Irigység

Fotó:https://esztipilot.blog.hu

"Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak."
/Arthur Schopenhauer/

Az ártatlanság ereje

  

Az ártatlanságot sokszor a naivitással keverjük össze. Nem szeretnénk naivak lenni . Nem is kell!

Az ártatlanság mindig erőt ad, ilyenkor valódi tiszta énünkkel azonosulunk.

A következő lépés, amikor felismerjük, hogy a többiek is rendelkeznek ezzel az ártatlan, tiszta résszel.

A pusztítás/rombolás a gyengeség, tehetetlenség tévképzetének eredménye. Félelemből fakad, amikor azt hisszük, hogy valamit - amire vágyunk - nem kapunk/nem kaphatunk meg.

Ha nem „vesszük el” állandó hiányérzet van bennünk, hogy lemondtunk valamiről, ami fontos volt számunkra.

Ha mégis „elvesszük” a bűntudat miatt nem csak környezetünket, de saját magunkat is romboljuk.

Csak a szeretet igazságos! Amikor a félelem és abból eredő seregnyi negatív érzés „okuláréját” a szeretet szemüvegére cseréljük feltárul az IGAZSÁG: esszenciális részünk mindig tiszta és ártatlan, hozzá semmilyen árnyék nem tapad. Szükségtelen hát a bűnhődés/bűntetés.

Szabad kipróbálni azt, amire vágyunk. Ha a tapasztalás mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket könnyebben el tudjuk engedni és új választást hozni.

Helyreigazítás lehetséges. Ezt támogatja belső ártatlanságunk ereje. Fölösleges hát erőnket rombolásra, pusztításra pazarolni, ha helyreigazíthatunk és építhetünk is általa!

BG

Múltamat elfogadom?!

  "Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet.

Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz."
(Popper Péter)

 

Félelem vagy hit?

A félelmet vagy a Szeretet választom?

 

 A félelemben és a hitben van valami közös. Mindkettő megköveteli tőlünk, hogy higgyünk valamiben, amit nem látunk.
Joel Osteen

Megéri kockáztatni?

 

Vállalnunk kell a fejlődést. Csak úgy fejlődünk, ha tanulunk;
és csak úgy tanulhatunk, ha merünk cselekedni. 

Ennek mindig meglesz a maga kockázata, hiszen nem befolyásolhatjuk a végeredményt.

Ilyen az élet; ez elkerülhetetlen. Ami azonban nem szükségszerű,az az, hogy állandóan azon rágódjunk, mi lett volna, ha meg merjük tenni ezt vagy azt. 

Kezdjük azzal, hogy engedélyt adunk saját magunknak arra, hogy elhiggyük, megérjük a kockázatot.

Ryder Carroll

Kimondod, amit szeretnél?

SEGÍTSÉG A J-S SZAVAK HELYESÍRÁSÁHOZ - tanitoikincseim.lapunk.hu

 

Semmi nem történik, amíg ki nem mondjuk. Nem elégséges
hinni, hogy kijössz az adósságból, ki is kell mondanod. 

Valld meg naponként: "Igenis, kilábalok az adósságból. Fej vagyok és nem farok.
Isten kegyelme pajzsként vesz körül." 

Amikor úgy beszélünk, mint a teremtéskor Isten, a dolgok kezdenek megvalósulni. 

Ránk találnak a jó lehetőségek, az áttörések, az előléptetés, és loholni fognak utánunk
a jobbnál jobb ötletek.

(Joel Osteen: Értékes vagy)

Megszabadulás a konfliktustól

 

 A konfliktus mindig a félelem megnyilvánulása.
Nem a szeretetet választottam?!
Amikor a szeretetet választom, a félelem eltűnik!
Félelem nélkül nincs konfliktus.
(CST TSZ. 2. VI. 7.-VU97 alapján)