A csoportunk kezdetben Szergo körül formálódott… ő tudott a
legjobban magyarázni a tőkéről meg a munkásosztály kizsákmányolásáról.
Egyszer ezt mondta:
-
Vannak olyan dolgok, amelyeket egy
forradalmárnak soha nem szabad elkövetnie.
-
Például?- kérdeztem
-
Például … ártatlan embereket megülni.
-
Nem igaz. A forradalom ellenségei már ezerszer
bizonyították, hogy egyáltalán nem félnek ártatlanok megölésétől. Amíg csak ők
merik ezt megtenni, mindig ők fognak győzni!
Heves vita keletkezett. Mindenkinek volt valami
mondanivalója, és senki nem tudta kivárni a sorát. Mindenki egyszerre beszélt,
a végén még egy kis lökdösődés is elkezdődött.
Úgy éreztem, eljött a
pillanat. Szó nélkül hátat fordítottam, és elindultam. Az üzenet világos volt-
elhagyom a csoportot, de bárki, aki jónak látja követhet. Néhányan azonnal a
nyomomba szegődtek, néhányan csak később, amikor már viszonylag távolabb
kerültünk a Szergo körül maradóktól.
Fejlődésem új szakaszához érkeztem: vezetője voltam
egy csapatnak, amely kiállt valamilyen elképzelés mellett.További részleteket a könyvből itt találsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése