(„…avagy az élet addig ismételi önmagát, míg másképp nem döntünk!” Horváth Mónika)
Azt az énedet látom, aki isteni mivoltában soha nem tenne rosszat mással ?!
Kezdem látni benned a valóságot és így magamban is látom?!
Tanult félelmeimen át nézek magamra és rád?
Túl tudok lépni a tapasztalaton és (nem kívülről figyelni a világot, hanem) belülről Önmagamból látni azt, amit a Szeretet tenne ebben az esetben?!
Ez a szeretet független a fizikai játékoktól?!
Mit tenne a Szeretet ebben az esetben?
Elfogadom igazi természetemet?!
Figyelmemet mire fordítom?=>( amit követ az) energia => visszatükrözi a tapasztalat!
A múltat nem teszem már bele a jelenbe?!
„Hálás vagyok azért, hogy figyelemre méltó a lényem és a projectem és minden támogatja annak létezését és működését!”
Nincs szükségem bizonyítékokra az „Igazamra”. Amire most figyelek, az valósul meg a jövőmben.
Ha elvárásom van, csalatkozom.
A bizalom soha nem feltételez semmit, hanem egyszerűen van, ok nélkül.
->Ezért nem is hívjuk bizalomnak, mert a Valóságomnak nincs szüksége bizalomra, mivel kétségnélküli, valójában ez a feltétel nélküliség.
A bizalom teljességgel jelen van Önmagamban?!
Addig, amíg fontosak a számomra - kedvesen és türelmesen-újra és újra megmutatják magukat azok a dolgok, melyekben hiszek, hogy léteznek.
A világodban minden kapcsolat arra mutat rá, hogy valójában milyen a kapcsolatod Önmagaddal.
Tiszta teljességként látom magamat ?!
A világ rajtam keresztül él és mozog!
Felismernem Önmagam teljességét, amin keresztül felismerhetem a világ teljességét?!
Horváth Mónika cikkének felhasználásával
