2017. július 27., csütörtök

Rippl-Rónai József

Fotók:Ripl emlékház & Virág Judit galéria

Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.).
Rippl József tolnai sváb származású, r. katolikus vallású,[2] első generációs értelmiségi igazgató-tanító[3] és Knezerich Paulina horvát ősökkel is rendelkező asszony fiaként született Kaposvárott, Rippl József néven. Családnevét, apját és két testvérét egy évvel később követve, 1889-ben változtatta Rippl-Rónaira.[2] Művészi pályafutása kis kanyarral indult. A pécsi Arany Sas patikában[4] és Kaposváron az Arany Oroszlán Gyógyszertárban volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerész mesteroklevelet szerzett. 1906-ban, a Könyves Kálmán reprodukciós cég gyűjteményes kiállításán 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.

Kezdetben Zichy Ödön gróf gyermekei mellett házitanítóskodott. 1884-től ösztöndíjasként a müncheni akadémián tanult, majd 1887-ben Párizsban segédjévé fogadta Munkácsy Mihály. A francia fővárosban barátságot kötött James Pitcairn Knowles skót festővel, aki James A. M. Whistle művészetéért rajongott. A Julian Akadémián megismerkedett a Nabis (Próféták) elnevezésű csoport tagjaival, melynek rövidesen ő maga is tagja lett, az úgynevezett fekete korszakában készült alkotásaival több kiállításukon is részt vett. Knowles révén ismerte meg Aristide Mailoll szobrászt, akivel szintén szoros barátságot alakított ki. 1899 nyarát Banyuls-ban, egy pireneusokbeli kis faluban töltötte a szobrász társaságában, színvilága itt kivilágosodott.
 1889-től 1902-ig tartó korszakát "fekete" vagy "színredukciós korszak"-nak nevezik. Festményei a fekete, a sötétzöld, a barna harmóniájára építenek. Az art nouveau mesterévé vonalainak ritmusa, lendületes körvonalai avatták.
 A magyar közönség először 1900-ban láthatta alkotásait. Hazatelepült, majd 1902-ben szülővárosába, Kaposvárra költözött. A teljes elismerést 1906-os, a Könyves Kálmán Szalonban megrendezett kiállítása és aukciója hozta meg a művész számára,ahol 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.
 1908-tól új korszaka kezdődik: "kukoricás" képei az új nyugat-európai áramlatok hatása alatt állnak. A hangsúlyos kontúrok durván egymás mellé helyezett, széles ecsetvonásokkal felvitt foltokat ölelnek körül. A festékfoltok csak bizonyos távolságból alkotnak egységes képet.
 1910-ben Budapestre költözött, és állandó tagja lett a Japán kávéház művészasztalának. Önéletrajzi írását 1911-ben jelentette meg a Nyugat, melynek szerkesztőiről élete végén pasztellsorozatot készített.
 Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Újra franciaországi látogatást tett, ahol az első világháború kitörésekor 1914-ben Párizsban mint ellenséges állam polgárát elfogták és hét hónapra internálták, Szabadulása után háborús képeiből kiállítást szervezett. 1915-ben tért haza Kaposvárra, az 1908. július 23-án megvásárolt[5] Róma-villába, ahol tovább alkotott.
 Második neje francia Baudrion Lazarine volt, aki 20 évvel élte túl.
 Nemcsak festményeket és grafikákat készített, tervezett üvegablakokat és poharat, lámpát is. 1912-ben ő készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Utolsó korszakának középpontjában a pasztellportré szerepel. Ezzel a technikával készíti el többek között a Nyugat híres személyiségeinek (Móricz Zsigmondnak, Szabó Lőrincnek, Babits Mihálynak) arcképét.
 Rippl-Rónai nevéhez mintegy tízezer mű köthető, azonban ezek egy része mára már megsemmisült, sok képe pedig Amerikában vagy ismeretlen helyen található. 2016 májusában egy erdélyi magángyűjteményből új alkotása került elő: egy Ady Endrét ábrázoló pasztellkép.

Forrás:Internet
Kapcsolódó cikket találsz itt!

2017. július 25., kedd

Kíváncsiskodásról


...Olyan, mint a napfürdő...mire úgy érzed, hogy eleget voltál a napon, már le is égtél...
Freya North: Szerelmi titkok

2017. július 19., szerda

Szeretet és hatalom


   Vajon megengedhetjük magunknak, hogy „szeretet” emberek legyünk „hatalom” emberek helyett? 


Vajon megengedhetjük magunknak, hogy „szeretet” emberek legyünk „hatalom” emberek helyett? 
Ha egy ilyen "szeretet hullám" terjedne el,  a világ gyökeresen jobbá válna?!
   A „szeretet” ember mindenkiben benne van ... csak többnyire  félünk a sérülésektől és ezáltal rendre megteremtjük, megéljük  az újabb fájdalmakat…
   A tapasztalatainkat axiómákként kezeljük, szinte kényszeresen ragaszkodunk hozzájuk és ezáltal eltorlaszoljuk az utat az új, felszabadító megtapasztalások előtt is.
  Van-e bennünk annyi kockázatvállalás, bízunk-e annyira a saját ítélőképességünkben, hogy meg tudjuk állapítani, mi vagy ki tud minket segíteni az utunkon, hogy esélyt adjunk magunknak azáltal, hogy rá merünk hagyatkozni valakire, valakinek a vezetésére akivel együttműködve tovább tudunk haladni az utunkon?  Ha szerencsések vagyunk, talán fel tudunk idézni olyan tapasztalatot, amikor jó és eredményes volt valakivel együtt tanulni, valakire -egy szülőre, barátra, társra rátámaszkodni, majd aztán  adandó alkalommal viszonozni amit tőle kaptunk és támasszá válni? 
  Figyelembe véve a támasz azon fontos tulajdonságát, hogy  csak egy ideig segítő, amíg az adott területen megerősödünk, aztán korlátozóvá válhat így meg kell válnunk tőle, hogy kipróbálhassuk, megélhessük a saját erőnket, hatalmunkat. És ha ezt a mindenki számára legfőbb jóval összhangban tesszük, akkor szeretetteljesen élünk a hatalmunkkal, megteremtve az óhajtott egyensúlyt is.   
BG
További gondolatokat találsz itt!
    

2017. július 12., szerda

Duna-delta



Előzmény: A Duna forrása


1. nap
Újvidék ...sok tehetséges, általunk kedvelt művész Topolcsányi Laura a A FÉRFIAK A FEJÜKRE ESTEK! szerzőjének szülővárosa:
séta a hangulatos Szabadság téren, amelyet a díszes városháza mellett a neogótikus
Szűz Mária templom ural, de felkelti a figyelmünket egy Mestrovic-szobor is. 
A Dunán átkelve a nevezetes és hatalmas Péterváradi várba megyünk, ahol az erős
falakról s a csillagbástyákról megkapó kilátás nyílik a környékre. Utunk következő
állomása Nándorfehérvár (Belgrád fotók itt ), az ország déli kapuja. Hunyadi János itt riasztotta
meg 70 évre Hódító Mohamed hadait. Sajnos 1521-ben, a 19 éves Török Bálint
kapitánysága alatt ez már nem sikerült. Így Nagy Szulejmán és tanácsadója Ibrahim
elfoglalhatták a várat.
Hajókiránduláson veszünk részt, amely a Száváról és a Dunáról mutatja meg a szerb fővárost.
2. nap
A Duna partján haladunk, láthatjuk az egykori végvárat, Szendrőt s így
érkezünk Ómoldovára. Itt a viharos szél és rossz látási viszonyok miatt nem szállunk hajóra, hanem továbbra is busszal követjük  kb.100 kilométeren át a Duna vonalát, elhaladunk a Vaskapu mentén. (Duna Tv által készített filmet itt találsz (kb.14perc). Kapcsolódó videó, melybe a 23 perctől érdemes belenézni.) 
Ahonnan elindulunk, ott 900 méter széles a folyó, de 5 és fél kilométer után 5 és fél
kilométer szélesre duzzad, hogy újabb 3 kilométer megtétele után 300 méteresre
szűküljön. Ez a Vaskapu igazi bejárata, amit a romantikus Galambóc vára őriz. Mit
látunk? A Baross-táblát.
A Vaskaput elhagyva megváltoznak az időjárási viszonyok, és immár hajóból fedezzük fel a Traianus-táblát, Decebal monumentális szobrát, a
Széchenyi-utat, a Nagy- és a Kis-Kazán szorost (a szélesség itt kb. 150 m), csodás
sziklás tájat.
 Orsovánál szállunk a buszba, ahol Kossuth elhagyta az országot s még
utoljára megcsókolta a magyar földet. Szállás, fürdés Herkulesfürdőn.
3. nap
A valamikor oly kedvelt, híres Herkulesfürdő császári negyede most kisértetvárosra emlékeztet, lepusztult épületekkel, melyek elhanyagoltságuk ellenére még mindig sejtetik régi pompájukat.  Hosszú út vár ránk, keresztül a Havasalföldön. Szörényvár, Craiova, Szlatina, Pitesti és Bukarest,
Ceaușescu szülőházának érintésével érkezünk meg Tulcsába.
4. nap  
Egész napos hajókirándulás Európa második legnagyobb deltájában.
A 3500 km2-es területen Ukrajna és Románia osztozik. Az viszonylag érintetlen térség
1200 növény- , 300 madárfaj- és 45-féle hal otthona. Évente több millió madár jön ide
költeni a Föld minden tájáról. A zegzugos élő- és holt folyóágak, a tavak s mindenféle
vizek felejthetetlen élménnyel gazdagítják az ide látogatókat. A hajózás során kóstolót
kapunk a helyi, dunai halas ételekből.
5. nap  
Konstancába utazunk. A Fekete-tenger egyik legforgalmasabb
kikötővárosában besétálunk a főtérre, ahol Ovidius szomorú szobra köszönt
bennünket. Az ortodox székesegyház mellett a híres Delfináriumba látogatunk.
Ezután a leghíresebb román fürdőhelyen, Mamaiában kóstolunk bele a tenger sós
vizébe. Végül felkeressük a legkeletibb magyar települést, Ojtozt. Információnk szerint Moldvai csángók őrzik itt a magyar nyelvet. Amikor már majdnem indulunk, egy magyarul beszélő ember jön oda hozzánk, aki szívesebben beszél románul...
6. nap
Bukarestbe buszozunk! „Kelet Párizsá”-ban megtekintjük a gigantikus Népek
Házát, Ceausescu „remekművét”, amely az egyik legnagyobb építmény a világon; a
régi szép időket idéző belvárost, a diadalívet.
Hangulatos éttermek várják a vendégeket, hála a forradalomnak, mely megakadályozta a Keleti Géniusz várost romboló terveit!
7. nap
Felkeressük a Peles kastélyt, amely néhány román király pompázatos
rezidenciája volt. Ceausescu épp ezért igazán kedvelte. Erdély déli részén, Fogaras,
Nagyszeben, Déva, Arad mellett haladunk el hazafelé jövet.
Peles Kastély Románia
Peles
Kapcsolódó cikkek:
Duna, avagy barbár tájakon
Duna-delta Ovidius: Barbár tájakon
Peles Kastély Románia
Ajánló: József Attila - A Dunánál (elmondja: Latinovits Zoltán)