"Gyakorta hallottalak benneteket úgy beszélni valakiről, aki gonoszat
cselekedett, mintha nem közületek való volna, hanem idegen, aki
betolakodott világotokba.
De én azt mondom, hogy még a szentek és igazak sem emelkedhetnek fölébe a legmagasabbnak, ami mindegyikőtökben benne van.
Tehát a gonoszok és gyengék sem süllyedhetnek mélyebbre a
legalacsonyabbnál, ami ugyancsak mindegyikőtökben benne van.
És miként egyetlen levél nem sárgulhat el az egész fa tudomása nélkül, azonképpen a gonosztevő sem cselekedheti a rosszat mindegyikőtök rejtett szándéka nélkül.
Egyetlen menetben haladtok istenlényetek felé.
Ti vagytok az út és az utazók.
És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy
figyelmeztessen a kőre, melyben elbotlott.
Igen, és azokért bukik el, aki előtte járnak; akik gyorsabbak voltak,
és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.
És ezért, habár e szó soknak közületek nehéz terhet róhat szívére:
A meggyilkolt nem ártatlan meggyilkoltatásában,
És akit megraboltak, a rablásban nem vétlen.
Az igazak nem mentesek a gonoszok tetteitől,
És akiknek kezük fehér, nem tiszták a csalók üzelmeitől.
Bizony mondom, a bűnös gyakorta áldozata a sértettnek.
S még gyakrabban az elítélt viseli a terhet a bűntelenek és meg nem vádoltak helyett.
Az igazak nem választhatók szét az igaztalanoktól, sem a jók a
gonoszoktól; mert együtt állanak ők a nap orcája előtt, miképpen a fekete szál és a fehér szál a szőttesben.
És amikor a fekete szál elszakad, a takács az egész szőttest
megvizsgálja, s nemkülönben a szövőszéket is."
Forrás: MET terápia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése