 |
| Daniel Gran: A mennyország allegóriája (Prunksaal - Austrian National Library) |
Mostanáig próbáltunk kitalálni magunknak valamilyen célt, mert állandóan ezzel nyaggattak, most meg már a "küldetés"-nél tartunk?
Sokunkban ellenállást és dühöt válthatnak ki ezek a kifejezések. Arra emlékeztethetnek, hogy már megint nincs nyugtunk, megint teljesítenünk kell valami megfoghatatlant?!
Pedig mindannyian azt szeretnénk, ha itt a Földön megélhetnénk a földi Mennyországot, békében, boldogan, jólétben élnénk. Marianne Williamson alábbi gondolata megfontolandó és amennyiben meg tudjuk fejteni a jelentését segíthet megélni azt, amit mindannyian szeretnénk:
"Ideje, hogy végre teljesítsük küldetésünket, ami nem más, mint a Földön élni, és csak a Mennyország gondolatait gondolni. Így válik eggyé a Menny és a Föld. Többé nem különülnek el egymástól."
Marianne Williamson
Mik lehetnek a "Mennyország" gondolatai? Jót adni és kapni. Azt adni, amit kapni szeretnénk.
És mi van a rossz érzésekkel, melyeket néha megtapasztalunk? Meg szabad osztani a többiekkel, hiszen, ha nem mondjuk el mit szeretnék, vagy mi bánt, a másik nem tudja kitalálni mivel kedveskedhetne nekünk.
Sőt mi is bátoríthatjuk a többieket, hogy mondják el mit szeretnének. Szerintük mit kellene tennünk ahhoz, hogy jobban érezzék magunkat. És ha a válasz valóban az érzésekről (és nem ítéletekről szól) akkor megfontolhatjuk, hogyan és mit tudunk teljesíteni belőle. Egy ilyen visszajelzés máris jobb kedvre derít minket, hiszen az is jó érzés ha odafigyelnek ránk és többnyire szívesen segítünk, tesszük meg a tőlünk telhetőt.
BG
További gondolatokat találsz itt!
