A göremei szabadtéri múzeumon belül olyan sziklatemplomokat láthatunk, amelyek keletkezése széles korszakot ölel fel, az 5.-től a 13. századig. Ezek között vannak azok, amelyek – köszönhetően a Kultuszminisztérium és az UNESCO együttműködésének – a Tokalı Kilise és a Karanlık Kilise – restaurálásra kerültek, s így a látogatók számára megtekinthetőkké váltak. A tufa-kőzetbe mélyített templomok betekintést tudnak nyújtani a templomokat díszítő ornamentikák sokszínűségéről. A kis, egyhajós templomok, valamint a nagy bazilikák - három hajóval és melléképítményekkel, mint például a Szandálos templom (Tokalı Kilise) és a Sötét templom (Karanlık Kilise) - megtartották koruk freskóinak szépségét, melyek a tartomány bizánckori szakrális művészetének színvonalát reprezentálják.[9]
Göreme: Nőkolostor
- A NŐI KOLOSTOR: A női kolostor a 8-13. század közti kappadókiai kolostorépítészet egyik legszebb példája. Ez a kolostor, közvetlenül a göremei szabadtéri múzeum bejáratánál található, a maga tízszintes kialakításával. Három szinten, összekapcsolva lépcsőkkel és átboltozott összekötő terekkel kutak és ciszternák tekinthetők meg. A kolostor mintegy 300 apáca elhelyezésére volt alkalmas. Ezen kívül itt látható még egy templom is, amely négyhajós kivitelezésű. Az apszisban Jézust Máriával és Keresztelő Szent Jánossal együtt ábrázoló festmény látható, a keleti falon Szent Bazileosz ábrázolása található. A bazilikának keresztformájú alaprajza van, három karja dongaboltozatú, a negyedik síkmennyezetű. A falak vörös és zöld színű geometrikus formákkal vannak díszítve. Az északi falon egy 11. századból való Jézus-kép található.
- ALMÁS TEMPLOM (Elmalı Kilise): A templom elnevezése legvalószínűbben a bejárati ábrázolásból származhat. Egyes vélemények szerint a Jézus-ábrán Krisztus kezében egy almát tart, mások véleménye szerint azonban ez a földgolyót ábrázolja. Ez a templom tipikus példája a kereszt-alaprajzú, kupolákkal fedett templomoknak (Kreuzkuppelkirche), négy oszloppal (pillérrel). Számos igen életszerű freskója van. Az ábrázolt figurák erőteljes hatást gyakorolnak (a nézőre). Az ábrázolt témák Krisztus életéből és az Új-Testamentumból valók. A leginkább alkalmazott színek: kék, sárga, vörös, barna és fehér. Helyenként ezeken az élénk színű freskókon átlapolódnak (áttetszenek) a korábbi, a képrombolás korából való archaikus falfestmények vörös színű nyomai. A templomnak azon a helyén, amely a templom bejáratából jól látható, ma beomlott. Azonban még kivehetők egy barátcella és egy oszlop alapjainak nyomai. A belső tér főkupoláját négy, a sziklából kifaragott oszlop tartja. Összesen három apszisa van, melyek közül egy a tulajdonképpeni apszis. Egyébként mind a négy falban bemélyítések találhatók. A freskók ábrázolásai: Jézus megkeresztelése, a Keresztre feszítés, Júdás árulása, az utolsó vacsora, bevonulás Jeruzsálembe, Lázár feltámasztása, Krisztus mennybemenetele, valamint a négy apostol képei. A színes geometrikus motívumokon és arabeszkeken, amelyek az egyes motívumokat, illetve az architektonikus elemeket is elválasztják egymástól, a bizánci művészet nyomai fedezhetők fel. A Keresztre feszítés freskóján – a tufafelületen – vörös medál-ábrázolása tűnik elő, a közelben pedig a négy evangélista ábrázolása és az ótestamentumból való személyek képe látható.
- SZENT BARBARA-KÁPOLNA (Barbara Kilise): A kápolna nevét Nikomédiai (ma İzmit) Szent Barbarától kapta, akit – mivel hitét nem volt hajlandó megtagadni – apja, Dioscorus lefejeztetett. A legenda szerint Dioscorust ezután nemsokára egy villám sújtotta agyon. Szent Barbara ünnepe december 4-én van. A kápolna – két hajójával és kisméretű kupolájával – tipikus példája a képrombolás-korszak szakrális építészetének. Eredeti festésén egyáltalán nincs figurális ábrázolás. A freskók, amelyek a bejárattal szemben láthatók, későbbi időben keletkeztek, Szent Györgyöt és Szent Tódort ábrázolják, távolabb Szent Barbarát látjuk. Erőtlen színeket alkalmaztak, s alattuk kitűnik a freskók színét beszívó alapvakolat, amely miatt a színek idővel kifakultak. A bal oldali falon még egy szent ábrázolása látható és egy ábra Krisztus mennybemeneteléről. A bejárat körüli és a kápolna belső terében látható szimbolikus díszítések szemléletes példái az előzőkben már ismertetett, kereszténység előtti és korai keresztény motívumok közti szintézisnek. A stilizált pálmadíszítés, mint az örök élet szimbóluma, arra az asszociációra emlékeztet, hogy a közel-keleti őskereszténységben ez különleges érdeklődést keltett.
- DÁNIEL PRÓFÉTA KÁPOLNÁJA: A Dániel Próféta kápolnája közvetlen közelében van a Szent Euszták kápolnának. Elnevezését a bejáratnál lévő képtől kapta, amely a prófétát az oroszlánveremben ábrázolja. Az oltárral direkt szemben lévő falon látható máltai kereszt-ábrázolás és a bejárattól balra lévő oroszlán-ábrázolások a képrombolás-kori ábrázolási móddal megegyezőek. A velük ellentétes oldalon lévő Szűz Mária és Jézus ábrázolások későbbi keletűek. A két lovag és az álló alakok, az ábrázoláson Jézus és Dániel között, még ennél is későbbi keletkezésűek. A főhajó lefedése a bejárattól kezdve pompás dongaboltozat, az agyag padlózatba sírgödröt mélyítettek.
- KÍGYÓS-TEMPLOM (Yilanlı Kilise): A templom két részből áll, a bejárati dongaboltozatos részből és mögötte egy síkmennyezetes részből. Nevét az egyik freskó-ábrázolástól kapta, amely a sárkányölő Szent Györgyöt és Szent Tódort ábrázolja, s a sárkány-ábrázolás kígyó formájú. A bejárati dongaboltozatos rész, valamint a nyilvánvalóan későbbiekben kialakított belső síkmennyezetes rész azt a látszatot kelti, hogy a templomot nem fejezték be teljesen. A freskók különböző periódusokból származnak. Közvetlenül a bejárattal szemben egy Jézus-kép látható, jobb oldalán Szent Vazullal (Basileus), Tamás apostol, Szent Onuphrius, és a sárkányölő Szent György és Szent Tódor, s ezeken kívül Szt. Ilona és Nagy Konstantin császár. Mellettük az őskeresztény szimbolikus ornamentika, a bejárattal szemközti, Jézus-képet hordó falon, kíván nagyobb érdeklődést. Ha jobban odafigyelünk, felfedezzük a hal-motívumot. Ez érdeklődést keltő hasonlóságot mutat a kereszténység előtti anatóliai termékenység-szimbólummal, amely egy háromszög, közepén egy ponttal. A bal oldali falon egy kép látható Nagy Konstantin császárról és édesanyjáról, Szent Ilonáról, akik egy keresztet tartanak. Ez bizonyosan gesztusnak számít azért a hozzájárulásukért, amivel a kereszténység ezen területen való elterjesztéséhez hozzájárultak. Mivel a templom nincs befejezve, hiányzik az apszisa is. Ellenben a bal oldali falnál van egy fülke, amelyet feltehetően oltárfülkeként használhattak.
- SÖTÉT-TEMPLOM (Karanlık Kilise): A sötét templom, amely csupán a narthexnek egy kis ablakán keresztül kap fényt, s ennek következtében freskói igen jó állapotban őrződtek meg. Ez egy 13. században épült bizánci stílusú templom. Freskói hasonlatosak az Emali Kilise és a Carıklı Kilise (szandálos templom) freskóival. Amit azonban kívülről is észreveszünk, az eleje ennek is beomlott. Ami a sziklából megmaradt, annak a bal oldalán juthatunk a templomba. A narthex dongaboltozatos. A templomnak négy oszlopa és három apszisa van, és ezek freskókkal díszítettek. Ezeket mintegy 10 éves munkával restaurálták. A restaurációs munkálatok 1986. utolsó hónapjaiban fejeződtek be. Ami eltérő a többi kappadókiai freskóhoz képest, az, hogy ezeknek nincs kronológiai rendszerük. Amit szemünkkel mindjárt észreveszünk, az, hogy a freskók témája Jézus életéből és az Új-testamentumból valók. A figurák ábrázolása megközelíti a bizánci reneszánsz jellegzetességeit, amit könnyű felfedezni. A hatásosság és a személyek arcának kifejezésteli ábrázolása, a színek pompája és a figurák relatív proporcionalitása jelentős mértékben különbözik a többi templom freskóitól. A részletek kidolgozása és finomsága feltételezi egy reneszánsz művész jelenlétét. A freskók fő témái: az angyalok őrzik Jézust, a keresztre feszítés, a feltámadás, az utolsó vacsora, a négy evangélista, Jézus születése és keresztelése, a szent Háromkirályok, angyali üdvözlet, Jézus Pantokrátor, utazás Betlehembe, Lázár feltámasztása, bevonulás Jeruzsálembe, stb. Ezen kívül több szentet ábrázoló képek.
- TEMPLOM SZANDÁLOKKAL (Carıklı Kilise): A templom bejáratát egy vaslépcsőn feljutva tudjuk megközelíteni. Nevét annak a lábnyomnak köszönheti, amely a bejáratnál a padlón található. Ez tulajdonképpen másolat, eredetijét Jézus szandáljának nyomaként kappadókiai zarándokok vásárolták Jeruzsálemben a korai keresztény korban, és Kappadókiába hozták. De az is lehetséges, hogy a freskók figuráinak lábán található szandálok sokfélesége és kvalitása vált a templom névadójává. A templom ugyanolyan sziklatemplom, mint a sötét-templom. Egy keresztboltozata és két hajója van. A templom freskói legnagyobb részt megsemmisültek. Úgy tűnik, hogy az almás templom építését követően 100 évvel, mintegy a Karanli Kilisével egy időben létesülhetett. A három templom freskóinak egysége (hasonlatossága) szemmel látható. Az ábrázolt témák a Karanlı Kilisénél ismertetettel megegyezők: Jézus születése, megkeresztelése, a szent Háromkirályok, bevonulás Jeruzsálembe, Júdás árulása, a keresztre feszítés, levétel a keresztről, Lázár feltámasztása, stb. Az apszisban látható freskón a trónoló Jézus, Keresztelő János és az Istenanya. Két további különlegességet is mutat a templom. A bejárattól jobbra látszik egy figura megsérült arccal, turbános ruházatán azonban tisztán látható, hogy egy moszlim kereskedőt ábrázol. Ebből adódhat a feltételezés, hogy annak a II. Meszut szeldzsuk szultánnak a kereskedője, aki nagyon toleráns volt a keresztényekkel és a kereszténységgel szemben. Másik jellegzetességük az ábrázolásoknak az, ami nemigen jellemző más templomokra, hogy olyan, a templomon kívüli kulturális lehetőségek és jellegzetességek is megjelennek, melyek az európai kultúrához kapcsolódnak, s a templomi ábrázolásban visszatükröződnek. Umberto Eco, az ismert olasz szemiotikus, történész és író a középkorról írt világsikerű meg is filmesített könyvében, „A rózsa nevé”-ben, a hős hallatlan újdonságaként mutatja be, hogy egy középkori kolostorban az étkezéshez fém villát használnak. Ami Ecco egyik regényhősének 13. századi európájában újdonság volt, mint azt Göremében, a templomban láthatjuk, itt az már régen mindennapi használatnak számított. Ezt jelzi a bejárattól balra látható freskó, ahol az asztalon, amely mellett az angyal áll, három villa fekszik.
- KAMRA, KONYHA, REFEKTÓRIUM: A Carıklı Kilisét magába foglaló sziklatömbben, annak szomszédságában került kimélyítésre az az építmény, amelyben az apácák és barátok életmódja megfigyelhető. A tárolókamra falmélyedése az élelemtárolást szolgálta. Ugyanilyen fülke található a főzőkonyhában is. Ezen kívül a konyhában kisebb kivájások is találhatók, a világítófáklyák elhelyezését szolgálták, és egy kisebb ablaknyílás a szellőzés részére. Egy, a tufából kivájt mélyedés a padozatban, ez szolgált a kappadókiai falvakban még ma is alkalmazott, „Tandır”-nak nevezett főzőtűzhelyként. A falakon az évszázadok rusztikája és karcolatai láthatók. A konyha és a refektórium között egy boltozott átjáró van, egy hasonló tűzhely (Backofen) itt is van, ezen kívül van egy hosszú, sziklából kifaragott asztal, amelynél 40 fő fért el. Az asztalfőnél szintén egy falmélyedés van, amelyben mintegy 15 éve egy freskót fedeztek fel, amely az utolsó vacsorát ábrázolja. Ez a kép a vakufény hatására olyan jól látható, mint ahogyan korábban sohasem volt lehetséges. A templom vaslépcsője alatt egy másik refektórium is van, ahol egy azonos témájú freskó látható. A refektórium padozatának egy elsimított felületi része feltehetően a szőlőtaposóhely volt. A viszonylag nagyobb falfülke, amely a bejárattal szemközti falban látható, faajtóval lezárt, mint az a núta, amely a mélyedéstől jobbra látható. Ez a falfülke nem élelemtároló lehetett, hanem valószínűleg edényszekrény, vagy talán mosó-felszereléseket tároltak itt. Lehetséges az is, hogy víztárolót is alkalmaztak.
- TOKALI KILISE: A templom a Göremei Szabadtéri Múzeum területén kívül van, az Avcilarba vezető út jobb oldalán. A narthexében lévő kriptával, fő- és mellékhajóival Göreme legnagyobb templomának számít. Bal oldalán találunk egy terjedelmes mellékkart. A ma látható freskók alatt található dekorációk a képrombolás korából származnak. A templom egyes freskói a kora kereszténység korából származnak. A narthex freskóinak keletkezése a 10. századra datálható. Ezek témái az ótestamentum jelenetei. Az angyali üdvözlettől a Krisztus mennybemeneteléig, kronológiailag rendezettek. Az uralkodó színek a kék fokozatai (árnyalatai). Mellettük a zöld, vörös és sárga is. A freskók alatt ábrázolt témák közül a következők kívánnak figyelmet: Az angyal látogatása Máriánál, utazás Betlehembe, Jézus születése, a bűntelen gyermekek lemészárlása Heródes király parancsára, menekülés Egyiptomba, Jézust megkereszteli Szent János, a csodálatos kenyérszaporítás, Jézus meggyógyítja a vakot, Lázár feltámasztása, az utolsó vacsora, Júdás árulása, Jézus hordja a keresztet, a szentek a sírnál, a feltámadás, stb. Ezen kívül vannak jeleneteket ábrázoló képek Szent Vazul (Basileus) életéből is. Annak következtében, hogy ennek a templomnak a méretei nagyobbak a többinél, a festő a freskókon több részletet tudott alkalmazni. Ez a templom egyike a legszebbeknek Göremében. A Teotokosz-kápolnában, amelyik félig a Tokalı Kilise alatt található, máig pár ornamens került csak elő, amelyek különösebb figyelmet nem érdemelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése