Fotó: https://photos.app.goo.gl/PF6Jwm4p9pp3W1bU6 |
Szlovénia
festői karsztvidékén, egy zöld oázis közepén, évszázados fák
árnyékában, csupán egy kőhajításnyira a szlovén-olasz határtól találjuk a
lipicai majorságot. A 16. században alapított ménes Szlovénia
történelmi és kulturális örökségei között valódi csemege még a lovak
iránt kevésbé érdeklődő turisták számára is. A világ leghíresebb lovai
közé tartozó lipicai fajta illusztris történetét a majorság részletesen
bemutatja az ide látogatóknak. Egy egész napot is érdemes eltölteni a
farmon, ami mára Szlovénia egyik legnépszerűbb nevezetességévé nőtte ki magát.
1578-ban II. Károly osztrák főherceg alapította meg a ménest, ami 1918-ig a császári család tulajdonában volt. Károly olyan lovakat szeretett volna kitenyészteni, melyek a bécsi Spanyol Lovasiskolában, a császári udvarban is minden szempontból megállják a helyüket, úgy jellemükben, mint pompás megjelenésükben. Mivel a szlovén karsztos vidék talaja és éghajlata nagyon hasonló Spanyolországéhoz, a főherceg választása a tenyészet bázisához erre a területre esett. Ezt követően megindult a majorság kialakítása a trieszti püspök már elhagyott nyári rezidenciájának területén. A 16. században a ménes létszáma tovább bővült, a 18. század elején, József császár uralkodása idején pedig a létesítmények számát is növelték a majorságban. Bécsben 1735-ben, a nemrégiben elkészült Spanyol Lovasiskolában került sor a lipicai fajta szélesebb körben történő bemutatására. Mária Terézia uralkodásának idején a lipicai állományra még nagyobb figyelmet fordítottak, köszönhetően elsősorban férjének, I. Ferencnek, aki a lovak megszállottja volt.
1578-ban II. Károly osztrák főherceg alapította meg a ménest, ami 1918-ig a császári család tulajdonában volt. Károly olyan lovakat szeretett volna kitenyészteni, melyek a bécsi Spanyol Lovasiskolában, a császári udvarban is minden szempontból megállják a helyüket, úgy jellemükben, mint pompás megjelenésükben. Mivel a szlovén karsztos vidék talaja és éghajlata nagyon hasonló Spanyolországéhoz, a főherceg választása a tenyészet bázisához erre a területre esett. Ezt követően megindult a majorság kialakítása a trieszti püspök már elhagyott nyári rezidenciájának területén. A 16. században a ménes létszáma tovább bővült, a 18. század elején, József császár uralkodása idején pedig a létesítmények számát is növelték a majorságban. Bécsben 1735-ben, a nemrégiben elkészült Spanyol Lovasiskolában került sor a lipicai fajta szélesebb körben történő bemutatására. Mária Terézia uralkodásának idején a lipicai állományra még nagyobb figyelmet fordítottak, köszönhetően elsősorban férjének, I. Ferencnek, aki a lovak megszállottja volt.
Szlovénia
festői karsztvidékén, egy zöld oázis közepén, évszázados fák
árnyékában, csupán egy kőhajításnyira a szlovén-olasz határtól találjuk a
lipicai majorságot. A 16. században alapított ménes Szlovénia
történelmi és kulturális örökségei között valódi csemege még a lovak
iránt kevésbé érdeklődő turisták számára is. A világ leghíresebb lovai
közé tartozó lipicai fajta illusztris történetét a majorság részletesen
bemutatja az ide látogatóknak. Egy egész napot is érdemes eltölteni a
farmon, ami mára Szlovénia egyik legnépszerűbb nevezetességévé nőtte ki magát.
1578-ban II. Károly osztrák főherceg alapította meg a ménest, ami 1918-ig a császári család tulajdonában volt. Károly olyan lovakat szeretett volna kitenyészteni, melyek a bécsi Spanyol Lovasiskolában, a császári udvarban is minden szempontból megállják a helyüket, úgy jellemükben, mint pompás megjelenésükben. Mivel a szlovén karsztos vidék talaja és éghajlata nagyon hasonló Spanyolországéhoz, a főherceg választása a tenyészet bázisához erre a területre esett. Ezt követően megindult a majorság kialakítása a trieszti püspök már elhagyott nyári rezidenciájának területén. A 16. században a ménes létszáma tovább bővült, a 18. század elején, József császár uralkodása idején pedig a létesítmények számát is növelték a majorságban. Bécsben 1735-ben, a nemrégiben elkészült Spanyol Lovasiskolában került sor a lipicai fajta szélesebb körben történő bemutatására. Mária Terézia uralkodásának idején a lipicai állományra még nagyobb figyelmet fordítottak, köszönhetően elsősorban férjének, I. Ferencnek, aki a lovak megszállottja volt.
Szlovénia
festői karsztvidékén, egy zöld oázis közepén, évszázados fák
árnyékában, csupán egy kőhajításnyira a szlovén-olasz határtól találjuk a
lipicai majorságot. A 16. században alapított ménes Szlovénia
történelmi és kulturális örökségei között valódi csemege még a lovak
iránt kevésbé érdeklődő turisták számára is. A világ leghíresebb lovai
közé tartozó lipicai fajta illusztris történetét a majorság részletesen
bemutatja az ide látogatóknak. Egy egész napot is érdemes eltölteni a
farmon, ami mára Szlovénia egyik legnépszerűbb nevezetességévé nőtte ki magát. 1578-ban II. Károly osztrák főherceg alapította meg a ménest, ami 1918-ig a császári család tulajdonában volt. Károly olyan lovakat szeretett volna kitenyészteni, melyek a bécsi Spanyol Lovasiskolában, a császári udvarban is minden szempontból megállják a helyüket, úgy jellemükben, mint pompás megjelenésükben. Mivel a szlovén karsztos vidék talaja és éghajlata nagyon hasonló Spanyolországéhoz, a főherceg választása a tenyészet bázisához erre a területre esett. Ezt követően megindult a majorság kialakítása a trieszti püspök már elhagyott nyári rezidenciájának területén. A 16. században a ménes létszáma tovább bővült, a 18. század elején, József császár uralkodása idején pedig a létesítmények számát is növelték a majorságban. Bécsben 1735-ben, a nemrégiben elkészült Spanyol Lovasiskolában került sor a lipicai fajta szélesebb körben történő bemutatására. Mária Terézia uralkodásának idején a lipicai állományra még nagyobb figyelmet fordítottak, köszönhetően elsősorban férjének, I. Ferencnek, aki a lovak megszállottja volt.
1578-ban II. Károly osztrák főherceg alapította meg a ménest, ami 1918-ig a császári család tulajdonában volt. Károly olyan lovakat szeretett volna kitenyészteni, melyek a bécsi Spanyol Lovasiskolában, a császári udvarban is minden szempontból megállják a helyüket, úgy jellemükben, mint pompás megjelenésükben. Mivel a szlovén karsztos vidék talaja és éghajlata nagyon hasonló Spanyolországéhoz, a főherceg választása a tenyészet bázisához erre a területre esett. Ezt követően megindult a majorság kialakítása a trieszti püspök már elhagyott nyári rezidenciájának területén. A 16. században a ménes létszáma tovább bővült, a 18. század elején, József császár uralkodása idején pedig a létesítmények számát is növelték a majorságban. Bécsben 1735-ben, a nemrégiben elkészült Spanyol Lovasiskolában került sor a lipicai fajta szélesebb körben történő bemutatására. Mária Terézia uralkodásának idején a lipicai állományra még nagyobb figyelmet fordítottak, köszönhetően elsősorban férjének, I. Ferencnek, aki a lovak megszállottja volt.
Szlovénia festői karsztvidékén, egy zöld oázis közepén, évszázados fák árnyékában, csupán egy kőhajításnyira a szlovén-olasz határtól találjuk a lipicai majorságot. A 16. században alapított ménes Szlovénia történelmi és kulturális örökségei között valódi csemege még a lovak iránt kevésbé érdeklődő turisták számára is. A világ leghíresebb lovai közé tartozó lipicai fajta illusztris történetét a majorság részletesen bemutatja az ide látogatóknak. Egy egész napot is érdemes eltölteni a farmon, ami mára Szlovénia egyik legnépszerűbb nevezetességévé nőtte ki magát.
1578-ban II. Károly osztrák főherceg alapította meg a ménest, ami 1918-ig a császári család tulajdonában volt. Károly olyan lovakat szeretett volna kitenyészteni, melyek a bécsi Spanyol Lovasiskolában, a császári udvarban is minden szempontból megállják a helyüket, úgy jellemükben, mint pompás megjelenésükben. Mivel a szlovén karsztos vidék talaja és éghajlata nagyon hasonló Spanyolországéhoz, a főherceg választása a tenyészet bázisához erre a területre esett. Ezt követően megindult a majorság kialakítása a trieszti püspök már elhagyott nyári rezidenciájának területén. A 16. században a ménes létszáma tovább bővült, a 18. század elején, József császár uralkodása idején pedig a létesítmények számát is növelték a majorságban. Bécsben 1735-ben, a nemrégiben elkészült Spanyol Lovasiskolában került sor a lipicai fajta szélesebb körben történő bemutatására. Mária Terézia uralkodásának idején a lipicai állományra még nagyobb figyelmet fordítottak, köszönhetően elsősorban férjének, I. Ferencnek, aki a lovak megszállottja volt.
forrás: A történelmi ménes szülőföldjén: Lipica | Miénk a Világ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése