2014. október 31., péntek

Az élet fénye




… előhúzott egy gondosan összehajtott csomagolókelmét. Leült, és széthajtogatta: szép foltvarrásos munka volt, zöld szegéllyel, több tucat téglalapból és négyzetből állt - voltak köztük pirosak, sárgák, aranyszínűek, zöldek, barnák, kékek és feketék.

- Látod ezeket?

Úgy fél tucat fekete téglalapot mutatott, amelyek elszórtan helyezkedtek el a kelme sakktáblamintáján.

- Azon a napon varrt am rá ezeket, amikor anyám meghalt, sok évvel ezelőtt, mert aznap így éreztem magam. Nincs semmi szabályszerűség abban, ahogy elhelyeztem őket, mint ahogy nincs általunk kihámozható értelme a halálnak sem. Lehet, hogy nem látszanak egyből, de mellettük a kék kékebbnek, a piros élénkebbnek és az aranyszín ragyogóbbnak látszik. Nélkülük a kelme szép, de nincs jellege és kontrasztja.

- Igen - mondtam halkan. - Értem.

Alan Brennert: Honolulu 
Szerző további gondolatait megtalálod itt! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése