2018. augusztus 22., szerda

Piran



a tengerparti kisváros nyugodt hangulatot áraszt. 
Az Adriai-tenger partján faragott kőtömbök felvidítanak. 

Az első lakói a területeknek - akár csak az Isztriai-félszigetnek - az illír törzsek voltak, akik földműveléssel, vadászattal, halászattal foglalkoztak. Az itt élő kalózok az Észak-Adrián folyó római kereskedelmet támadták. Kr. e. 178 és 177-ben a Római Birodalom része lett, ezt követően jöttek létre az első villa rusticák, az az római villák. Az 5. századtól az avarok és a szláv népek betörésével a lakosság visszahúzódott a védhető szigetekre és félszigetekre. Ezzel kezdődött a városok kialakulása. A 7. században a Bizánci Birodalom, majd 788-ban a Frank Birodalom része lett és szlávok telepedtek le a térségben. 952-ben Piran része lett a Német-római Birodalomnak. A településről származó legkorábbi feljegyzést egy ismeretlen ravennai pap tette a 7. századi világtérképen. Az ábrázoláson is szereplő település neve valószínűleg görög „pürranosz” szóból származik, ami azt jelenti, „piros”, mert a vöröses kövek gyakoriak a város környéken.

1812. február 12-én zajlott le a Piranói csata. Ez volt a szlovén tengerpart ma napig egyetlen tengeri csatája, amikor is egy brit és egy francia sorhajó Piran mellett összecsapott. A tengeri csata az 1807-1814 között az Adrián zajlott napóleoni háborúk része volt. A francia Rivoli nevű hajót 1810-ben Velencében építették azzal a céllal, hogy támogassa Napóleont az Adrián ért sorozatos vereségeket követően. John Talbot angol tiszt által vezetett hajóhad 1812. február közepén érkezett meg Velencébe, hogy blokád alá vegye a kikötőt. A Rivoli a köd leple alatt próbált menekülni, de Talbot üldözőbe vette és 5 órás összecsapásban megadásra kényszerítette. A Rivoli legénységének fele vagy megsérült, vagy meghalt.

A 19. század végén, 20. század elején Piran volt a legvirágzóbb osztrák-magyar város több mint 12 000 lakossal, nagyobb volt, mint a közeli Koper. Ebben az időben töltötték fel a belső kikötőt, ma itt van a Tartini tér (Tartinijev trg).

A várost 1902. április 1-jén érte el a 760 mm-es keskeny nyomtávolságú Trieszt-Piran-Poreč helyi érdekű vasútvonal.

A gazdagságát mutatja, hogy itt adták át Ausztria első trolibusz vonalát 1909-ben, amely Piran-Portorož között közlekedett egészen 1912-ig. Helyét ekkor az 5447 m hosszú, 5 kitérővel rendelkező keskeny nyomtávolságú villamos vette át. A villamos létesítéséről még 1911. szeptember 11-én döntöttek Bécsben és építése 150 000 koronába került. A villamos útvonala mai Tartini térről indult Portorožba. A legnépszerűbb szakasza a Tartini tértől a Trieszt-Poreč vasútvonal állomásáig tartott. A vasutat 1935. augusztus 31-én bezárták, ennek következtében a forgalom visszaesett. A villamosok 30 percenként közlekedtek és legnagyobb sebességük 26 km/h volt. Üzemszünet csak a második világháború alatt volt, amikor a Trieszt Szabad Terület hatósága a buszforgalom mellett döntött. Bezárására és az utolsó villamos közlekedésére 1953. augusztus 31-én került sor.


A második világháborút követően a Szabad Terület Trieszt B zónájának része lett 1947-től 1954-ig, majd Jugoszlávia kapta meg. A város déli határán lévő Dragonja folyónál meghúzott új belső tagállam határok alapján Jugoszlávián belül Szlovéniához került, majd ez lett az 1991-től a független Szlovénia határa is. Az 1900-ban végzett népszámlálás szerint Pirannak 6791 olasz, 9 szlovén és egy horvát lakosa volt.



Piranban született 1692-ben Giuseppe Tartini, olasz zeneszerző és hegedűművész. 1892-ben születésének kétszázadik évfordulójára teret és szobrot is kapott tisztelőitől.
Piran 2010. október 10-én megválasztott polgármestere nemcsak az első szlovén, de az első kelet-európai fekete városvezető. A ghánai Peter Bossman orvostanhallgatóként érkezett Jugoszláviába, ahol horvát évfolyamtársával házasodott össze. A kormányzó Szociáldemokrata párt színeiben politizáló Bossman a szavazatok 51,39%-át szerezte meg a választás második fordulójában.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése