A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cyril Massarotto. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cyril Massarotto. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 2., szombat

Istenhez kapcsolt „kellékek”




- Nocsak, hol a villanás?
- Most már felesleges, előreléptél a velem való kapcsolatodban, már kevésbé fontosak a díszle­tek. Egyre normálisabb lesz minden, majd meglá­tod.
- Díszletekről beszélsz. A felhők például ..
- Ugyanaz. Ha az első alkalommal átlagembernek öltözve becsöngettem volna hozzád, nehezen hitted volna el, hogy az Isten vagyok, nem igaz? Úgyhogy felhasználtam a felhőket,. a nagy fehér szakállt, a teljes arzenált. És a villanást, a hatás kedvéért.
- Igaz, hogy pontosan így képzeltelek el. Nem túl eredeti ... Visszatekintve elég gyerekes ...
- Igen, bizonyos értelemben az, de manapság a legtöbb ember ilyennek képzel. Nem' régóta van testi burkom, nagyon sokáig csak a felhőket áttörő fény voltam.
- És milyen az igazi külsőd?
- Nincs "igazi külsőm". Csak az, amit ti tulajdonítotok nekem, az a forma, melyben hihető vagyok a szemetekben.
- Ha valaki polipnak képzel el, polipként jelensz meg előtte?
- Igen. De még sosem fordult elő, biztosíthatlak.
- Kár. Nutriának sem?
- Annak sem. Mielőtt elsorolnád a számodra vicces összes állatot, inkább mondd meg, miért hív­tál.
- Nos, puszta kíváncsiságból, azon gondolkoz­tam, jól ismerted-e Freudot...

2014. július 25., péntek

Hit (Cyril Massarotto)

- Isten?

- Igen.

- Csak azt szeretném tudni, miért engem választottál, amikor nem is vagyok hívő?

- Félbeszakítlak: minden ember hívő.

- Ugyan már!. Nem voltam hívő, amíg nem találkoztunk. Engem nem nagyon érdekelt a vallás, de vannak emberek, például a nagyanyám, emlék­szem ...

- Tudom, Andrée nagyi, nem szerette a vallást, mindig azt mondta neked, hogy a vallásosok hülyék, Isten egy nagy csalás, akit csak azért talál­tak ki, hogy reményt adjanak azoknak, akiknek már semmijük sincs, és ha Isten létezne,  nagy gaz­ember volna, amiért hagyja az embereket éhen halni a nyomorban, és lenne egy-két szava ahhoz az Istenhez, aki végignézi, hogy magányosan és szomorúan halnak meg emberek.

- Na, látod?

- Éppen ez· az, sokkal jobban hitt bennem, mint mások, mert haragudott rám. Azok, akik úgy gon­dolkodnak, mint ő, nem szeretnek, tehát létezem a számukra, különben eszükbe sem jutna, hogy beolvassanak nekem. Nem mélyedek el a témá­ban, de tudd, hogy minden ember hisz bennem, akár tudatában van, akár nincs, akár elvár tőlem valamit, vagy harcol ellenem, mint egy eszme ellen. A tudósok, akik azzal töltik az idejüket, hogy bebizonyítsák, semmi nem isteni eredetű, a sem istent sem embert nem ismerő anarchisták, akik félnek a létezésemtől, mert irtóznak mindenféle uralomtól, az értelmiségiek és az együgyűek, mind­azok, akik ostoroznak vagy ostromolnak, a maguk módján mind hisznek bennem. Félni, óvakodni, tartani tőlem, kifigurázni, tagadni, bizonyítani próbál­ni őt, bizonyosnak lenni, kételkedni benne: mind­ettől létezem. Ez a hit.

Cyril Massarotto:Isten a haverom
További gondolatok a szerzőtől:
Istenhez kapcsolt „kellékek”

További kulcsfogalmakat találhatsz itt!