2017. december 28., csütörtök

Stockholm



Városnézés a több ezer szigetre épült Stockholmban, mely Európa egyik legszebb fővárosa (az óváros szűk utcácskái, a királyi palota a pompás bútorzattal és a korona­ékszerekkel, a híres városháza, a Koronázó­templom stb.).
Európa legré­gibb skanzenje, Vasa Múzeum stb.
Stockholm
14 szigetre épült, amelyeket 53 híd köt össze.
A jégkorszak után, időszámításunk előtt 8000-ben már nagy számban éltek itt emberek, ám amint a hőmérséklet ismételten zuhanni kezdett az itt élők elvándoroltak délebbre. Több ezer évvel később, amikor a föld ismét kiolvadt ezen a vidéken és az éghajlat elviselhetőbbé vált a talajok újra termékenyek lettek a környéken és elkezdtek visszatérni az emberek. A Mälaren-tó és a Balti-tenger találkozásánál fekvő szigetcsoporton időszámításunk szerint 1000 környékén telelpedtek meg a vikingek. A kereskedelmi útvonalak kiépítésével pozitív változást hozott ezen időszak a térség életében.
Stockholm városának területe a sagákban Agnafit néven jelenik meg és a Heimskringla összefüggésbe hozza a legendás Agne királlyal. Stockholm első írásos említése 1252-ben történik meg, amikor is a Bergslagenközelében fekvő ércbányák miatt a korabeli fémkereskedelem fontos helyszínévé vált. A város nevének előtagja a stock farönköt jelent svéd nyelven, bár a német Stock, azaz erődítmény szóval is kapcsolatba hozzák. A város nevének utótagja a holm, azaz kis sziget jelentéssel bír és úgy tartják, hogy a város középső részén elhelyezkedő Helgeandsholmen-re utal. A legrégebbi svéd krónika, az Erikskrönikan szerint a várost Birger Jarl alapította, hogy megvédje Svédországot a karéliaiak tengerről érkező támadásaival szemben, az 1187-es siguntai fosztogatást követően.
Az első épület egy erődítmény volt, amely a Mälaren és a Balti-tenger közti fogalmat szabályozta. Az "észak Velencéjének" is nevezik.
Stockholm városmagja az óváros, svédül: Gamla Stan) a Helgeandsholmen sziget közelébn kezdett el kialakulni a 13. század közepétől kezdődően. A város eredendően a Hanza kereskedelem miatt indult virágzásnak, mely a Baltikumban folyó kereskedelem révén erős gazdasági és kulturális kapcsolatokat létesített LübeckHamburgGdańskVisbyReval és Riga városokkal. 1296 és 1478 közt a stockholmi városi tanács 24 tagból állt, melynek felét a német nyelvű partnervárosok delegálták.
Stockholm stratégiai és gazdasági szerepköre fontos tényező volt a dán uralkodók és a Kalmari uniókapcsolatait illetően, és a nemzeti függetlenségi mozgalom során a 15. században. II. Keresztély dán király1520-ban bejutott a városba. 1520. november 8-án ezen esemény vezetett a szembenálló felek közt a Stockholmi vérfürdőhöz, majd vezetett további felkelésekhez és végezetül a Kalamari unió felbomlását idézte elő. 1523-ban I. Gusztáv svéd király uralmával és királyi hatalmának megerősödésével kezdetét vette Stockholm lakosságának növekedése, mely 1600-ra már elérte a 10 000 főt.
A 17. század során Svédország vezető hatalommá vált Európán belül, mely visszatükröződött Stockholm fejlődésén is. 1610 és 1680 között a város népessége meghatszorozódott. 1634-ben Stockholm hivatalosan is a svéd birodalom fővárosává lépett elő. A kereskedelemmel kapcsolatos szabályokat rögzítették, amelynek következtében Stockholnak alapvetően monopolhelyzete alakult ki a külföldi kereskedőkkel szemben Skandinávia és Svédország területén.
1710-ben pestisjárvány tört ki, amely miatt mintegy 20 000 fő vesztette életét a városban, amely a népesség 36 százaléka volt.[7] A nagy északi háborútkövetően a város fejlődése abbamaradt. A népesség növekedése megállt és a gazdaság fejlődése is lelassult. A várost sokkolta, hogy elveszítette nagyhatalmi pozícióját a kontinensen. Ugyanakkor a város megőrizte politikai szerepkörét Svédországon belül és kulturális fejlődés kezdődött III. Gusztáv svéd király uralkodása idején. A 19. század második felére Stockholm visszaszerezte vezető gazdasági helyét. Új iparágak jöttek létre és Stockholm fontos kereskedelmi és szolgaltatási központtá vált, valamint Svédország kapujává nőtte ki magát. Ezen időszak alatt a népesség drámai növekedésnek indult, főleg a bevándorlásnak köszönhetően. A század végére a város lakosságának csak kevesebb mint 40 százaléka volt helyi születésű. A város elkezdett korábbi határain kívül is terjeszkedni. A 19. század során számos tudományos kutatóintézetet alapítottak a városban, például a Karolinska Intézetet is ekkor alapították. Az 1897-es világkiállítást Stockholmban tartották. Stockholm modern, technológiailag fejlett és etnikailag változatos várossá vált a huszadik század késői évtizedeire. Számos régi épület vesztét okozta a modernista városfejlesztés, beleértve a Klara városrész történelmi negyedét is, ahol a régi épületeket modern építészeti megoldások váltották fel. Ugyanakkor Stockholm számos városrészében, így a Gamla stan, a Södermalm, az Östermalm, a Kungsholmen és a Vasastan városrészekben sikerült egész utcákat, városrészeket megmenteni a század harmincas éveit uraló rombolástól. A huszadik század során az alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő iparágakat fokozatosan felváltották a városban a magasabb hozzáadott értéket képviselő szolgáltatóipari és csúcstechnikát képviselő iparágak és szolgáltatások.
Jelenleg Európa egyik legdinamikusabban fejlődő régiója a Stockholm környéki terület, melynek létszáma várhatóan 2024-ben eléri a 2,5 millió főt.
Forrás: Wikipedia

2017. december 27., szerda

Vadstena





A Vattern-tó partján fekvő városka a zöld erdők uralta Östergötland tartomány egyik települése. A település nevének jelentése vízre épült kőház, amit a helybeliek a tópartra épített királyi kastélyoknak tulajdonítanak. A település számos középkori épületet megőrzött, utcái ma is ódon hangulatot árasztanak.

     Három épület azonban kiemelkedik a látnivalók közül. 
Az első a vadstenai kolostor. A 1200-as évek elején Birger Magnusson herceg pompás kastélyt épített fiának, Valdemarnak a kor legdrágább építőanyagából, téglából. Valdemart 12 évesen 1250-ben Svédország királyának választották, így az épület királyi vár lett. Száz évvel később Vadstena legismertebb történelmi alakja, Szent Brigitta adományként kapta meg a kastélyt Magnus Eriksson királytól, hogy kolostort és apácazárdát szervezzen a városban. Szent Brigitta, aki gazdag főúri családból származott, hamarosan külön rendet alapított: az ún. Szent Brigitta-rendet. A szervezet hatása olyan erős volt, hogy Vadstenát észak Rómája vagy svéd Assisi néven is illették a kortársak. A kolostor templomát a 15. században építették. A kolostor a reformáció hatására a 16. század végére elnéptelenedett. Az épületegyüttest használták börtönnek, bolondokházának és raktárnak is. Ma egyik szárnya ismét az újjászervezett Szent Brigitta-rend kezelésében van, de találunk itt múzeumot és kastélyhotelt is.

A második jelentős épület az I. Gusztáv, a Vasa-dinasztia megalapítója által épített királyi várkastély. Az épület korabeli állapotában maradt fenn. Mivel I. Gusztáv a protestáns Svédország alapítója, az ország dán iga alóli felszabadítója, ez az épület is nemzeti zarándokhely. 1545-ben láttak hozzá az építéséhez.

A harmadik nevezetesség Svédország legrégebbi városháza a piactéren. Az egytornyos épületet a 15. század elején emelték, és egészen a 20. század közepéig itt ülésezett a városi tanács.
Forrás: Rubicon

2017. december 26., kedd

Brigitta Európa védőszentje

 
Élete         
Apja Birger Persson upplandi kormányzó, az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa, a Finstacsaládból, anyja a Folkunga család tagja, a korabeli svéd királyok rokona. Brigitta tizenhárom évesen feleségül ment Närke urához, Ulf Gudmarssonhoz az Ulvåsa családból, négy fiuk és négy lányuk született. Minden gyermeke megérte a felnőttkort, ami akkoriban szokatlannak minősült. Katalin nevű lánya később szent lett. Brigittát tisztelték jótékony tevékenységéért, és férjére is nagy hatással volt vallásossága. 1341–1343 közt elzarándokoltak Santiago de Compostelába.
1344-ben Ulf meghalt, Brigitta pedig teljesen a vallásnak szentelte magát és megalapította a Brigitta-rendet.
   1350-ben Rómába ment, hogy elismertesse a rendet a pápával és javulást hozzon a korabeli erkölcsökre. A rendet csak 1370-ben ismerte el VI. Orbán pápa, eddigre Brigitta már nagy közkedveltségnek örvendett Rómában jó cselekedetei miatt. Néhány zarándoklatot – köztük 1373-ban egy jeruzsálemit – leszámítva Rómában élt haláláig. Itt temették el, de később Svédországban újratemették. 1391-ben IX. Bonifác pápa avatta szentté, amit 1415-ben a konstanzi zsinat is megerősített. Látomásai eredetiségét 1436-ban a bázeli zsinat is megerősítette.
   Látomásai
Brigittának már gyermekként látomásai voltak. Élete során ezek egyre gyakrabban fordultak elő, ezek feljegyzéseit – Revelationes coelestes, „Mennyei revelációk” – Mátyás linköpingi kanonok és Brigitta gyóntatója, Péter alvastrai perjel fordította latinra, és a középkorban nagy népszerűségre tettek szert. Látomásai Krisztus születéséről nagy hatást gyakoroltak művészeti ábrázolásokra; innen ered többek közt az, hogy a földön fekvő gyermek Jézus testéből áradó fény az egyetlen fényforrás a képen, illetve az Atyaisten jelenléte a jelenet fölött. Voltak látomásai a tisztítótűzről is.
Szent Brigitta-kilenced
A Szent Brigitta-kilenced 15 imából áll, melyek szövegét a hagyomány szerint Brigitta kapta a római Szent Pál-templomban, amikor Jézus megjelent neki.
A kilenced magyar kiadását Adrien Parvillers SJ XII. Kelemen pápa jóváhagyásával és ajánlásával adta ki 1740-ben. IX. Piusz pápa 1862. május 31-én hagyta jóvá a milánói kongresszus ajánlásával.
  Emlékezete1651-ben Bécsben az ő emlékére épült a Brigitta-kápolna, 1900-ban róla nevezték el a Brigittenau negyedet.
1999-ben II. János Pál pápa Európa egyik védőszentjének nevezte ki. Ünnepnapja halála évfordulója, július 23. Eredeti ünnepnapja 1623-ban került a naptárba.