Minden fájdalom az érzelmi vagy a mentális egyensúly
felbomlására utal, és erős bűntudatot jelez. Egy belső szorongás kifejeződése.
Bűnösnek érezem magam, mert valamit tettem vagy mondtam, esetleg
„egészségtelen", „negatív" gondolatokat tápláltam, és tudat alatt
azzal ostorozom magamat, hogy változó intenzitású fájdalmat érzek.
A következő
kérdéseket kell feltennem magamnak:
Valóban bűnös vagyok? Ha igen, miben?
A
megélt fájdalom csak a valódi okot akarja elfedni: a bűntudatot. A gondolataim
nagy hatalommal bírnak, és nyitottnak kell maradnom, hogy a bűntudat eredetét
felismerjem. Nem szabad elnyomnom, szembe kell néznem vele, előbb vagy utóbb
fel kell dolgoznom.
A csontok fájdalma arról árulkodik, hogy az adott dolog
egészen mélyen érint engem. Ha izomfájdalmat érzek, akkor inkább mentális eredetű
fájdalomról van szó. A fájdalomtól egy szempillantás alatt „kapcsolok",
így arra kényszerít engem, hogy érezzem, mi történik a testemben. Bizonyos
értelemben a fájdalom pozitív, mert lehetővé teszi számomra, hogy kapcsolatba
lépjek önmagammal és tudatossá váljak.
A krónikus fájdalom egészen egyszerűen
csak azt jelzi, hogy a fájdalom első megjelenése óta nem néztem szembe a valódi
okkal. Minél többet késlekedek azzal, hogy tudatosítsam eredetét, annál
gyakrabban tér vissza a fájdalom, végül pedig krónikussá válik. A fájdalom
helye a fájdalom valódi okáról nyújt számomra többletinformációkat.
Jacques Martel :Lelki eredetű betegségek
lexikona
A szerző további írásait megtalálod itt!
