Ha a Jóskönyv bölcseit kérdezed, az első és legfontosabb dolog, amit tudnod kell, hogy minden egyes jósjel egy-egy feladatot ad.
A Befogadó jele nem azt mondja, hogy most önmagadtól „befogadó” leszel, hanem azt, hogy légy befogadó! Most végre lehetőséged van rá, de meg kell csinálnod – magadtól nem válsz „befogadóvá”. Legalábbis a szó helyes értelmében nem.
A Várakozás azt üzeni: vigyázz: türelmetlen vagy! Tanulj meg bölcsen várakozni.
A Sereg jele azt mondja, hogy szétzilált vagy. Szedd össze magad! (És azt is megmondja, hogy hogyan.)
A Kitartás jele a hűségre tanít. Azt mondja: vigyázz, ne ingadozz, mert ha elveszted távoli célodat s hol ide, hol oda lépsz, sohasem fogsz odaérni, ahonnan igazi sorsod hív.
A Gerjesztő előkészít az új születésével járó katarzisra. Ne ijedj meg, ha villámlik. Ha félsz, ha megrettensz a váratlantól, nem születik meg az új.
A Nyugalom azt üzeni, hogy nem vagy nyugodt! Pedig most éppen arra lenne szükséged: eljövendő életkorszakodnak ez a sorsfeladata – a nyugalom megteremtése.
Ez a meditáció jele is, s mint tudod, éppen a meditáció az, amivel az ember mesterséges nyugalmat tud teremteni magában. Nem akkor kezdünk meditálni, amikor nyugodtak, hanem amikor nyugtalanok vagyunk. A meditációban önmagunkat megnyugtatjuk – mert nem voltunk azok.
Vagyis minden jósjel nemcsak jó tanács, de figyelmeztetés is; már a nevében és a kínai képjelben is ott rejlik az a sorsfeladat, ami magától sohasem oldódik meg; neked kell megoldani!
(Müller Péter)
