Amrita a magyar-indiai Frida Kahlo

Amrita Sérgil (Ser Gil) (Budapest, 1913. január 30. – Lahor, 1941. december 5.) magyar származású indiai festőművész. Életművének nagy részét a delhi Modern Művészetek Galériája (National Gallery of Modern Art) őrzi.

Ismert kiállításai: 

• Six Indian painters, 1982, London, Tate Gallery,
• Centre National des Art Plastiques, 1985, Párizs,
• Amrita Sher-Gil és francia magyar kapcsolatai, 2001. szeptember 5. – október 3. Budapest, Ernst Múzeum,
• Amrita Sher-Gil – Eine indische Künstlerfamilie im 20. Jahrhundert, 2006-2007, Haus der Kunst, München, édesapja és unokaöccse, Vivan Sundaram műveivel együtt a legnagyobb európai életmű-kiállítás.

Életéről Sára Sándor dokumentum filmet készített : Amrita Sher-Gil I-III.címmel 1999 - ben.

 Alfredo de Braganza spanyol forgatókönyv és bestselleríró 2015-ben könyvet írt róla, melynek címe: Amrita (Egy magyar nő, aki India legnagyobb festőművésze lett)
A könyv egyszerű, ugyanakkor felületesen (helyenként zavarosan és hiteltelenül) kezeli a történelmi eseményeket.

Fotó: Amrita és Egan Viktor Budapesten az esküvőjük után

Csak belső bölcsességünk hozhat össze bennünket

 

Balajthy Gréta

További gondolatokat találsz itt! 

Csak az Egység dicsőségével ruházhatom fel magunkat!

 

Jézusról és Krisztusról másképpen

 

Marianne Williamson,–zsidó származású spirituális tanító, aki 2023-ban másodszor indul  az USA elnökválasztásán a következőket mondja: sokkal könnyebb Jézust azoknak szeretniük, akik nem tudnak róla semmit.

 

Ki Jézus? Az, aki megéli az Egységet!

Ki Krisztus? Akinek Megbocsájtása teljes.           

 

Jézus „emberi” fejlődése korábbi szakaszában még elátkozta a nem termő fügefát, kiűzte a kufárokat a templomból, ám idővel eljutott oda, hogy vizet kért a Szamaritánus asszonytól, szívesen fogadta mikor Mária Magdolna megmosta a lábát, meggyógyította a „tisztátalan” -nak tartott leprást,  a „bűnben született”-nek vélt vakot. Elfogadta  Júdás és Péter „árulását”,  elfogadta az egyik vele együtt felakasztott „lator” döntését, hogy nem akar közösséget vállalni vele és meghívta magával a  másik „latrot” , aki hajlandó volt vele tartani a Paradicsomba.

Vagyis mindenkit méltónak talált ara, hogy vele legyen, akiben volt egy kis hajlandóság  erre.

Nem kivételezett, nem csak a farizeusokat, írástudókat tisztelte meg barátságával.

 

A kirekesztő társadalomban ez szokatlan volt. Renitensnek tartották és biztonságosabbnak érezték, ha eltávolítják.

 

A keresztre feszítésnek azonban nem a szenvedés, hanem a FELTÁMADÁS a lényeg. És a fenti -mindenkit elfogadással , megbocsájtással  (nem tudják, hogy mit tesznek) való kezelése -példát mutat az Egység megélésére. Mivel ő megélte a szenvedést, nekünk már nem kell!

 

Az UTOSLÓ ÍTÉLET pedig azt jelenti, hogy miután úgy döntünk, hogy meghoztuk utolsó ítéletünket, nem ítélkezünk többé.   

  

Balajthy Gréta

További gondolatokat találsz itt!