Váltók? Váltok!

"Tévúton járok, sajnos néha-néha én..." 

Máté Péter   

A többnyire generációkon át tartó kondicionálás ráállít minket egy olyan sínpályára - mely többnyire a fájdalom és félelem útja- ahol nem érezzük jól magunkat és ebből a kényszerhelyzetből - természetes módon - ki akarunk szállni.
   Mivel ezt a sínpályát gyakran tévesen az élettel azonosítjuk, az életből igyekszünk (így vagy úgy) kiszállni, ahelyett, hogy megkeresnénk a "váltót", ahol áttérhetünk a számunkra megfelelőbb érzések  (hála, öröm, kiegyensúlyozottság, elégedettség) útjára.

  Ha így döntünk, könnyebben észrevesszük azokat is, akik szívesen velünk tartanak vagy már régóta a másik úton járnak és segítenek az átkelésben :)

  Eljött a váltás ideje?!

BG
További gondolatokat találsz itt!