A NŐ

Forrás: Internet

A női választójog illetve a szüfrazsett ellenes mozgalom

Forrás és további Szüfrazsettek elleni 1900-as képeslapok itt!

KABINETDESSZERT

Vegyünk egy friss, fiatal szüfrazsettet, adjunk hozzá egy nagy adagot

önnön fontosságából, és annyi körítést, amennyi csak tetszik. A miniszteri hivatal előtt állni hagyjuk, amíg fehérre nem izzik; tetszés szerint összekeverjük egy-két rendőrrel, sárban jól megforgatjuk, és amíg forró, szaladjunk vele gyorsan az őrszobára; hagyjuk forrni egy kicsit. 

Majd öntsük le mártírmártással. Költség - egy kevéske önbecsülés.

                                                                                                                  Daily Mail

 1897 -ben a  Nőszervezetek kampányt szerveznek a nők szavazati jogának törvénybe foglalásáért.
 1903-ban megalapították a Nők Társadalmi és Politikai Egyesülete nevű szervezetet, amely fő céljának a nők választójogának kivívását tartotta. A mozgalom szoros kapcsolatban állt az angol Munkáspárttal. Néhány év alatt rengeteg támogatót szereztek, sőt 1911-ben a miniszterelnöktől kaptak ígéretet arra, hogy a nők is megkapják a szavazójogot, a kormány azonban csendben meghátrált. Ennek következményeként hatalmas tüntetések robbantak ki, a mozgalom vezetői éhségsztrájkokat folytattak, sokukat bebörtönözték.
Több erőszakhullámot, bebörtönzést, éhségsztrájkot és kényszertáplálást követően elhalálozott vagy megőrült szüfrazsettek sorsa is benne foglaltatik a mozgalom történetében.

 1918-ban érték el Angliában a 30 év fölötti nők szavazati jogát, majd 1928-ban minden 21 év feletti nő általános szavazati jogot kapott. 
 Éhségsztrájk és kényszertáplálás

A bebörtönzött szüfrazsettek éhségsztrájkjai 1909-ben kezdődtek. A kormányzat a kényszertáplálás eszközével próbálta visszaszorítani a börtönökön belüli engedetlenséget. A szüfrazsett propaganda ezt a nőket különösen megalázó, kegyetlen, életveszélyes eljárásnak állította be, nem minden alap nélkül. A börtönorvosok a vita középpontjába kerültek, és halálos fenyegetéseket kaptak. A kormányzat törvényben próbálta szabályozni a helyzetet 1913-ban. Az éhségsztrájkot felfüggesztőknek enyhítést vagy eltávozást ígértek, de az új rendszer hamar megbukott, mert a börtönből kikerülő szüfrazsettek azonnal elrejtőztek a hatóságok elől, így 1914-től ismét folytatták a fájdalmas eljárásokat, aminek valóban jelentős elrettentő hatása volt.

A táplálék bejuttatására korábban betegeknél használt csövek túl vastagok voltak, így azok orron keresztüli brutális alkalmazása közönséges erőszaknak számított. Kitty Marion, aki 232 alkalommal eset át a tortúrán, megőrült – és ez nem volt egyedi eset. Előfordult, hogy egy nő összes testnyílását felhasználták a táplálék szervezetbe juttatására. A felháborodás hatalmas volt, és nemcsak a szüfrazsettek körében.

A szüfrazsettek minden alkalmat megragadtak, hogy a királyi párt és a közvéleményt szembesítsék a kényszertáplálás intézményével. Általában kis csoportokban igyekeztek megzavarni azokat az eseményeket, ahol a király vagy a királynő megjelent. Ilyenkor bekiabálásokkal vagy bérelt lakások ablakaikba elhelyezett transzparensekkel próbálták felhívni magukra a figyelmet. Néha személyesen kísérelték meg átadni petícióikat vagy röplapjaikat a királyi párnak.
 
Forrás: Internet és Názer Ádám
  

Mindenki hazudik ?

 Peter Stiegnitz osztrák író és szociológus évtizedek óta foglalkozik a kérdéssel, hogy miért hazudnak az emberek. „Hazugságok nélkül nem is tudnánk létezni” – mondja Stiegnitz "Mindenki hazudik" című könyvében. „Ez a folyamat négy éves kor körül kezdődik, és soha nem ér véget.”

Kutatásai során azt tapasztalta, hogy az emberek 41%-a azért hazudik, hogy bosszúságot spóroljon meg magának, 14%-uk az élete megkönnyítése érdekében teszi, 8% azért nem az igazat mondja, hogy szeressék – és az emberek 6%-a lustaságból füllent. A tudomány megkülönböztet önbecsapást, mások becsapását, kollektív becsapást. Mások becsapása például, amikor a párunknak hazudunk, a kollektív becsapás egyik iskolapéldája pedig, amikor politikusok ígérnek nekünk valamit, amit nem fognak betartani.

A kis különbség

Érdekes a férfiak és nők közti különbség is. A férfiak átlagosan 20%-kal gyakrabban hazudnak, mint a nők. Füllentenek, amikor a saját autójukról (sokkal gyorsabb), a munkahelyükről (sokkal jobban fizetett) és a házastársi hűségről (megvan) beszélnek. Ugyanakkor a nők a súlyukkal, korukkal, a hűséggel és a frissen vásárolt holmikkal kapcsolatosan hajlamosak az igazmondás mellőzésére.

Az ember, mint hazugságjelző

Egyes bűnügyi filmekben rendszeres szereplő az a bizonyos nyomozó, aki tökéletesen olvas a szavak között. De vajon mi, hétköznapi emberek is képesek vagyunk leolvasni a hazugságot a partnerünk arcáról? Peter Stiegnitz meg van róla győződve, hogy igen. „Amikor a férfiak csalnak, izzadni kezdenek, kerülik a szemkontaktust, ide-oda csúszkálnak a széken és hosszú, terjengős előadásba kezdenek. A nők viszont mereven bámulnak, elpirulnak, bőbeszédűvé válnak, és eltérnek a tárgytól” – állítja. Eltérő a rajtacsípéskor kiváltott reakció is. „A férfiak azonnal elhárítják magukról a felelősséget, és igyekeznek másokat felelőssé tenni a hazugságért. A nők ellenben sokkal ügyesebben reagálnak, és igyekeznek viszonylagossá tenni a hazugságot. Ez amiatt van, mert hajlamosabbak rá, hogy elfogadják az igazságot” – magyarázza a hazugságkutató.

Politikusi hetvenkedés

Alkalmazhatjuk ezt az ismeretet politikusok esetében is, és le tudjuk leplezni, ha hazudnak? Egyszerűen csak figyeljük a beszélő arckifejezését. Aki belül ideges, gyakrabban vakarja meg az orrát, beletúr a hajába, húzogatja a nyakkendőjét vagy tikkel a szemével. Ha ilyent látunk, már gyanút foghatunk: éppen lóvá akarnak tenni bennünket.

(Németből fordította: H. Orsi)