A gyomorfekély azt jelenti, kicsi az önbecsülésem. Annyira
mások kedvében akarok járni, hogy kész vagyok bármit lenyelni. Elnyomom az
érzéseimet és saját vágyaimat, nem tisztelem magam, és végül másoknak vetem a
szemére, hogy nem tisztelnek eléggé. Úgy érzem, kiszipolyoznak, az életem
eseményeit túldramatizálom. Egyre nehezebben tartom kordában az aggodalmaimat,
bosszúságaimat. A túl sok minden iránt érzett irritáció alakul át fekéllyé.
Irritál valami / valaki, akit nem akarok látni, amivel nem akarok szembesülni,
de mindez kivitelezhetetlen, ezért a gyomromra megy. Ki akarom ezt az irritáló
dolgot vagy személyt űzni a látómezőmből, az életemből. Hajlamos vagyok arra,
hogy kemény önkritikát gyakoroljak, arra is képes vagyok, hogy elpusztítsam saját
magamat. A testem azt jelzi, hogy
ideje a bennem rejlő
erényeket felfedeznem, és értékelnem magamat,
legfőképpen pedig el
kell fogadnom, hogy nagyon nagy a szeretetigényem.
(Jacques
Martel)
*
GYOMORFEKÉLY Fizikai
tünetei: Képződésének oka - számos más betegséghez hasonlóan - nincs
kielégítően tisztázva. A fekélybetegség kialakulásában régóta hangsúlyozzák az
idegrendszer szerepét, a kóros lelki állapotok és a stressz jelentőségét.
Lényeges a gyomorfal (gyomornyálkahártya) szöveti ellenálló képességének
meggyengülése az emésztőnedvekkel szemben és a sósav túltermelődése. Bevezető
tünetei az étvágytalanság, hányingerek, hányások kíséretében fellépő felhasi
fájdalom, fogyás. A fájdalom étkezésre vagy hányáskor enyhül; később már maró,
égető, késszúráshoz hasonló érzés. Szövődményként vérzés is jelentkezhet, még
rosszabb esetben a fekély átrágja magát, a gyomor átfúródik, melynek
következményeként hashártyagyulladás lép fel. Kezelése: Általában gyógyszeres.
Műtéti megoldás akkor jön szóba, ha vérzés, elzáródás, perforáció lép fel.
Utóbbiak azonnali beavatkozást igénylő, életet fenyegető állapotok.
Lelki jellemzők:
Az utóbbi időben az orvosi kutatások kimutattak egy baktériumot, ami a
feltételezések szerint közrejátszik a gyomorfekély kialakulásában. Ez azonban
semmit sem változtat a beteg lelki jellemzőin, sőt tökéletesen beleillik a
képbe. Nézzük milyen lelki, szellemi tulajdonságok jellemzik a gyomorfekélyes
embert. Rossz elemző képességének köszönhetően idő előtt, elhamarkodottan von
le végső következtetéseket, és ezek minden esetben felborítják egyébként is
labilis nyugalmát! 218 Nem jellemzi a nyugalom. Bár nagyon törekszik rá, de
általában rossz eszközöket vet be a cél érdekében. „Erőszakos", amikor a
csendes szavakra van szükség és elfogadó, amikor ki kellene törni. Tisztában
van bosszantó körülményeivel, és mégis ragaszkodik hozzájuk, mivel rögeszméje:
nem képes a váltásra, új, jobb élet teremtésére. Emiatt nagyon sok lelki
vívódásban van része. A rossz, nem teljesen kielégítő emésztés következtében
gyakran vese -máj - illetve epeproblémákkal küszködik és ezek következményeként
kialakulhat hajhullás és különböző bőrbetegségek. Továbbá nagyon jellemző
vonás: az igazi gondjait nem mondja el, nem keres rá megoldást és természetesen
semmilyen segítséget nem fogad el. Ha ritkán mégis elfogadja a támogatást,
abból lelkiismereti gondjai támadnak. A gyomorfekély nem egyik pillanatról a
másikra alakul ki, hanem évek hosszú sora alatt. Éveken keresztül rágódik
egyetlen problémán (ennek egyik következménye a fogak nagymértékű
elvesztése), nem tudja elfogadni, megemészteni, de lenyeli (mondjuk a
sértéseket) és igyekszik magát túltenni (sikertelenül). Az elfogyasztott
testi és lelki táplálék szájban elkezdett emésztése a gyomorban folytatódik. Ha
a gyomrával problémája van, valamit nem tud megemészteni, és ez fizikai és
szellemi szinten egyaránt izgatja a gyomorfalat, és ezáltal az emésztő nedvek
elválasztása megnövekszik. Ennek természetes következménye lesz, hogy idővel
meggyengül és kifekélyesedik a gyomorfal. Végső soron az agy/tudat vezérli az
emésztést is, tehát ha a tudat azt érzékeli, hogy megemésztetlen „anyag"
van, akkor utasítást ad az emésztésre, legyen szó akár fizikai, akár szellemi
táplálékról. A fekély forrása lehet még, hogy a megemésztett, hasznosított
tapasztalatait és az azokhoz vezető utat nem adta át. Nem osztja meg
másokkal és ennek egyenes következménye lesz, hogy önmagának sem lesz képes
megadni az elért sikerek örömét. Nem tapasztalja az örömöt, efölötti bánatában
folyamatosan emészti magát.
A gyógyulás útjának minden körülmények
között keresztül kell vezetnie a megemésztett és így már értékké vált
ismeretek hasznosításán. Azon dolgaira kell támaszkodni, melyek valódi örömöt
ébresztenek szívében
Forrás: Pósa Ferenc: Betegség mint pótcselekvés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése