Az ájulás átmeneti
eszméletvesztést jelent, amely pár másodperctől egészen fél óráig is eltarthat.
Ha az eszméletvesztés
teljes, de rövid, akkor mély ájulásról, ha pedig hosszú, akkor kómáról beszélünk.
Bárhogy is nézzük, ez
az állapot a valóságtól való elmenekülést teszi lehetővé. Feladjuk, mert
belefáradtunk abba, hogy nem tudunk helytállni, hogy nem bírunk megbirkózni egy
helyzettel. A félelem, szorongás, elbátortalanodás és tehetetlenség érzései
felváltva gyötörnek bennünket. Félünk attól, hogy elveszítjük a hatalmat, az irányítást
a dolgok felett. Ha végletesen ragaszkodunk valamihez, minden
bennünk rejlő energiát
visszatartunk és blokkolunk.
Engedjük el a régi dolgokat,
hagyjuk, hogy a múlt tényleg múlt legyen. Életünk folyjék tovább saját medrében,
és bízzunk az univerzumban, mert minden a
mi fejlődésünket szolgálja.
MÉLY ÁJULÁS
A mély ájulás rövid,
visszafordítható, de teljes eszméletvesztést jelent, oka az agy oxigénhiánya.
Létrejöhet szívveréskihagyás,
aszfixia (légzésleállás) vagy érzelmi sokk okozta érszakadás következtében is,
ami miatt az agy kevés vérhez jut. Egy rövid pillanatra a lelkünk elhagyja testünket.
Olyan ez, mintha arra
vágynánk, hogy magunkba fordulhassunk, és teljesen
elvágjuk magunkat a külvilágról: lázadás ez egy adott élethelyzettel szemben.
Ez az állapot azonban
nem hasonlítható a jógik által elért állapothoz,
mivel ők teljes fegyelemmel, a mozgás, a ritmus és a légzés összehangolásával
próbálják lelküket a
test mindenfajta bilincsétől megszabadítani.
Tudatosítsuk, hogy mi kényszerített a fizikai testünkből
való kimenekülésre, milyen szorongás vagy belső pánik az, amely mély ájuláshoz vezetett.
Tudnunk
kell, hogy minden körülmények között
utat mutatnak nekünk, védelem alatt állunk, és maradjunk teljes tudatában a
bennünk lüktető életnek.
Jacques Martel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése