Az édesanyja teljesen hagyományos anya volt, az a típus, aki mindenbe beleszól, az apja pedig kimért és kiszámít¬ható. Az öccse egy koravén kis szemétláda volt, aki bármit csinált is, az rossz nem lehetett, ővele pedig úgy bántak, mint egy szeszélyes libával, aki bármit csinált is, az jó nem lehetett. A lakásuk kicsi volt és régimódi, alig tudtak mozdulni benne a nagypapától örökölt sötét, komor bútordaraboktól, és a családban mindenki valahogy túlságosan komolyan vette ezt a "katolikus vallás" dolgot.
Viszont, állapította meg Nadine, miután egy megrázó pillanatig tanúja lehetett Delilah iskolán kívüli életének, én legalább kapok szeretetet. Legalább kapok gyengédséget. Az én családom legalább törődik velem, még ha időn¬ként az agyamra megy is a sok törődés. Engem legalább nem kényszerítenek rá, hogy felnőtt legyek, amikor még messze nem, vagyok az. Inkább legyen a helyzet az, hogy én akarok felnőtt lenni, és nem hagynak, mint az, hogy ha tetszik, ha nem, felnőttként kezelnek.
Lisa Jewell: Harmincasok és utána semmi?
Lisa Jewell további könyveinek listáját megtalálod itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése