Az évszakok hirtelen változása vagy
pl. a nyári/téli időszámítás is átállásra készteti a szervezetünket.
Vitatkozhatunk ezen átállások
szükségszerűségéről, de előremutatóbb, ha örömmel fogadjuk, mint
"rugalmasság" gyakorlatot.
Ilyenkor bánjunk nagyon gyengéden
magunkkal, biztosítsunk elegendő pihenést, feltöltődést így támogatva
testünk/lelkünk/szellemünk rugalmas átállását. Tekintsük egy gyakorlatnak,
melyet képesek vagyunk élvezetessé tenni a magunk számára!
Háttér információk:
A szervóra/ napi ciklusok:
A szerveink meghatározott időben
működnek illetve pihennek. Minden szerveink megvan a maga működési/pihenési
ciklusa.
12 fő szervünk kétóránként váltja
egymást és a maga idejében az éppen aktuális, legintenzívebben működő szervünk
birtokolja szinte az összes energiánkat.
Pihenő és aktív szakaszok / éves ciklusok:
Tudjuk, hogy pl. a medve téli álmot alszik. A rágcsálók, hüllők
és kétéltűek képesek hibernálódni is.
A barna medve esetében a téli nyugalmi időszak a tél elején kezdődik,
és a helyi viszonyoknak megfelelő ideig tart (a melegebb vidékeken el is
maradhat). A nyugalomra vonuló medve leginkább nagy kövek, vagy óriásfák
gyökerei közé odút ás, majd száraz növényekből bealmol magának. Nem ritkán
több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. A nyugalmi időszakban
nem hibernálódik, és gyakran felébred, ezért ez nem is igazi téli álom, mint
egyes rágcsálóknál, hüllőknél és kétéltűeknél. Télen testsúlyuk jelentősen (akár
a negyedével is) csökken, ezért tavasszal igyekeznek mielőbb regenerálódni.
(Forrás: Wikipedia)
A kétéltűek változó testhőmérsékletű
állatok, ami azt jelenti, hogy nem képesek egy szűk határon túl szabályozni
test-hőmérsékletüket. Ezért hidegben lassabban mozognak, az átteleléshez pedig
általában a talajba ássák magukat, és „hibernálódnak”, azaz nagyon lehűlnek,
életfolyamataik lelassulnak, és ebben az állapotban maradnak a tavasz
kezdetéig. (Forrás: Wikipedia)
Az évi
ritmusok is jól ismertek. A hidegebb éghajlatokon sok emlős hibernálódik, mély
alvásba merül, anyagcseréje lelassul, test-hőmérséklete lehűl. A madárfajok egy
része a hideg idő bekövetkezése előtt hosszú vándorútra kel. A rovaroknál is
jól ismert az életszakaszban egy nyugalmi periódus, a diapauza, amely a
kedvezőtlen évszakra esik.
A biológiai
ritmusokról
A környezet számos tényezője, a megvilágítás,
a páratartalom, a hőmérséklet stb. periodikusan változik. Ezek a paraméterek
rendkívül fontosak az állatok élete és szaporodása számára. Az állati aktivitás
ezért számos olyan ritmust mutat, amely igazodik ezen környezeti tényezőkhöz,
és lehetővé teszi az állatoknak a környezetük nyújtotta életlehetőségek
optimális kihasználását. Az állati aktivitás ritmusai kettős, belső és külső
szabályozás alatt állnak. A belső szabályozás alapvetően genetikai
meghatározottságú, amely különböző idegi és hormonális ritmusszabályozó
központok, biológiai órák kifejlődésében jelentkezik. Ezek a központok a
szervezet számára optimális alapritmusokat határoznak meg, de meghatározott
környezeti kulcsokra reagálva az állat képes az alapritmusok kismértékű
felgyorsítására vagy lelassítására, és legfőképpen a környezeti ingerekhez való
igazítására, egyfajta időegyeztetésre
