- Isten?
- Igen.
- Csak azt szeretném tudni, miért engem választottál, amikor nem is vagyok hívő?
- Félbeszakítlak: minden ember hívő.
- Ugyan már!. Nem voltam hívő, amíg nem találkoztunk. Engem nem nagyon érdekelt a vallás, de vannak emberek, például a nagyanyám, emlékszem ...
- Tudom, Andrée nagyi, nem szerette a vallást, mindig azt mondta neked, hogy a vallásosok hülyék, Isten egy nagy csalás, akit csak azért találtak ki, hogy reményt adjanak azoknak, akiknek már semmijük sincs, és ha Isten létezne, nagy gazember volna, amiért hagyja az embereket éhen halni a nyomorban, és lenne egy-két szava ahhoz az Istenhez, aki végignézi, hogy magányosan és szomorúan halnak meg emberek.
- Na, látod?
- Éppen ez· az, sokkal jobban hitt bennem, mint mások, mert haragudott rám. Azok, akik úgy gondolkodnak, mint ő, nem szeretnek, tehát létezem a számukra, különben eszükbe sem jutna, hogy beolvassanak nekem. Nem mélyedek el a témában, de tudd, hogy minden ember hisz bennem, akár tudatában van, akár nincs, akár elvár tőlem valamit, vagy harcol ellenem, mint egy eszme ellen. A tudósok, akik azzal töltik az idejüket, hogy bebizonyítsák, semmi nem isteni eredetű, a sem istent sem embert nem ismerő anarchisták, akik félnek a létezésemtől, mert irtóznak mindenféle uralomtól, az értelmiségiek és az együgyűek, mindazok, akik ostoroznak vagy ostromolnak, a maguk módján mind hisznek bennem. Félni, óvakodni, tartani tőlem, kifigurázni, tagadni, bizonyítani próbálni őt, bizonyosnak lenni, kételkedni benne: mindettől létezem. Ez a hit.
Cyril Massarotto:Isten a haverom
További gondolatok a szerzőtől:
Istenhez kapcsolt „kellékek”
További kulcsfogalmakat találhatsz itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése