A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erkölcs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erkölcs. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 14., szombat

A titok hatalom



Molotov, Sztálin, Vorosilov


A hatalom pedig jót tesz a hiúságnak - hiszen mire volna jó a hatalom, ha arról senki nem tudna, ha legalább sejteni ne lehetne, mi van az ember birtokában? Szóval eldiskuráltam egy csomó emberrel, de mindenkitől épp csak egy-egy morzsácskát gyűjtögettem össze, hogy az legyen az érzésük, valójában semmi olyasmit nem mondtak nekem, amit ne tudtam volna már amúgy is.

További részleteket a könyvből itt találsz!
A titok témakörével kapcsolatos további gondolatokat itt találsz!


2013. december 7., szombat

Buharin Sztálinról



Az első hiba, amit Buharin elkövetett (és amiért később egy koncepciós per kapcsán az életéért fizetett) valójában nem is az volt, hogy visszatért Oroszországba, hanem amit Sztálinról mondott Nyugaton:
„Sztálin fölöttébb boldogtalan, amiért nem képes mindenkit meggyőzni, önmagát is beleértve, hogy ő mindenkinél nagyobb, ez a boldogtalanság az ő legemberibb vonása, valójában az egyetlen emberi vonása. Ami azonban már nem emberi, hanem sokkal inkább ördögi vonás, hogy e boldogtalanság miatt bosszúhadjáratot indít az emberek, minden ember ellen, főképpen pedig azok ellen, akik kiválóbbak nála vagy jobbak nála valamiben. Ha valaki jobban beszél mint ő, halálra van ítélve. Sztálin elveszi az életét, mert egy ilyen ember örökké arra figyelmeztetné, hogy Sztálin nem felsőbbrendű. Ha valaki jobban ír, mint ő, máris vége van, mert csak Sztálinnak, csak és kizárólag Sztálinnak van joga ahhoz, hogy a legnagyobb orosz író legyen.”
További részleteket a könyvből itt találsz!

2013. november 23., szombat

Sztálin és a cári titkosrendőrség




Antonov elvigyorodott, nem sétált bele a csapdába
- Nos tehát – folytatta- vannak, akik könnyen megtörnek, aztán az elszántak, akikkel már nehezebb dolgunk van, és van néhány olyan is, mint maga. Nem gyenge, de nem is hisz igazán semmiben. Az ilyeneket valami más érdekli. De hogy micsoda, azt mg ők maguk sem tudják. Legalábbis  egyelőre. Előbb- utóbb azonban rájönnek.   
Csak azt akarják, hogy a csúcsra kerüljenek – az, hogy minek  a csúcsára, másodlagos kérdés. 
Pont ilyen maga is költő úr. És ezért vagyok biztos benne, hogy maga meg én ugyanazt a nyelvet beszéljük.
További részleteket a könyvből itt találsz! 


2013. október 16., szerda

A grúz forradalmárok




A csoportunk kezdetben Szergo körül formálódott… ő tudott a legjobban magyarázni a tőkéről meg a munkásosztály kizsákmányolásáról.
Egyszer ezt mondta:
-          Vannak olyan dolgok, amelyeket egy forradalmárnak soha nem szabad elkövetnie.
-          Például?- kérdeztem
-          Például … ártatlan embereket megülni.
-          Nem igaz. A forradalom ellenségei már ezerszer bizonyították, hogy egyáltalán nem félnek ártatlanok megölésétől. Amíg csak ők merik ezt megtenni, mindig ők fognak győzni!
Heves vita keletkezett. Mindenkinek volt valami mondanivalója, és senki nem tudta kivárni a sorát. Mindenki egyszerre beszélt, a végén még egy kis lökdösődés is elkezdődött.
Úgy éreztem, eljött  a pillanat. Szó nélkül hátat fordítottam, és elindultam. Az üzenet világos volt- elhagyom a csoportot, de bárki, aki jónak látja követhet. Néhányan azonnal a nyomomba szegődtek, néhányan csak később, amikor már viszonylag távolabb kerültünk a Szergo körül maradóktól.
Fejlődésem új szakaszához érkeztem: vezetője voltam egy csapatnak, amely kiállt valamilyen elképzelés mellett.
További részleteket a könyvből itt találsz!