 |
| Tipp: lábzsámoly még komfortosabbá tesz egy fotelt :) |
A könyv részletesen taglalja, a fotelek formáit, a kényelem lehetőségeit, de amiért ezt a bejegyzést írom, az nem ez. Megkapott a mögöttes tartalom. Egy intelligens gondolkodó, egy filozofikus könyvben, oldalakat szentel annak, mennyire fontos része az életünknek a fotelban üldögélés művészi tökéletességre való fejlesztése. Hozzá teszem a fickó 1976-ban hunyt el Amerikában, tehát az a vád sem érheti, hogy nem kapta el a modern kor szele.
Olvastam a sorait és átfutott bennem az élet idő hiánya. A semmire nincs időm érzésének és a nyugalomra vágyásnak a kontrasztja. Végignéztem a lakásomon, kényelmes öblös fotelek vannak a nappalimban. Nyugodtan adhatnék magamnak időt, hogy esténként belekucorodjak és élvezzem a létem teljességét. Nemes egyszerűséggel csak nézzek ki a fejemből, esetleg kortyolgassak egy csésze teát, és ne foglalkozzak semmivel, csak hagyjam ülepedni a nap eseményeit. Extovertált ember vagyok, sok ismerőssel, baráttal. A munkám is tele van nyüzsgéssel. Mi késztet mégis arra, hogy ne engedjem meg magamnak még azt a kis időt sem, ami naponta kézenfekvő?... Üldögélni a fotelban. A testem, a lelkem kéri ezt az élményt. Az önmagam által gerjesztett belső megfelelés igénye nem hagy nyugodni. Azt az érzetet kelti bennem, hogy akkor leszek jó, sikeres, ha állandóan tevékenykedem. A tudatom túlpörgött állapota nem hagy békén, ezer feladattal hajt újabb kézzelfogható teljesítmények felé, miközben hívogatva tátong egy kedves fotel... Persze sokszor ülök benne, de akkor is csinálok valamit. Ha mást nem olvasok.
A fotelban üldögélés művészete pedig arról, szól, hogy megéled a semmittevés nagyszerűségét. Tulajdonképpen szinte mindegy, hogy hol törne rám ez az érzés. Megélhetném fűben heverészve nézve a felhőket, vagy a teraszon a csillagokat, a patak partján az elfutó vizet. Mind ugyan arról szól. Lemondani az idő múlásának gyomorig ható szorongásos megéléséről. Az állandó rohanással beépülő semmire nincs időm, jó kifogása, hogy ezt várják el tőlem a munkahelyen, a családban, az életben. Rá kellett jönnöm, hogy ezt várom el magamtól. Ha nem így lenne, legalább a szabadságom idején, vagy a hétvégeken megengedném magamnak.
A könyv hatására most kipróbáltam. Eltartott egy ideig, de békét kötöttem gondolat motoszkáimmal. Sikerült kipukkasztanom a mosás, a takarítás, a jövő heti feladatok több száz zsibongó motoszkáját. Megszüntettem a te jó isten mennyi idő eltelt tétlenül motoszkát. Koncentrálnom kellett arra, hogy ne gondoljak semmire, hogy el tudjam fogadni az idő végtelenségét. A mindegy állapotot. Szinte észre sem vettem, elkezdett más lenni körülöttem a világ. Feltűntek az ablakon cikázó fények. A szélben bólogató fák ívelése. A függöny lágy esése. A szobám virágainak erezete. Az, hogy képes vagyok megélni a nyugalmat. Mennyire más világ! Többet kellene gyakorolnom ezt a művészetet! A fotelban üldögélés = bölcsesség... Talán így lehetne megfogalmazni az érzést, ami átjárt. Ajánlom mindenkinek, próbálja ki!" (Ismeretlen forrás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése