Az Elkülönülés illúziója

 

Domenico: Ádám és Éva

 

 

A halál Ádám és Évánál kezdődött? Az Elkülönülés illúziója Ádám és Éva történetével kezdődött. És hogyan született meg ez a történet?

Neale Donald Walsch után szabadon: Mivel a vadászatok gyakran nem jártak sikerrel és így az embercsoportok éhezni kényszerültek, az asszonyok rájöttek, hogy ha bizonyos hasznos magvakat elvetnek, akkor időről időre betakarítva az élelmiszereket, illetve háziasítva bizonyos állatokat táplálékhoz juthattak a férfiak "munka nélkül maradtak" és ki kellett találniuk valami hasznos tevékenységet. Az egyik a "területvédő majd később területszerző" háború volt.

A beszéd és írás megjelenésével pedig - mivel ráértek- történeteket meséltek majd bizonyítandó és biztosítandó saját nagyságukat, hatalmukat könyveket kezdtek írni.

Mígnem megszületett Ádám és Éva története, bizonyítandó, hogy az asszonyok "bűnösök" a férfiaknak pedig "fenn kell tartaniuk a rendet".

Ez volt az egyik első mentális "vírus", melyet őseink "biószámítógépére"* telepítettek.     

Ezek után mi lehet az Igazság?

BG

További cikkeket találsz itt!

Bűntudatról

 

Balajthy Gréta

További gondolatokat találsz itt! 

Sikeres problémakezelés

 

Fotó: akutyujsag.hu

Az ego bűnről és bűnhődésről, bűntudatról beszél...

Felismerem, hogy "nem tudtam és tévedtem" ...

ezért a MEGBOCSÁTÁST választom, ami a Szeretethez,

valódi Énemhez vezet... Az Örökkévaló bölcsességéhez...

->csak halkítom az ego, és erősítsem a Szeretet hangját..!!! 

(Ágnes Tussinger nyomán)

Múltamat elfogadom?!

  "Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet.

Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz."
(Popper Péter)

 

FÁJDALOM

   Minden fájdalom az érzelmi vagy a mentális egyensúly felbomlására utal, és erős bűntudatot jelez. Egy belső szorongás kifejeződése. Bűnösnek érezem magam, mert valamit tettem vagy mondtam, esetleg „egészségtelen", „negatív" gondolatokat tápláltam, és tudat alatt azzal ostorozom magamat, hogy változó intenzitású fájdalmat érzek. 

   A következő kérdéseket kell feltennem magamnak: 

Valóban bűnös vagyok? Ha igen, miben? 

   A megélt fájdalom csak a valódi okot akarja elfedni: a bűntudatot. A gondolataim nagy hatalommal bírnak, és nyitottnak kell maradnom, hogy a bűntudat eredetét felismerjem. Nem szabad elnyomnom, szembe kell néznem vele, előbb vagy utóbb fel kell dolgoznom.

   A csontok fájdalma arról árulkodik, hogy az adott dolog egészen mélyen érint engem. Ha izomfájdalmat érzek, akkor inkább mentális eredetű fájdalomról van szó. A fájdalomtól egy szempillantás alatt „kapcsolok", így arra kényszerít engem, hogy érezzem, mi történik a testemben. Bizonyos értelemben a fájdalom pozitív, mert lehetővé teszi számomra, hogy kapcsolatba lépjek önmagammal és tudatossá váljak. 

   A krónikus fájdalom egészen egyszerűen csak azt jelzi, hogy a fájdalom első megjelenése óta nem néztem szembe a valódi okkal. Minél többet késlekedek azzal, hogy tudatosítsam eredetét, annál gyakrabban tér vissza a fájdalom, végül pedig krónikussá válik. A fájdalom helye a fájdalom valódi okáról nyújt számomra többletinformációkat. 

Jacques Martel :Lelki eredetű betegségek lexikona
A szerző további írásait megtalálod itt!