Kalvova a szabadidő paradicsom

Kalvova - Osló közelében- lévő szigeten készült fotókat megnézheted itt!

A szigeten sportpályák, hozzá tartozó számtalan nagy focikapuval, zuhanyzókkal, mosdókkal, strandokkal, sütőgető helyekkel a hozzájuk tartozó minden kellékkel.

Augusztusban kellemes 20 fok körüli hőmérséklettel, kár hogy számunkra ez nem strandidő, így   a vízbe nem merészkedtünk, a medúzákat is szívesebben néztük a partról...

Kon-Tiki Múzeum

 Kon-Tiki Múzeum 20170807-ban készült fotókat itt találod!

Kon-Tiki volt a neve annak a tutajnak, amelyet Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató és felfedező épített és használt 1947-es expedíciója során. Az utazással Heyerdahl a gyakorlatban bizonyította, hogy a történelem előtti időkben, „primitív” eszközökkel is lehetséges volt átkelni a Csendes-óceánon, Dél-Amerikából Polinéziába.
A tudósok korábban sok elméleti vitát folytattak arról, hogy Polinéziát lehetséges volt-e Dél-Amerikai felől elérni, illetve benépesíteni. Az uralkodó elméletek szerint:

• A rendelkezésre álló balsafa magába szívja a vizet, ezért időről időre ki kell szárítani a napon, vagyis csak partmenti hajózásnál alkalmazható.
• Egy tutaj tengerszinthez képest alacsony fedélzete nem nyújt elegendő védelmet a rajta lévő legénység és rakomány számára.
• A tutaj összeerősítéséhez használt háncs a tengervízben szétmállik, illetve a súrlódástól elkopik, aminek következtében a tutaj szétesik.
• Több ezer kilométeres távolságon nem lehetséges elnavigálni egy kicsiny szigethez.

Az expedíció a további elméleti vitákat feleslegessé tette, látványosan bizonyítva azok téves voltát.
Heyerdahl elmélete szerint Polinézia (ill. annak jelentős területei, népcsoportjai) az inkák előtti Dél-Amerikából települt be. Az elmélet a mai napig vitatott, azonban ellenzőinek legfőbb érvét (az adott technológiai színvonalon nem volt lehetséges óceánjáró tengeri járművek készítése) Heyerdahl látványosan cáfolta meg. Jelenlegi ismereteink szerint azonban az áttelepülés – ha egyáltalán megtörtént – semmiképpen nem volt annyira tömeges, mint azt Heyerdahl feltételezte volt.
A tutaj neve, Kon-Tiki az inka Napisten, Virakocsa nevének egy régi formája. Az expedícióról Heyerdahl azonos címmel rendkívül sikeres könyvet is írt, amely alapján 1951-ben Oscar-díjas film is készült.
Az expedíció Peruban kezdődött, ahol spanyol hódítás-korabeli képi ábrázolások és dél-amerikai őslakosok szájhagyománya alapján Heyerdahl és 5 társa megépítette a balsafa tutajt. 1947. április 28-án indultak Callao kikötőjéből, és 101 napos utazás után érkeztek meg augusztus 7-én a Tuamotu-szigetcsoporthoz tartozó Raroia korallszigetre. Az út kb. 8000 km-e során bebizonyosodott, hogy a tutaj és az alkalmazott ősi módszerek sokkalta tengerállóbbak, mint azt a tengerészeti szakértők hitték. Az expedíció számos megfigyeléssel, tudományos eredménnyel gazdagította ismereteinket, több addig nem ismert hal- és állatfajt azonosítottak, valamint főképp az amerikai hadsereg számára teszteltek tengeri túlélő-felszereléseket és élelmiszereket.
Az expedíció rávilágított a természeti népek „primitív” technológiáinak hatékonyságára, népszerűvé, kalandosan vonzóvá tette a néprajzot, mint tudományt. A könyv a tudományos ismeretterjesztés egyik meghatározó műve lett, 70 nyelvre fordították le.
A Kon-Tiki Oslóban, a Kon-Tiki Múzeumban tekinthető meg. 1950-es megnyitása óta 15 millióan látták.
További ifót találsz itt!

Viking Hajók Múzeuma

Viking Hajók Múzeuma 20170807.én készült fotókat megtalálod itt!

Viking hajómúzeum (Vikingskipshuset). A gyűjteményben számos híres és díszes viking hajót állítottak ki, amelyek közül a leghíresebb az 1903-ban talált Osebergit.

A 15 pár evezős, rendkívül kecses hajót part közeli közlekedésre tervezték, hosszúsága 22 m, szélessége 5 m, az árboca 9-10 m magas.

A leletet igazán a síremlékek gazdagsága teszi egyedülállóvá. A dendrokronológiai analízis szerint a temetés 834-ben történt, egy úrnőt és szolgálóját temették el. Egyes kutatók szerint az úrnő a legendás Åse (Ósze) királynő volt az Yngling-házból, Széphajú Harald nagyanyja, az óskandináv birodalom megalapítója. Az igen gazdag sírmellék alapján annyi bizonyos, hogy rendkívül előkelő volt, a túlvilági útjára gazdagon felszerelve bocsátották. Az ékszereket sírrablók ellopták, de ami maradt, az is rendkívüli forrása a vikingek hétköznapi életét vizsgáló kutatóknak.

A másik két hajó a Gokstad melyet az Olso fjord nyugati partján találtak 1880-ban, és egy törzsfő hajósírjaként szolgált (a feltételezések szerint Åse mostohafiát temették el benne 50-60 évvel az Oseberg-i után). A Gokstad a 9. században épített viking hajó, 23 méter hosszú, palánkos építésű, vékony tölgyfából készült, amelyet tizenkilenc bordával és vaslemezekkel erősítettek a törzshöz.

A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást.

A temetési szertartásokat gyakran kísérte emberáldozat, s az elhunytat gyakran temették el értékes ékszerekkel, eszközökkel, aminek hasznát vehette a túlvilágon. A sírokban sok nehéz, tömör, de díszesen faragott, fémveretekkel ellátott bútort, ládákat, szekrényeket találtak. A pogány rítusok a vikingek korának végére természetesen eltűntek, de még a kereszténység felvétele után is előfordult, hogy ajándékokkal akarták megvesztegetni régi isteneiket.

A vikingek művészetére eleinte kizárólag a germán állatornamentika volt a jellemző, de később megjelent a növényábrázolás, s fellelhető benne római eredetű és keleti, sztyeppei eredetű réteg is. Művészetük kizárólag díszítőművészet, nem ismerték az önállóan létrehozott művészeti alkotásokat. De ez az ornamentika kitöltött minden rendelkezésre álló felületet, legyen az egy hajó orra vagy melltű, csat.

A vikingek legjelentősebb, legismertebb alkotásaik hajóik, amelyek segítségével vakmerő hadjáratokat, felfedező utakat tettek. Hajóik voltak legféltettebb kincseik, legfőbb büszkeségeik, tekintélyük megalapozói.