2015. január 20., kedd

Kiváncsi vagy, vagy csak kérdezel?


 
Fotó: HVG

- Marha jó újságíró lehetsz, abszolút nem vagy kíváncsi az interjúalany válaszaira, legalább­is úgy tűnik, csak sorozatot lősz a kérdésekből. 
Fejős Éva: Most kezdődik

Előfordult már veled ilyen? Nem interjúra gondolok, hanem hogy valaki megkérdezett valamiről és  úgy tűnt, nem igazán kíváncsi a válaszodra vagy szünetet sem tartva megválaszolta-az elvileg hozzád intézett kérdést - és gyorsan -szinte levegővétel nélkül folytatta? Végül mivel te szóhoz sem jutottál, de a hallgatás beleegyezést jelent a mi kultúránkban egyszer csak azon vetted észre magad, hogy  összegezte az elhangzottakat azzal hogy "közös véleményeteket" fogalmazza meg?
Velem előfordult és ilyenkor úgy szoktam magam érezni, mint Rozi a moziban ... :)

Ennél már csak az kellemetlenebb, ha azon veszem észre magam, hogy én teszek valami hasonlót másokkal: 1-2 szóból -melyet szóáradatom szüneteiben gyorsan ki tudnak ejteni - úgy érzem,  értem, hogy mit szeretnének mondani és már záporoznak a további kérdések...

Aki az egyik oldalt megtapasztalja, ahol teheti - nagy valószínűséggel - revánsot vesz, és gyakran nem veszi észre, hogy ugyanazt teszi mással, ami annak idején rosszul esett neki.
Persze van visszaút, csak az a lényeg, hogy észrevegyük, hogy valójában mi történik. Ha mi vagyunk a "szenvedő alanyok", akkor megállíthatjuk a szóáradatot és elmondhatjuk amit szeretnénk.  Amikor mi vagyunk az "agresszorok" megállhatunk és végighallgathatjuk a másikat. Ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy az, akit eddig nem nagyon hagytunk szóhoz jutni most feldolgozhatatlanul sokat szeretne  mondani, hiszen most végre megteheti. Így észrevétlen "szerepcsere" történhet, ahol felvesszük valamelyiket a fenti szerepek közül hol az egyik, hol a másik szerepbe kerülve.

BG 

További gondolatokat találsz itt!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése