2014. november 28., péntek

Építs minden nap valamit



Műveden építs mindennap valamit, mindennap. Néha csak javítsd egy részletét, néha, mikor erőtlen vagy, csak rendezgesd, tedd helyére a rendetlen sorokat és oldalakat. De mindennap építsd egy mozdulattal.

2014. november 26., szerda

Változásról



"Ha mindent ugyanúgy csinálsz, mint eddig, akkor ugyanoda jutsz, mint ahol most vagy!"






Ha paprikamagot vetsz várhatod, hogy szépséges liliomok szökkenjenek szárba azon a helyen, mégse csodálkozz, ha paprika hajt majd ki... :)
BG

2014. november 25., kedd

A szépségről


"Néha az emberek csodálatosak.
Nem a külsejük miatt.
Nem amiatt, amit mondanak.
Csak azért, mert olyanok, amilyenek. "
Markus Zusak

További gondolatok 
a szépségről és 
az elfogadásról!

2014. november 21., péntek

Ösztönös reakció vagy "viselkedés"




 Tess önkéntelenül is rámosolygott. Nem tehetett róla. Ugyanolyan ösztönös reakció volt, mint amikor automatikusan köszönetet mondunk a közlekedési rendőrnek, ha a kezünkbe nyomja a hajtási bírságról a csekket, amit a hátunk közepére sem kívánunk, amit ki sem tudunk fizetni. Ösztönösen örült Felicitynek, szerette őt, és olyan csinos volt, és mert rengeteg dolog történt az elmúlt néhány napban, és annyi mesélni valója volt neki.
Ám rögtön a következő pillanatban feleszmélt, és a döbbenet meg az árulás vadonatúj érzésként hasított belé. Ellenállt a kísértésnek, hogy rávesse magát, a földre teperje, majd összevissza karmolja, püfölje és harapja. A hozzá hasonló kedves, középosztálybeli nők nem viselkedhetnek így, különösen nem a befolyásolható kisgyerek előtt. Így hát nem tett semmit, csupán megnyalta a nagypénteki kalácstól vajas ajkait, és a pizsama
felsőjét lesimítva előrehajolt a széken:
- Mit keresel itt? - kérdezte.


Kapcsolodó cikk:
Pozitív és negatív stressz




2014. november 20., csütörtök

Alkohol és kokain




"Charmaine igyekezett kinyitni a szemét, ami olyan volt, mintha leragasztották volna. Amikor sikerült, Bazt kezdte keresni. Nem volt ott. Felült, megpróbálta felidézni, mit csinált előző éjjel, de nem járt sikerrel. Homályosan emlékezett rá, hogy Touchcsal és néhány barátjával elmentek egy klubba, valahol a reptér közelében: Blue valami. Meleg volt, sötét és füstös, ő pedig ivott valamit, felszívott pár csíkot a mosdóban - szokásos péntek esti program. De ennyi. Nem emlékezett rá, hogyan jutottak haza, vagy hogy miért van még mindig teljesen felöltözve.
Óvatosan letette a lábát az ágyról, és megpróbált felállni. A feje lüktetett, és hányinger kínozta. Kinyitotta az ajtót, és bebotorkált a fürdőszobába, próbált egyenletesen lélegezni. A legkevésbé sem akarta hányással kezdeni a napot.
Kitapogatta a villanykapcsolót, és összerezzent, amikor az apró fürdőszobát elárasztotta a fény. Megnézte magát a tükörben, miközben megnyitotta a csapot, hogy megmossa a fogát. Bőr: pattanásos, hámló és fakó; szem: elhomályosult, elkent szemfesték, és fáradt; haj: tartás nélküli és élettelen, látszanak a gyökerei. Csak bámult magára, ahhoz is túl fáradt volt, hogy felfogja, mennyire rémesen néz ki. Gépiesen lehajolt, és elkezdte mosni a fogát. Ahogy köpött és öblített, észrevette, hogy vérzik az ínye. Rettenetes hideg érzés indult felfelé hátul a nyakán.
Csak néhány napja volt, hogy Touch megmutatta az undorító réseket a szájában, ahol a fogainak kellett volna lenniük.
- Ja - mondta elégedetten, észrevéve Baz és Charmaine döbbenetét. - Ínybetegség. Ez a szar szétmarja az ínyedet  mondta, egy kevés kokaint morzsolgatva az ujjai között. - Legyetek óvatosak. Járjatok fogorvoshoz. Ne csináljátok azt, amit én, amikor még többet használtam a szert, hogy enyhítsem a fájdalmat.
Charmaine-nak szokása lett, hogy az ínyébe dörzsölt egy kis kokót, mielőtt csíkot szívott volna - Baz és Touch is esküdözött, hogy anyálon át közvetlenül bekerül a véráramba, és úgy jobban üt. A rózsaszínes vörös habra meredt a mosdókagylóban. Hirtelen kopogtattak az ajtón. Összezavarodott. Baz soha nem kopogott. Az ajtó nem is volt rendesen bezárva. Kiöblítette a száját.
- Baz? - kiabálta, és lemosta a vért. - Mit akarsz?
- Nem Baz vagyok, hanem Lindy. Bejöhetek? Mindjárt bepisilek.
Charmaine felrántotta az ajtót. Ki a franc ez a Lindy? Egy majdnem meztelen, alacsony, sötét hajú lány futott be, és ledobta magát a vécére. Mintha fel sem fogta volna Charmaine jelenlétét.
Charmaine rábámult.
- Te ki vagy? - kérdezte. - Hogy jöttél be?
- Bazzal jöttem - mondta a lány élénken, és a vécépapírért nyúlt. 
Nem emlékszel? Mind együtt jöttünk vissza.
- Mi van? Ki az a mi? Én meg Baz?
- Ja. Múlt éjjel .. Mi bajod van? - Lehúzta a vécét, és felállt. Úgy tűnt,
Baz egyik bokszeralsóját viseli, meg alig valami mást. Istenem, de szarul nézek ki. - Kritikusan megszemlélte az arcát. Fiatal volt, nem lehetett több tizennyo1cnál, sápadt bőr, nagy, kék szemek, hosszú, sötétbarna haj. Charmaine még soha életében nem látta őt.
- Ne haragudj, de miért van rajtad Baz bokszere? - kérdezte Charmaine. - Touchcsal jöttél? Az egyik barátja vagy?
- Nem, mondtam már. Én Baz barátja vagyok. Nézd, egész reggel hülye kérdésekkel fogsz zaklatni, vagy mi? - Felvette Charmaine fogkeféjét, és leöblítette, mielőtt használni kezdte volna.
- Ez az én fogkefém! - csattant fel Charmaine, és kikapta a kezéből.
- Aú! - visított a lány, ahogy Charmaine körme megkarcolta. Figyelj, hová teszed a kurv@ kezed! - förmedt rá.
- Kifelé a fürdőszobámból - parancsolt rá Charmaine, a hangja remegett a dühtől.
- Ó, bocsánat! - A lány rosszindulatúan nevetett.  Azt hittem, hogy ez Baz kecója.
- Ki innen! - Charmaine most már kiabált. Fogalma sem volt, hogy kicsoda Lindy, és nem is érdekelte. Azt akarta, hogy tűnjön el a lakásból, méghozzá gyorsan.
- Mi a f@. van itt? - kiabálta Baz álmosan a nappaliból.
Mindkét lány megfordult. Charmaine kinyitotta a nappali ajtaját. Baz a kanapépárnákon feküdt, amiket ágyként rendeztek el a padlón. Dupla ágyként. Lindy ruhái a takarók közé gabalyodtak : fekete melltartó, apró felső, leopárdmintás miniszoknya. Charmaine hitetlenkedve meredt a kuplerájra.
- Char, szállj már le az ügyről, jó? - A fejére húzott egy párnát. Charmaine a lányhoz fordult, a szeme szikrákat szórt. Valami eltört benne. Ez volt az utolsó csepp.
- Húzd el a beled a házamból, mielőtt kihívom a zsarukat. Gyerünk, fogd a szarodat, és kifelé - mondta, olyan nyugodtan, amennyire csak tudta. Odament a rögtönzött ágyhoz, lehajolt, és felvette a lány ruháit. - Gyerünk - kiabálta, miközben hozzávágta a ruhadarabokat. -Mozogj! Most! - A lány ellenséges pillantásokat vetett rá. Öltözni kezdett.
- A kurv@ életbe, Char - nyögte Baz a párna alól. Charmaine hidegen ránézett.
- Még egy szó, Baz, és esküszöm, felveszem a telefont. Biztos vagyok benne, hogy az LAPD( Los Angeles Police Department - Los Angeles-i Rendőrség ) tudni szeretné majd, mit csináltál, mióta lejárt a vízumod. Kettőt egy csapásra. - Charmaine megvetően nézett a párocskára, aztán visszament a fürdőszobába.
Leült a vécéülőkére, a vér lüktetett a fülében. Remegett a keze. A vékony falakon át hallotta, hogy sustorognak. Annak a szörnyűsége, amit Baz tett - hazahozott egy másik lányt, amig Charmaine ki volt ütve az alkohol és a kokó kombinációjától -, valahogy elhalványodott ahhoz a zűrzavarhoz képest, amibe keveredett, s amire most ébredt rá. Ki kell jutnia innen. Ki kell húznia magát a csávából. Ez volt az út vége a számára…"


2014. november 18., kedd

Kudarcról (V. Varga Zoltán)


Fotó:m&m


"Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem."
Paulo Coelho

Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben.
V. Varga Zoltán

Egyetlen esélyünk, hogy megoldódjon egy problémánk, ha őszintén szembenézünk vele, ha ráfókuszálunk, és akkor nem csak a nehézségeket, de a kiutat is meglátjuk!(BG)

Kapcsolódó gondolatok: Weöres Sándor:A teljesség felé

2014. november 14., péntek

Szembenézni a valósággal ...



...Időnként félelmetesnek tűnik…
Miért ?
Gyermekkori traumák miatt pl. testvér születése, szülők válása, családtag korai halála, szexuális zaklatás, bűntudat stb.
Ha azt hiszem, hogy félelmetes szembenéznem a valósággal, egyre inkább kirekesztem magam a valóságos életből.
Ha megengedem, hogy szembenézzek a valósággal – ezáltal újra bekapcsolódhatom az életbe.

1/Mi jut eszedbe a következőről: 
Örömmel és nyugalommal végzem dolgaimat és ez mindig meghozza a jutalmat
Igaz ez a kijelentés rád? (Ha igen, menj tovább a 2. ponthoz, ha nem:)
Volt olyan időszak, amikor ez igaz volt?
Mikor szakadt meg ez a védett állapot? (óvodában, iskolában, testvér születésekor, valakinek az elvesztésekor, munkahelyen, valahol másutt? )
Kapcsolható-e valamilyen személyhez ennek a biztonságérzetnek az elvesztése? (szülő, pedagógus, testvér, társ, ember, csoport?  )

2/Amikor a valósággal való szembenézés a kérdés,
a/tudsz-e gyengéden (tapintatos tisztelettel, megbecsüléssel, a belső szabadságot biztosítva) tekinteni önmagadra ebben a helyzetben?
b/Mit várnak el mások tőled egy ilyen helyzetben?
-          pl: mindenki mást: legyek bátor, sikeres bármi áron;
-          húzzam össze magam, hogy a másik bátran gyakorolhassa a hatalmát:
-          húzódjam el az „útból”
cél: egyenrangúság (minőségi értelemben)
c/Mit vársz el te másoktól?
-          fogadjanak el (én is elfogadom őket)
-          gondoskodjanak rólam (ezzel átadom a hatalmamat, alárendelt helyzetbe kerülök)
cél: alkotó együttműködés
d/ Mit vársz el magadtól?
-          pl: sikeres legyek
-               ne hibázzak
cél: Tapintatos tisztelettel használjuk azt, amit tudunk!

3/Előfordul-e a családodban, vagy számodra fontos embereknél, hogy problémát okozott számukra a valósággal való szembenézés?
a/Ha igen, tudták-e kezelni ezt a problémát, hova vezettek az általuk használt módszerek? Mit tanulhatsz tőlük?
(pl: boldogtalanul élnek esetleg belehaltak vagy sikerült megoldaniuk a problémát és sikeresen továbbléptek? )
b/Ismersz-e olyanokat, akik számára nem jelentett problémát a valósággal való szembenézés, vagy nem tekintették annak? Mit tanulhatsz tőlük?
(a valóság hozzájuk alakult, miközben bátran használták a tudásukat pl. BE  műfordító az ékszereivel a kezében nyitott ajtót 1945-ben az orosz katonáknak és folyékonyan elbeszélgetett velük az anyanyelvükön – tisztelettel kezelték és még az óráját sem vitték el)

4/Mennyire érzed azt, hogy meg kell felelned mások rólad alkotott véleményének?
Ha nem tartasz a megszégyenítéstől, akkor tudsz szelíd lenni; szeretni és szeretve lenni?
(beletartozik saját magad megszégyenítése is!)

pl: amikor Sértődöttnek és hallgatagnak érzed magad, választhatod azt hogy tudatosíthatod magadban amennyiben érdeklődsz a külvilág iránt, irántad is érdeklődnek és ráébredhetsz, hogy  valójában nélkülözhetetlen vagy -> Tudatalatti szinten választhatod azt, hogy : Egyenrangú és őszinte légy (elsősorban önmagadhoz, és ha ez sikerül, akkor másokhoz is), Testi szinten pedig megélheted, hogy Egységben vagy önmagaddal, képes vagy megvalósítani önmagadat, ezáltal megélheted az Egységet a körülötted lévő világgal, aminek következtében a valósággal való szembenézés vonzó, inspiráló gyakorlattá válhat!
BG
További gondolatokat találsz itt!

2014. november 13., csütörtök

Sikerről

A siker nem mindig az, aminek látszik...

Ne harcolj az elkerülhetetlennel! Ha küzdesz, az annyit jelent, kudarctól tartasz. Ne érezd úgy, hogy teljesítened kell! Ha így teszel, elérhetsz bármit.
Frank Herbert

2014. november 7., péntek

Túlságosan megértőnek lennni...


Vannak emberek, kérem, akik mindent megértenek, vannak, akik semmit sem, kedves uram! Rosszabbul jár az, aki mindent megért, mert a végén elveszti minden energiáját és önálló akaratát. Aki megértő lélek, az ugyebár azt mondja: "Nem szabad ezt tennem, nem szabad azt tennem, nehogy elkövessem ezt vagy azt a gonoszságot". Rendben van, de egy szép nap észreveszi, hogy az élet nem egyéb gonoszságnál, s hát akkor, kedves uram, vallja csak be, mi értelme volt annak, hogy maga nem követett el egyet se... azt jelenti, hogy nem élt, kedves uram, pontosan azt jelenti!

2014. november 6., csütörtök

A gesztenye




Cantal szegény vidék. Az élet nehéz. A gesztenye az éhezők megmentője, az állatok és a nélkülözők legfőbb étke. Szüretelés után nyomban fustölik, hogy egész télen elálljon s ne falják föl a férgek. A mezőgazdasági munkások szerződésében benne foglaltatik, hogy kötelesek minden este egy rekesz gesztenyét megpucolni. A lányok pedig kendert szőnek, amiből ruhák és lepedők készülnek. A kenderből készült kelme olyan durva és kemény, mint az auvergne-i tél.