-
Nocsak, hol a villanás?
-
Most már felesleges, előreléptél a velem való kapcsolatodban, már kevésbé
fontosak a díszletek. Egyre normálisabb lesz minden, majd meglátod.
-
Díszletekről beszélsz. A felhők például ..
-
Ugyanaz. Ha az első alkalommal átlagembernek öltözve becsöngettem volna hozzád,
nehezen hitted volna el, hogy az Isten vagyok, nem igaz? Úgyhogy felhasználtam
a felhőket,. a nagy fehér szakállt, a teljes arzenált. És a villanást, a hatás
kedvéért.
-
Igaz, hogy pontosan így képzeltelek el. Nem túl eredeti ... Visszatekintve elég
gyerekes ...
- Igen, bizonyos értelemben az, de
manapság a legtöbb ember ilyennek képzel. Nem' régóta van testi burkom, nagyon
sokáig csak a felhőket áttörő fény voltam.
-
És milyen az igazi külsőd?
-
Nincs "igazi külsőm". Csak az, amit ti tulajdonítotok nekem, az a
forma, melyben hihető vagyok a szemetekben.
-
Ha valaki polipnak képzel el, polipként jelensz meg előtte?
-
Igen. De még sosem fordult elő, biztosíthatlak.
-
Kár. Nutriának sem?
-
Annak sem. Mielőtt elsorolnád a számodra vicces összes állatot, inkább mondd
meg, miért hívtál.
-
Nos, puszta kíváncsiságból, azon gondolkoztam, jól
ismerted-e Freudot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése