Az ártatlanságot sokszor a naivitással keverjük össze. Nem szeretnénk naivak lenni . Nem is kell!
Az ártatlanság mindig erőt ad, ilyenkor valódi tiszta énünkkel azonosulunk.
A következő lépés, amikor felismerjük, hogy a többiek is rendelkeznek ezzel az ártatlan, tiszta résszel.
A pusztítás/rombolás a gyengeség, tehetetlenség tévképzetének eredménye. Félelemből fakad, amikor azt hisszük, hogy valamit - amire vágyunk - nem kapunk/nem kaphatunk meg.
Ha nem „vesszük el” állandó hiányérzet van bennünk, hogy lemondtunk valamiről, ami fontos volt számunkra.
Ha mégis
„elvesszük” a bűntudat miatt nem csak környezetünket, de saját magunkat is
romboljuk.
Csak a szeretet igazságos! Amikor a félelem és abból eredő seregnyi negatív érzés „okuláréját” a szeretet szemüvegére cseréljük feltárul az IGAZSÁG: esszenciális részünk mindig tiszta és ártatlan, hozzá semmilyen árnyék nem tapad. Szükségtelen hát a bűnhődés/bűntetés.
Szabad kipróbálni azt, amire vágyunk. Ha a tapasztalás mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket könnyebben el tudjuk engedni és új választást hozni.
Helyreigazítás lehetséges. Ezt támogatja belső ártatlanságunk ereje. Fölösleges hát erőnket rombolásra, pusztításra pazarolni, ha helyreigazíthatunk és építhetünk is általa!
