ill. Alexandro Jodorowsky (kiejtése kb. Alehandro Hodorovszki) (Chile, Iquique, 1929. február 7. –) orosz (ukrán) zsidó származású chilei-mexikói filmrendező, producer, színész, zeneszerző, pantomimművész, képregényszerző, író és költő, egyszóval művészpolihisztor. Emellett vallásfilozófus, pszichológus, karatemester, tarotszakértő.
Elsősorban ezoterikus, szürreális és sokkoló filmjeiről ismert, de jó néhány képregényt is írt.
A tisztelettel övezett kultuszfilmes ezt nyilatkozta: „Én azt várom a filmektől, amit az észak-amerikaiak nagy része a pszichedelikus drogoktól vár.”
Jodorowsky emellett egy újkori spiritualista, és egyike a világ vezető tarot-kutatóinak. Újabban nagy figyelmet szentel a
„pszichomágiának” nevezett pszichológiai terápiának, aminek az a célja, hogy meggyógyítsa az élet korai szakaszában szerzett lelki sebeket. A terápia azon a hiten alapul, hogy bizonyos külső cselekmény eljátszása közvetlenül hat a tudatalattira, megszabadítva azt egy sor traumától, akár több generációra kiterjedőtől is. Ezeket a cselekményeket a terapeuta írja elő, miután tanulmányozta a páciens személyiségét és családfáját.
1962-ben Roland Toporral (grafikus) és Fernando Arraballal (rendező és drámaíró) együtt megalapította a Panique művészeti mozgalmat. Olyan híres művészekkel dolgozott együtt, mint Marcel Marceau, Maurice Chevalier, H. R. Giger, Dan O'Bannon, Jean Giraud (Mœbius). John Lennon Jodorowsky munkájának rajongója volt és segédkezett a filmjei ismertté tételében az USA-ban.
2005. december 3-án ő vezette a szertartást barátja, Marilyn Manson és Dita Von Teese (eredeti nevén Heather Sweet) esküvőjén a kilsheelani Castle Gurteenben, a művész Gottfried Halnwein otthonában, az írországi Tipperaryben. Az esküvő nem felekezeti szertartás szerint zajlott, hanem a fiatalok saját maguk által írt fogadalommal, egymásnak írt versekkel fogadtak örök hűséget. Manson állítása szerint Jodorowsky befolyásolta az egész látásmódját.
Filmjei
Jodorowsky első filmje, a La Cravate (nem hivatalos cím: Les têtes interverties) (1957), Thomas Mann „Elcserélt fejek” ((Die vertauschten Köpfe – Eine indische Legende), 1940) című művéhez készült pantomimes adaptáció. A film bemutatója után a kópiáról senki nem tudott semmit, amíg 2006-ban meg nem találták egy németországi padláson. 50 év után most láthatja először a közönség. Bár a rendező nem tartja remekműnek, pusztán filmes karrierje izgalmas kezdetének, egy 'jól sikerült indulásnak', a La Cravate-ot annak idején Jean Cocteau is méltatta. A főszerepben a fiatal, 28 éves Jodorowsky látható.
Következő két filmjét Mexikóban forgatta El Topo (1970) és The Holy Mountain címmel (1973), amiket kultfilmeknek tartanak. Éveken át nem voltak elérhetők se VHS-en, se DVD-n az USA-ban az Allan Kleinnel folyó tulajdonjogi vita miatt (bár a vitát 2004-ben lezárták). Kalózkiadásként DVD-n mindkettő megszerezhető volt Olaszországban. A 2006-os cannes-i filmfesztiválon ezeket újra bemutatták, digitálisan felújítva.
Az első egész estés filmje, a Fando y Lis (elérhető az USA-ban DVD-n), amit Arrabal színdarabja alapján készített, a premierjén, az 1968-as Acapulco Filmfesztiválon kiváltott botrány miatt vált hírhedtté.
Általában az El Topót tekintik az első „midnight movie”-nak (éjféli mozi). 1971-ben volt a premierje a New York-i Elgin Theaterben. A szürreális ábrázolás, a rengeteg vér és a heves erőszak sokkja péntek és szombat éjjelenként emberek százait vonzotta. Sokan hetente visszatértek, barátokkal együtt. A filmet több mint egy évig vetítették, amíg a Beatles menedzsere, Allen Klein meg nem vásárolta saját filmvállalata, az ABCKO számára.
A The Holy Mountain című filmjét (1973) teljes egészében John Lennon és Yoko Ono finanszírozta. 1 500 000 dolláros költségvetésével ez a legdrágább mexikói film, amit valaha forgattak. Egyesek szerint a film csak fele ennyibe került.
1975-ben kezdett el dolgozni Frank Herbert A Dűne című könyvének adaptációján. Úgy tervezte, hogy bevonja a munkába a fiát, Brontist is. Brontis játszotta volna Pault, Orson Welles a Bárót, Salvador Dalí a Császárt, Mick Jagger Freyd Rauthát, Alain Delon Duncan Idahót, Geraldine Chaplin Jessica úrnőt, továbbá részt vett volna a film készítésében Dan O'Brian forgatókönyvíróként, valamint Chris Foss, a Pink Floyd, H. R. Giger és Jean Giraud (Mœbius). Végül, az utolsó előtti pillanatban leállították a projectet, a költségvetés túllépése miatt (a film – a tervek szerint – tizenegy-tizenkét órás lett volna). Jodorowsky állítása szerint a nagy hollywoodi stúdiók szabotálták a filmet, mert „túl franciának” találták (különös állítás, figyelembe véve, hogy Jodorowsky, bár a francia állampolgárságot elnyerte, soha sem azonosította magát egyetlen országgal vagy kultúrával sem). Egyébként a filmet francia pénzből forgatták – volna – és a producere is francia: Jerome Seydoux. A projekthez közel álló források szerint a díszlet designja később a Csillagok háborújában bukkant fel. A Jodorowsky-féle Dűne filmen dolgozó stáb jó része később az Alien c. filmen is munkálkodott, a Dűne egyes látványelemeit is átemelve Ridley Scott horrorfilmjébe. A 80-as évek elején David Lynch leforgatta saját Dűne-verzióját.
1989-ben befejezte következő fontos filmjét, a Santa Sangrét („Szent vér”), amit a mozik is forgalmaztak. A kritikusok vegyesen fogadták, mindenesetre Jodorowskyt újra jegyezni kezdték a film világában. A Santa Sangre a pszichodráma területén kalandozik. A filmben a főszereplő anyjának karját tőből levágják, később pedig úgy élnek együtt, hogy az ő kezeit anyja irányítja, és az ő utasítására gyilkosságokat követ el. Jodorowsky fiai (Axel, Adan és Brontis) is szerepelnek színészként a filmben.
Az 1990-es években és a 2000-es évek elején folytatni próbálta az El Topót – egyszer The Sons of El Topo, máskor Abelcain címmel, de nem sikerült pénzt szereznie a forgatáshoz.
Jodorowsky egyszer ezt mondta: „A legtöbb rendező a szemeivel készít filmeket. Én a golyóimmal”. Csaknem minden filmjét Mexikóban forgatta.
2000-ben Jodorowsky elnyerte a Jack Smith életműdíjat a Chicago Underground Film Festival-on. Maga Jodorowsky is részt vett a fesztiválon, ahol a filmjeit is bemutatták, köztük az akkor még bizonytalan szerzői jogi státusú El Topót és a Holy Mountaint. A fesztivál rendezője, Bryan Wendorf szerint végig kérdéses volt, hogy a CUFF bemutathatja-e ezeket a filmeket, vagy a rendőrség bezáratja az egész rendezvényt.
Képregényei
Harmadik filmje, a Tusk után Jodorowsky beleásta magát a tarot rejtelmeibe, és nekikezdett az Incal (L'Incal) képregény-sorozatnak – Jean Giraud (Mœbius) rajzolta, ő pedig írta a történeteket. A képregény a tarot szimbolikájára épít, például főhőse, John Difool megfeleltethető „A Bolond” (The Fool) kártyalapnak. Az Incal (ami szétágazott volna megelőző részekre és folytatásokra) több sci-fi képregényfolyam kiindulópontja lett, amelyek mind a „Jodoverzumban” (Jodoverse, a Jodorowsky és universe szavakból) vagy másként a Metabarons Universe-ben játszódó űroperák. Az Humanoïdes Associés adta ki őket.
Ebben a környezetben játszódnak még a következő képregények: La Caste des Méta-Barons („A meta-bárók kasztja”), ami egy harcos, „intergalaktikus kalóz-klán” történetét meséli el a kezdetektől, Les Technopères („A techno-papok”), Zoran Janjetovval és Fred Beltran lenyűgöző rajzaival, L'Incal, Face de lune („Holdarc”), Megalex, ezen kívül egy szerepjáték, a Metabarons Roleplaying Game. Számos a Jodoverzumban megjelent koncepció, ötlet Jodorowsky tervezett A Dűne-adaptációjából származott (ami csak lazán követte volna Frank Herbert regényének eredeti cselekményét).
A sci-fi műfaján kívül eső akcióképregényei közé tartozik a történelmi témájú Bouncer, Juan Solo (angol címe: Son Of The Gun) és Le Lama blanc („A fehér láma”).
A Le Cœur couronné (A koronás szív, angol címe The Madwoman of the Sacred Heart) egy napjainkban játszódó, a valláson élcelődő szatíra, ami Jodorowsky és Jean Giraud számára 2001-ben elnyerte a Haxtur Awardot a „Legjobb hosszú képregény” (Best long script) kategóriában.
Jelenleg is dolgozik egy új képregényen, amit az amerikai piacra szán. →
Filmjei
La Cravate (1957, francia, színes) – Thomas Mann „Elcserélt fejek” című műve alapján. Nem hivatalos cím: Les têtes interverties(francia), The Severed Heads (nemzetközi/angol)
Fando y Lis (1967, spanyol, fekete-fehér) – „Fando és Lis”
El Topo (1970, spanyol, színes) – „A vakond”
The Holy Mountain (1973, angol, színes) – „A szent hegy” (spanyolul: La montaña sagrada)
Tusk (1980, francia, fekete-fehér) – „Agyar”
Santa Sangre (1989, angol, színes) – „Szent vér”
The Rainbow Thief (1990, angol, színes) – „A szivárványtolvaj”
Forrás:Wikipedia
További érdekességekért a művészről
katt ide!
