A Hanza-szövetség

A Hanza-szövetség megalapozta a középkori városi kultúrát Észak-Európában és jelentést adott a mondásnak: „a városi levegő szabaddá tesz”.

A Szövetség, mely majdnem 500 évig működött, az egész Balti-tengeri régióban hatással volt a gazdaságra, politikára és kultúrára.Létrejöttének előfeltétele volt a kereskedelem és a városok fejlődése, valamint a német kereskedők előrenyomulása kelet felé a Balti-tenger partjai mentén. Az időszak szimbolikus kezdete 1159, amikor Lübeck városát, a szövetség központját, újraalapították.

Eleinte a Hanza fogalom a külföldön élő kereskedők szövetségét jelentette. A 13. század végére a városok Hansái megerősödtek – kereskedővárosok komoly szövetségévé, melyek közös politikai alapelvet vallottak.

Gazdasági erejével együtt párosult politikai hatalma: tőle függött rengeteg észak-európai ország gazdasága is, így a Német Lovagrendé is. Mivel óriási pénzösszegekkel rendelkezett, nagyszámú zsoldossereget tartott fenn, s több háborúban leverte a dán királyt, de éppúgy hadat viselt a németalföldi városok és Anglia ellen is. A német lovagrend tevékenyen támogatta és védte a szövetséget, mert azt a 13. században, mikor megkezdte a kelet-balti területek bekebelezését, jelentős szubvenciót biztosított számára, egyfelől, mert nem állt közvetlen egyházi fennhatóság alatt, mint a Kardtestvérek rendje.

Hanza-városok a mai Németország, Lengyelország, Hollandia, Oroszország, Belgium, Svédország, Norvégia, Lettország és Észtország területén voltak. A Hanza kereskedelmi régió nyugati határa London és Bruges, keleti határa Novgorod, míg északon Bergen határolta. Központi városa Lübeck, ahol a kelet-nyugati kereskedelmi útjaikon minden hajó kikötött.

A Hanza-városok képesek voltak gazdasági nyomást gyakorolni más városokra: az embargótól kezdve a közvetlen háborúig terjedt az eszköztáruk. A 14. század második felére a Hanza-szövetség korlátlan gazdasági hatalommá vált Észak-Európában. A Balti-tenger volt a Szövetség „belső tengere”.

A Hanza-kereskedők főként két, egymástól függő terület között kereskedtek. A gyáripar és kézművesség fejlett volt Flandriában és Rajna-Vesztfáliában, míg Kelet-Európa és Oroszország elegendő alapanyagot és élelmiszert biztosított. Hosszadalmas belső harc is folyt a Hanza-városok között Novgorod ellenőrzéséért, hiszen ezen a városon keresztül kereskedtek az egész Orosz Birodalommal. A Hanza-kereskedők már a 13. században állandó állomást tartottak fent közösen Novgorodban. Ezt Péter udvarának (vagy Peterhofnak) nevezték, és a kereskedők otthonait, raktárépületeit, malmot, sörfőzdét és templomot foglalt magába.
A Hanza-szövetség fő kereskedelmi útvonalai

A törvény szerint minden Hanza-kereskedő évente csak egyszer utazhatott Novgorodba, és legfeljebb 1000 ezüst márka értékben hozhatott árut magával. A 15. században a Hanza-szövetségnek sikerült megtiltani a kereskedést Oroszországgal a nem a Szövetséghez tartozó kereskedők részére. A novgorodi Hanza-kereskedelmi állomás igazgatása átkerült három másik városhoz – Rigához, Tartuhoz és Tallinnhoz.

A 14. század végén a Hanzát eredményesen zaklatták a Vitális Testvérek. Bár a kalózokat idővel sikerült legyőznie a Hanzának, de ettől kezdve egyre több nehézséggel nézett szembe a szövetség.

A novgorodi Hanza-kereskedelmi állomást 1494-ben zárták be. Habár a kereskedelmi kapcsolatok Oroszországgal más útvonalakon is fejlődtek, ez az év jelöli a Hanza-szövetség hanyatlásának kezdetét. A Szövetség a 16. században gyorsan vesztett jelentőségéből, elsősorban az erősödő Anglia, Dánia, de főképpen Hollandia miatt.

Az utolsó Hanza-gyűlésen, 1669-ben Lübecken kívül csak öt másik város képviseltette magát (fénykorában 220 város volt a Hanza-szövetség tagja). A gyűlés után a Szövetség megszűnt. A független államok korszaka ezzel elkezdődött.

A szövetség a következő helyeken rendelkezett lerakatokkal.

Város	Állam
Novgorod-Peterhof	Orosz Cárság
Bergen-Bryggen	Norvég Királyság
Brügge-Hansekontoor	Flandriai Grófság
London-Steelyard	Angol Királyság
Antwerpen	Brabanti Hercegség
Bishop's Lynn (King's Lynn)	Angol Királyság
Ipswich	Angol Királyság
Malmö	Dán Királyság
Falsterbo	Dán Királyság
Kaunas	Litván Nagyfejedelemség
Pleskau (Pszkov)	Orosz Cárság
Polock	Litván Nagyfejedelemség				Forrás:Wikipedia

Novgorod és a Kijevi Rusz megalapítása

Novgorodban készült fotókat itt találod!

Neve ellenére Novgorod a legősibb orosz város. Első említése 859-re datálható, amikor már egy fontos állomás volt a varégok (a mai svéd területekről származó vikingek) kereskedelmi útvonalán a Baltikum és Bizánc között. Az ősi orosz évkönyvek (Elmúlt idők krónikája) szerint ekkor a varégek adót szedtek a környék szláv és finnugor törzseitől. (Anglia is ebben az évben kezdett adózni – Danegeld – a dán vikingeknek.) 862-ben a finn és szláv törzsek fellázadtak a vikingek ellen, de hamarosan egymás ellen fordultak. Az orosz krónika szerint a felfordulás miatt a helyi vezetők újra behívták a varégeket, hogy „jöjjenek és uralkodjanak”. Rurik (kb. 830-879), két testvérével (Truvor és Sineus) a varégek élén – akiket ruszoknak is neveztek – letelepedtek Holmgard körül.

A skandináv mitológia (sagák) szerint Holmgard már sokkal régebben létezett volna, de el kell választani a mítoszokat a történelmi tényektől. A Holmgard név eredetileg egy erődítményre utal délkeletre a jelenlegi várostól (Rurikovo Gorodiscse – elnevezése későbbről származik, utalva Rurikra, aki a legendák szerint itt rendezte be „fővárosát”). Archeológiai adatok szerint a Gorodiscse a 9. század közepéről származik, míg a város a 9. szd. végéről, talán innen az „újváros” elnevezés. Mindenesetre a 10. század közepén Novgorod már kifejlett középkori város és politikai központ volt. A magát innen származtató Rurik-dinasztia több mint 750 éven át uralkodott Oroszországban.

882-ben Rurik utódja, Oleg bevette Kijevet és azt új birodalma, a Kijevi Rusz fővárosává tette. Novgorod a második legfontosabb város lett, egyben továbbra is fontos kereskedelmi központ. A viking tradíciók jegyében ennek fejévé legidősebb fiát tette meg. A skandináv mitológiában ettől fogva Novgorodot „Gardarike” fővárosaként említik. A belső skandináv kapcsolatok erősségét jelzi, hogy négy norvég király is – Olav Tryggvason, Olav Haraldsson, Magnus Olavsson és Keménykezű Harald – Novgorodban keresett menedéket, amikor alulmaradt a belső küzdelmekben. A 900-as évek elején Novgorod hadjáratot vezetett Konstantinápoly (óskandináv: Miklagard) ellen kereskedelmi kapcsolatainak biztosítása érdekében. E hadjárat hozzájárult a keleti szláv törzsek egységesítéséhez a Kijevi Rusz fennhatósága alatt.

Novgorod fejlődésére nagy hatást gyakorolt Bölcs Jaroszláv uralkodása (szül. kb. 978, uralkodott 1019-1054). (Mivel a vikingek hódításaikra általában túlnyomórészt csak férfiakból álló csapatokban indultak, etnikailag mindenhol – Britanniában, Normandiában, Szicíliában is – hamar asszimilálódtak a meghódított népességben. Ugyanakkor a férfiak távozása a törzsterületekről hozzájárult az ottani többnejűség továbbéléséhez – ami pedig eredetileg az egyik oka volt a kirajzásnak.)

Bölcs Jaroszláv a testvérével a Kijevi Rusz trónjáért folytatott harcában elnyerte a novgorodi polgárság és a varégek támogatását. Cserében privilégiumokat adott a városnak. Ő bocsátotta ki az első írásos orosz törvényeket. A kereszténység bevezetése a 900-as évek végén Novgorodot fontos egyházi központtá tette. Jaroszláv építtette a Szent Szófia katedrálist (lásd fent, 1045). Novgorod az 1100-as évekre érsekség rangjára emelkedett, és az egész orosz ortodox egyház központja volt.

1136-ban a novgorodi kereskedők és bojárok felkelése nyomán a városállam elszakadt Kijevtől és kikiáltotta a Novgorodi Köztársaságot. Nem sokkal ezután a tatárok elfoglalták a Kijevi Rusz, azaz a korabeli Oroszország túlnyomó részét. Novgorod a várost körülvevő mocsaraknak köszönhetően kerülte el a pusztítást.

A városállam fokozatosan megszilárdította hatalmát Északkelet-Európa jelentős részén, a mai Finnország és Észtország területétől egészen az Ural északi részéig. Vezetője a „poszadnyik” volt, egyfajta polgármester, akit nyilvános gyűlésen (vecse) választott meg a városi arisztokrácia. A vecse uralkodót is választott, de ennek döntéseit a polgármesternek kellett ellenjegyeznie ahhoz, hogy azok életbe léphessenek. Az 1200-as években Novgorod a Hanza-szövetség része lett, egyúttal az öt legfontosabb európai kereskedőváros egyike, Bergen, Brugge és London mellett. Sok német kereskedő is letelepedett, akik a várost Naugard-nak hívták. Fő exportcikkei a szőrmék, bőrök, viasz, méz, len és szurok voltak. Európából szöveteket és fémeket, Oroszország központi részeiről gabonát importált. Jelentős tranzitkereskedelmet folytatott Közép-Ázsiával is.

A középkor jelentős részében Novgorod kedvező helyzetet élvezett, a kereskedelem mellett jelentős kulturális centrum is volt. Lakosságának többsége – Európában akkoriban szinte egyedülálló módon – tudott írni-olvasni, a drága papír mellett és helyett főleg a nyírfakérget használták az írásos kommunikációra. Már az 1000-es években megalapították az első iskolát, irodalmi élet alakult ki, könyveket is készítettek. Az első orosz írásos dokumentumok Novgorodban készültek. A város híres volt széles és tiszta útjairól. Szadko novgorodi kereskedő figurája az orosz folklór része lett.

A 13. század elejétől az országnak szembe kellett néznie a dán és német terjeszkedéssel, mely nagy területeket vont uralma alá a livóniai területeken (mai Lett- és Észtország). A dánokkal szemben az oroszok nem egyszer alulmaradtak, de a német alapítású kardtestvérek lovagrendjét sikerült legyőzniük.

Az 1200-as évek során Novgorodot nagy nyomás alá helyezte a Német Lovagrend, szövetségben a dánokkal. A német lovagok ugyanis egyesítették magukat a kardtestvérekkel és szintén terjeszkedni akartak Novgorod felé. 1240-ben előzőleg Alekszandr fejedelem leverte a várost fenyegető svédeket a Néva és az Izsora összefolyásánál, míg ezzel egy időben Dorpatból (a mai Tartúból) 2000 fős sereggel támadásra indultak Novgorod ellen a német lovagok, de 1242. április 5-én a Csúd-tó jegén lezajlott ún. jégcsatában döntő vereséget szenvedtek az Alekszandr Nyevszkij vezette mintegy 6000 fős orosz csapatoktól. (Ez a csata később nagy szerepet kapott az orosz és szovjet hazafias propagandában. Eisenstein filmet is készített Alekszandr Nyevszkij (magyarul: A jégmezők lovagja) címmel, amelyben – a valóságtól eltérően – úgy ábrázolja a küzdelem végét, hogy amikor a jég beszakad a keresztesek alatt, majdnem mind odavesztek, a maradék pedig fogságba esett.)

Novgorod az 1300-as években ért hatalma csúcspontjára. Lakossága elérte a 400 000 főt. A városban százszámra álltak templomok, kereskedelmi épületek, kisebb-nagyobb piacok. Építészete, ikonfestészete, aranyművessége Európa-szerte elismert volt. Ebben az évszázadban kezdődött azonban a hanyatlás is, valamint a Moszkvával folytatott hatalmi harc.

A novgorodi lakosság létszámának viharos növekedése gazdasági nehézségeket is okozott. Éleződtek a belső politikai feszültségek, harcok is. A városállam élelmezése a vlagyimir-szuzdali területről származó gabonától függött. E térség két vezető hatalma, Moszkva és Tver, kihasználták ezt politikai befolyásuk érvényesítésére.

A Moszkvai Fejedelemség egyre inkább kiemelkedett az orosz államok köréből és sorra beolvasztotta vetélytársait. 1478-ban került sor Novgorodra, amikor III. Iván cár annektálta a városállamot, és a függetlenség jelképét, a vecsére, a novgorodi törvényhozó gyűlésre hívó harangot Moszkvába szállíttatta. Novgorod Oroszország harmadik legfontosabb városa maradt egészen Rettegett Iván uralkodásáig, aki 1570-ben feldúlta a várost és sok ezer lakóját meggyilkoltatta, illetve rabláncra fűzve kitelepíttette. Novgorod azonban megőrizte kereskedelmi pozíciói nagy részét egészen 1703-ig, Szentpétervár alapításáig. Közben 1611-17 között svéd megszállás alatt volt. 1727-ben a Novgorodi kormányzóság székhelye lett.