2015. június 2., kedd

Fogbeültetés a 18. században


A sikeres fogbeültetések korában nem is érzékeljük milyen szerencsések vagyunk elődeinkhez képest.


1797 július 3- Mombello (Olaszország)

Egy hét múlva érkeznek az osztrák követek, Európa legrégebbi uralkodóházának képviseletében. Kétségbe vagyok esve! Legalább  a fogaimat rendbe hozattam volna!

Július  4

Dr. Rossi, a fogsebész bozontos bajszú, alacsony férfi. Folyton a bajszát pödri.  Azt mondta, hogy betesz nekem egy új fogat, amely meg fog gyökerezni. Megkéri az árát: kilencszáz frankot kér érte, és garanciát nem vállal. Elmondtam neki, hogy milyen sürgető a helyzetem. Azt mondta, menjek vissza holnap reggel.
Július 5
Rettenetes volt, egész belebetegedtem.
Este van, lassan éjfél, de a fájdalomtól nem tudok aludni.
A következőképpen zajlott a dolog. Egy parasztlány várakozott Dr. Rossi rendelője előtt, amikor megérkeztem. Rám villantotta sárga fogait. Dr. Rossi cselédje bekísért egy kisebb szobába. A szoba közepén egy bőrszék állt. Megkértek, hogy üljek le. Majd sűrű bocsánatkérések között arra is megkértek, hogy vegyem le a kalapom. Így is tettem. Hamarosan belépett az orvos is. A bajszát pödörte. Belenézett a számba, majd egy fémtárggyal megpiszkálta a beteg fogamat. Elégedetten nyugtázta, hogy fájdalmat okoz vele. – Pompás, pompás!
A cselédje morfiumot készített nekem elő, ő pedig elnézést kért, és távozott. Azt mondta, csak egy pillanat lesz az egész. kiáltozást hallottam. Talán a parasztlány? Aztán megjelent az orvos a szobában, egy satuszerű szerszámmal a kezében, amibe egy véres fog volt szorítva. Két asszisztens rohant be utána. Önkéntelenül is kicsire húztam össze magam, de a két asszisztens lefogott az orvos kirántotta a fogamat, és helyette a helyére  a másikat. Aztán az egyik asszisztens összeszorította a számat, a másik pedig vászonkendővel összekötötte  a számat, hogy ne tudjam kinyitni.
És most itt ülök némán és kábán, bekötözve, egy parasztlány fogával a számban. Minden erőmre szükségem van , nehogy rosszul legyek.
Július 7.
Kiesett a fogam, a helye pedig begyulladt. Nagy adagokban szedem az ópiumoldatot. Isten úgy rendelte, hogy rossz legyen a fogam és ilyen állapotban fogadjam az osztrák diplomatákat. Legalábbis ezzel biztatom magam.
 

SANDRA GULLAND: NAPÓLEON FELESÉGE avagy A SZENVEDÉLY ÉS BÁNAT DALAI
A szerző további gondolatait megtalálod itt:
Az élet ajándék!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése