A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szülő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szülő. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 31., csütörtök

Konfliktus megoldása: A szülők veszekedése tanulási lehetőség a gyerekeknek



A csatározás egy kapcsolatban nem feltétlenül rossz.
Persze nem mindegy, hogyan zajlik, és mi a végkifejlet.
Ha a gyerekek azt látják, hogy a szülők veszekszenek ugyan, de
aztán megoldódik a konfliktus, és jön a megegyezés, az nem
fog nekik megártani, sőt. Erősebbek, magabiztosabbak lesznek tőle, hiszen megoldási stratégiákat tanulnak.
Vannak ellenben olyan helyzetek, amelyek tényleg megbetegíthetik
őket.
-Például?
- Például ha mindig az egyik szülő enged. Mert az nem megoldás, hanem hárítás.
- … a kiabálás jó is lehet?
- Azért szerencsésebb, ha nem ordítoznak egymással a
felek, hiszen az nagyon ijesztő lehet a gyerekeknek. De ha
van egy heves vita, amely végül megoldáshoz vezet, és ezt a
gyerek; is látja, az nem okoz különösebb kárt a lelkében. Ám
ha az történik, hogy az üvöltözést követően apa vagy anya
egyszerűen rávágja az ajtót a másikra, és három napig haza
se megy, és nincs sem igazi beszélgetés, sem megoldás, akkor ez nyilván feszültségekkel jár.      .

- Vagyis akkor van baj, ha a gyerek nem látja, ahogy a
konfliktus megoldódik. Ha csak a feszültséget éli meg, a békülést, a kiengesztelődést nem.

- Pontosan. Ha az egyik fél mindig behódol, és állandóan van feszültség, ellenségeskedés a levegőben, az károsabb, mint egy robbanás, amely után tiszta lappal kezdünk.
A gyerek nem érti, mi történik körülötte. Ö csak a feszültséget érzi, és emiatt bizonytalan lesz, félni fog.

- Szóval a lényeg a konfliktus megoldása. A békülés.
- A szülők veszekedése tanulási lehetőség a gyerekeknek.
Életre szóló lecke. Hiszen folyamatosan ki vagyunk
téve konfliktusoknak. Nemcsak a partnereinkkel veszekszünk, hanem a barátainkkal, a munkatársainkkal is. Ha már gyerekként megtanuljuk, hogyan kell ezt jól csinálni,
az nagy segítség lesz a későbbi életünkben. És ezt a képességet legjobb otthon elsajátítanunk, ahol a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat. A jó szülők azt is megtanítják a gyereknek, hogyan kell egészségesen megoldani a konfliktusokat, úgy, hogy mindkét fél meghallgatásra és megértésre
találjon. Ha ezt már kiskorunkban megtanuljuk, felnőttkent sokkal könnyebb dolgunk lesz.

Sarah Morgan: Miért éppen New York?

2014. szeptember 23., kedd

Valóban szeretek ? (Feldmár András)


Hogy szeretek-e, csak az mondhatja meg, aki iránt szeretetet érzek.
Hiába hiszem, hogy szeretem, ha a másik menekül előlem vagy sorvadozik a társaságomban.
Szeretni valakit annyit tesz, mint jobbá, könnyebbé, szabadabbá tenni az életét. És persze nem várni érte semmit cserébe.
Feldmár András
A teljes cikket elolvashatod itt!
Kapcsolódó könyvajánlók/cikkek/videók (Beküldte:KM):

2014. július 23., szerda

Hamis elfogadás


"Tegyük fel, hogy az anyát zavarja, hogy ötéves gyereke sokáig fenn van este.
Másra lenne igénye, mondjuk, olvasni akar. Szíve szerint ezt tenné, és nem a
gyerekkel töltené már az időt. Talán az is zavarja, hogy így rövid lesz az éjszaka
a gyereknek, és másnap várhatóan nyűgös lesz. Esetleg attól is tart, hogy megfázik
a gyerek. Mégis, engedékeny elveit követve, ez az anya nem szívesen szembesíti
gyerekét követeléseivel. És az ilyen szülő nem tehet mást, mint hogy hamis
elfogadást színlel. Megpróbál úgy viselkedni, mint aki elfogadó a gyerek
késői fennlétével, holott valójában egyáltalán nem az. Talán idegesíti, talán dühös,
de mindenképpen kudarcot él át, mivel saját igényeit nem elégítheti ki.
Hogyan hat a gyerekre a hamis szülői elfogadás? Mint azt mindnyájan tudjuk,
a gyerekek bámulatosan érzékenyek a felnőttek viselkedésére. Már-már
misztikusnak tűnik, mennyire megérzik szüleik valódi érzéseit: olyan nem szóbeli
üzeneteket fognak fel a viselkedésből, melyekből következtetni tudnak -
tudatosan vagy tudattalanul. Az a szülő például, aki valójában ingerült és dühös,
önkéntelenül küld erről „küszöb alatti" jelzéseket: talán egy fintort, a
szemöldök felhúzását, egy sajátos hanghordozást, bizonyos testtartást, valamely
arcizom feszességét veheti észre a gyerek. Ezeket a jelzéseket a gyerekek
már egészen kis korban felfogják, mivel a tapasztalat arra tanította őket, hogy a
mama ilyenkor nem egészen elfogadó azzal, amit éppen csinálnak. Érzik a roszszallást
- és abban a pillanatban úgy élik meg, hogy a szülő nem szereti őket."
Dr.Thomas Gordon

2014. július 17., csütörtök

KÖVETKEZETLENSÉG vagy „EGYSÉGFRONT"

 "KÖVETKEZETLENSÉG BIZTOSRA VEHETŐ
A szülők következetlensége ... elkerülhetetlen. Hogyan is lehetne másképp,
hiszen érzéseik napról napra, helyzetről helyzetre, „gyerekről gyerekre" változnak.
Ha megpróbálnának következetesen reagálni, ezek a reakciók nem lennének
valódiak. Az a hagyományos előírás, hogy a szülő mindenáron legyen
következetes a gyerekével, nem vesz tudomást arról, hogy a gyerekek, a helyzetek
és mama-papa is különbözőek, ráadásul emberi lények. Ez a tanács mellesleg
káros is, mivel arra indítja a szülőket, hogy valamit megjátsszanak: olyan
embernek mutatkozzanak, akinek az érzései mindig ugyanazok.
NINCS SZÜKSÉG SZÜLŐI „EGYSÉGFRONTRA"
A következetességre vonatkozó tanácsot sok szülő úgy is értette, hogy az anyának
és apának mindig ugyanazt kell éreznie, és egységes frontot kell képviselniük
a gyerekekkel szemben. Ez lehetetlenség. Mégis, a gyereknevelésben ez az
egyik legmakacsabb tévhit. E régi eszme szerint a szülőknek mindig fedezniük
kell egymást a gyerek előtt, hogy azt hihesse, szülei pontosan ugyanazt érzik az
adott viselkedés kapcsán.
Nem beszélve a stratégia tisztességtelenségéről (ketten egy ellen szövetkezni),
ez az eljárás gyakran hamis magatartásra is kényszeríti az egyik szülőt."
Dr.Thomas Gordon

2014. június 27., péntek

Amikor az emberek szülők lesznek...

Dr.Thomas Gordon
"...magatartásukban valami furcsa, szerencsétlen
fordulat következik be. Egyszeriben felvesznek egy szerepet, és elfelejtik,
hogy emberek. Az anyaság-apaság szent birodalmába lépve, úgy érzik, magukra
kell ölteniük a „szülő" köntösét. Teljes komolysággal próbálnak bizonyos
módon viselkedni, mert azt hiszik, szülőként így kell. Bíró Katiból és Andrisból
- ebből a két emberi lényből - egyszerre Bíró Anyuka és Bíró Apuka lesz.

Ennek az átváltozásnak igen komoly hátrányai vannak, például az, ha a szülő
elfelejti, hogy még mindig emberi hibákkal, korlátokkal és valódi érzésekkel
rendelkezik. Elfelejtkezve saját emberi mivoltáról, sok szülő valóban megszűnik
emberi lenni. Már nem engedi meg magának, hogy önmaga legyen - bármit
is érezzen egyik vagy másik helyzetben. Mintha szülőként az lenne a kötelessége,
hogy valahogyan jobb legyen, s nem csak egyszerűen ember.

A felelősségnek ez a rettenetes terhe komoly kihívás a szülővé átalakult ember
számára. Úgy érzi, érzéseinek mindig következeteseknek kell lenniük, mindig
szeretnie kell gyerekeit, feltétel nélkül elfogadónak és toleránsnak kell lennie,
önző igényeit félre kell tennie, fel kell áldoznia a gyerekek kedvéért, mindig
igazságosnak kell lennie - de legfőképpen azokat a hibákat nem szabad elkövetnie,
amelyeket saját szülei követtek el őellene.

Bármennyire érthetőek és tiszteletet parancsolóak is ezek a célkitűzések, a valóságban
inkább gyengítik, mint erősítik a szülői hatékonyságot. Elfelejtkezni
saját emberi mivoltunkról: az első komoly hiba, amit szülőként elkövethetünk.
A sikeres szülő megengedi magának, hogy ember legyen - valódi ember."
Dr.Thomas Gordon: PET A szülői hatékonyság fejlesztése

A szerző további gondolatai:
Elfogadó és nem elfogadó szülők
Egyformán elfogadónak lenni?
KÖVETKEZETLENSÉG vagy „EGYSÉGFRONT"
Hamis elfogadás


2014. március 27., csütörtök

Mi sodorja veszélybe jövőnket és a sikerünket?




"Tiszteld apádat és anyádat! ... " Hiszen ha észre tudnánk venni végre, hogy minden, ami ennél kevesebb, az veszélybe sodorja teljes jövőnket, valamennyi viszonyunkat az életben, s végső soron azt a képességünket, hogy önmagunkként működni tudjunk! 

...Más eset a külvilágbeli szüleinkkel kapcsolatos negatív érzelmekkel foglalkozni, de megint egészen más önmagunkra vonatkozó saját negatív érzéseinkkel törődni, az, hogy az "őróluk" alkotott érzések válnak azzá, amit saját magunkról érzünk. Amennyiben sikertelenül viszonyulunk "hozzájuk", akkor ugyanolyan sikertelen lehet az élethez való viszonyunk is. Még az is meglehet, hogy magához a sikerhez is! 

...Mert valójában sohasem ismertük igazán szüleinket. Tudni csak azt tudjuk, amiről úgy döntöttünk, hogy elhisszük. A szemlélet valóságosabb, mint az emberek és az események.

Daniel Whiteside  
Kapcsolodó cikkeket találsz itt!