Akit
a Ji-king vezet, sohasem keresi a konfliktusokat.
Minden
helyzetben a harmónia fönntartására törekszik, s ha az mégis elvész, azon
igyekszik,
hogy
azonnal visszaszerezze.
Nem
szívesen támad - csak akkor, ha már elkerülhetetlen.
„A
szelídek öröklik a Földet.”
Ennek
a békés magatartásnak az a bizonyosság az alapja, hogy az élet nem ellened, hanem
érted van. Hogy
benne vagy a Taóban, mint magzat az anyaméhben. Ami történik veled, az „ming”
- sorsszerű.
Lényegében
ez a krisztusi tanács is: „Szeresd felebarátodat önmagadként”... „Állj ellen a
gonosznak”...
„Szeressétek
ellenségeiteket”... stb.
A
baj az, hogy ebből semmi nem valósult meg.
A
szétszakadt egyházak több mint ezer esztendeje engesztelhetetlen gyűlöletben
élnek, s ez
a
konok ellenségeskedés egész kultúránkat minden vonalon jellemzi.
Ezt
azért fontos tudni, mert a mi lelki szerkezetünkbe ez a „taoista” felfogás
egyáltalán nem
épült
bele. Nemcsak mi, őseink sem értették már a harmónia nyelvét - a gyönyörűséges
egységélmény
csak
könyveinkben él, vagy képmutató hazugságokban; történelmünket a diszharmónia, a
gyűlölet
és az a rögeszme uralja, hogy a másikat vagy erőszakkal kell meggyőzni, vagy,
ami még
jobb
megoldás: el kell pusztítani.
Nekünk
a szeretetről - a világgal való egység
élményről nincsenek valódi tapasztalataink.
Legalábbis
nagyon ritkák.
A
mi valóságos létélményünk az, hogy idegenül
élünk egy ellenséges világban, amely hazudni
tudja csak a szeretetet.
Ezzel
a tudattal nem lehet harmonikusan élni.
A Ji-king pedig
harmóniát akar teremteni, s ez az ellentétek, a Jin-Jang erők
kiegyensúlyozásával
történik.
Ezért
az „élet művészének” azt a korszerűtlen - de igaz - tanácsot adja, hogy ne
tekintse ellenségének
a
világot, még akkor sem, ha a világ annak tekinti őt!
Éljen
úgy, mint a jó tengerész: bármilyen háborgó és veszélyes is a tenger, emeletes
hullámokon
dobálja
hajóját, dühöng és el akarja nyelni - mégsem tekinti ellenségének! A tenger a
jó hajós
lételeme.
Hitvese, szerelme, istene, akivel néha keservesen birkózik, de sohasem úgy,
mint egy
ellenséggel,
hanem mint saját testével, lelkével, mindenével! Nem tudna nélküle élni, mert
az övé:
egy
vele! Ezért sohasem átkozza a vihart - előre számít rá, tudja, hogy benne van a
sorsában -, s
igyekszik
helytállni a halálos veszedelemben is.
A
jó hajós a legnagyobb viharban is tudja, a megoldás kulcsa az ő kezében van. S
ha nem
ott,
akkor az Istennél. De sohasem gyűlöli a tengert!
Az
„élet művésze” senkit sem tekint „ellenségének”, még akkor sem, ha mások annak
tekintik
ők.
Ez egyébként a harcművészet alapszabálya.
Mindenkit
együttérzésre nevelnek, s eltanácsolják azokat a tanítványokat, akik
agresszívek,
és
a másik emberben csakis a levágandó idegent látják.
Az
ilyen szemléletnek nem csupán „morális”, de praktikus oka is van: gyűlölettel
nem lehet
győzni!
A jó harcos egységben él az ellenfelével - azért ismeri gondolatait. Ezért
tudja legyőzni,
ezért
is könyörületes hozzá az utolsó pillanatig. De utána már nem!
A
szamuráj békés - de nem tanácsos sem becsületére, sem életére törni.
Müller Péter: JI KING
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése