Roberto Assagioli: Ki vagyok én?

I.
Van testem, de én nem a testem vagyok.
A testem lehet éppen az egészség vagy a betegség
Különböző állapotaiban, lehet pihent vagy fáradt,
De semmiképpen nem a valós ÉN-em.
A testem a megtapasztalás értékes eszköze;
Gondozom, jó egészségben tartom,
De mégsem én magam vagyok a testem.
Van testem, de én nem a testem vagyok.
II.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Végtelen sok, egymásnak ellentmondó, változó
Érzésem van, de mégis tudom, hogy én mindig ÉN maradok.
Én magam, a remény és kétségbeesés idején is, örömben
Vagy fájdalomban, ingerültségben vagy nyugalomban.
Minthogy képes vagyok megfigyelni, megérteni vagy
Megitélni az érzéseimet, és aztán egyre inkább
Uralni, irányítani és használni őket, az is
Nyilvánvaló, hogy érzelmeim nem én vagyok.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
Ők is változóak, és egymásnak ellentmondóak
A vonzódás és taszítás váltakozásában.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
III.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
Az intellektusom többé-kevésbé fejlett és aktív;
Fegyelmezetlen, de tanulékony; ez az a szervem, amellyel
Megismerhetem mind a külvilágot, mind a saját
Belsö világomat, de ez sem én vagyok.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
IV.
Én vagyok a központja a tiszta öntudatnak,
Képes vagyok arra, hogy
Mestere, irányítója, használója legyek mind
A lelki folyamataimnak, mind a fizikai testemnek.
Én az állandó, változatlan ÉN vagyok.
*

Tehát a testem, a vágyaim, az érzelmeim, az értelmem és a gondolataim csupán eszközök számomra a fizikai létben.

De akkor ki vagyok ÉN tulajdonképpen? Mi marad, ha önidentitásomat, személyiségem fizikai, érzelmi, gondolati énjét elveszem?

ÉN maradok. A Lényem marad. A gondolatok, érzelmek és vágyak  előítélet-mentes ** Szemtanúja. Az öntudatom és önmegvalósulásom centruma. Ez életem folyásának faktora. Felismerem, és igazolva látom, hogy ÉN egy tiszta öntudat és akarat centruma vagyok. Felismerem, hogy ez a centrum nem egy statikus öntudat, hanem egy dinamikus erő. Képes minden gondolati és érzelmi folyamtatot és a fizikai testet megfigyelni, uralni, azon lendíteni és azt bevetni.

Én tudatcentrum és erő vagyok. Egy erő, amely halhatatlan.”

(**nyitott, tárgyilagos, semleges, előítélet-mentes, elfogulatlan, objektív, pártatlan, eredeti fordítása: közömbös)

 

 – Roberto Assagioli

(Dr. Roberto Assagioli (1888 -1974) olasz neurológus-pszichiáter.

Orvostudományt tanult Firenzében,  neurológus és pszichiáter szakorvos lett. Ezekben az években végzett pszichológiai és filozófiai tanulmányaival is. Miután különböző pszichoterápiákkal praktizált az ember új és átfogó rétegét fejlesztette ki, melyet pszichoszintézisnek nevezett. Központi helyen áll a pszichoszintézisben az a felismerés, hogy  a magasabbrendű ÉN, mint rendező centrum játszik szerepet. A normális körülmények között az emberi lélek egymástól különlévő és önállóan funkcionáló elemei a pszichoszintézis folyamata által a magasabbrendű én irányába fordítódnak. Ez lehetőséget ad az embernek arra, hogy tudatosan az emberi személyiség elemeit új rendbe állítsa.) 

Kapcsolódó cikkek:

A morfogenetikus mező
Ki vagyok? (Joseph Murphy)