2017. szeptember 5., kedd

Boldogabb életet, ... de hogyan?



Fotó: nlcafe.hu
Amikor nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk, azt gondolhatjuk, hogy velünk van a baj
Ilyenkor szinte a fülünkbe csenghet valamelyik szülő, tanár, hatalmi pozícióban lévő személy vagy akár egy felelősségét el- vagy ránk hárító ”barát" hangja: te vagy a hibás!
És mivel szeretjük, tiszteljük őt, adunk a véleményére – elhisszük, vagy legalábbis foglalkoztat minket a kérdés „talán igaza van?” Még akkor is igy teszünk, ha érezzük, sőt legbelül tudjuk is, hogy ártatlanok és jók vagyunk.
Amit teszünk, azért tesszük, mert
- adott esetben az tűnik a legjobb megoldásnak,
- szükségleteink kielégítésére vágyunk- hiányzik nekünk valami, amiről úgy érezzük/hisszük, hogy a megszokott környezetünkben/emberek által nem kaphatjuk meg
- félünk a veszteségtől, a fájdalomtól
- vagy attól, hogy még több fájdalmat kell megélnünk!
- inkább mi támadunk előbb, bízva benne, hogy így nagyobb esélyünk van a győzelemre, és kevesebb fájdalom ér minket.
Amikor végre sikerül bebizonyítanunk magunknak és elhinnünk azt, amit belül mindig is tudtunk, vagyis hogy jók és szeretetre érdemesek vagyunk, eltűnik az addigi alkalmatlanság illúziója, végre gyengédek lehetünk magunkhoz, a világ pedig  jobb hellyé válik.
Amikor tapintatos tisztelettel tudunk viszonyulni önmagunkhoz, tiszteletben tartjuk saját belső szabadságunkat megteremtjük az alapot, melynek segítségével felülírhatjuk, korszerűbbre cserélhetjük saját elavult programjainkat.
Élhetőbbé, örömtelivé, boldogabbá válik világunk, ráadásul új szemléletmódunk begyakorlásával  ehhez mi is hozzájárul(t)unk!
BG
További gondolatokat találsz itt!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése