Hogy bánsz magaddal?

Ajándék

Fotó: Meleah Reardon: Mount Rundle

Mi a legszükségesebb szükségszerűség?

Önmagunkat ajándékozni. (Teréz anya)

... nem csak ünnepnapon...

Minden nap!

Mivel?

Bármivel ami örömöt okoz!

A légköltségkímélőbb módja, a  természet csodájában való gyönyörködés (ásványok, fa, fű, virág, állatok). Amikor aktívan tesszük (séta,túrázás stb) még hatékonyabb!

Ha megengedünk magunknak egy háziállatot, a mindennapi szeretetadag garantált!

Neked mi a személyre szabott mai ajándékod ? 
Sikerült megadnod magadnak?
Felhőtlenül tudsz örülni neki?

BG
További gondolatokat találsz itt!

Boldogabb életet, ... de hogyan?

Fotó: nlcafe.hu

Amikor nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk, azt gondolhatjuk, hogy velünk van a baj

Ilyenkor szinte a fülünkbe csenghet valamelyik szülő, tanár, hatalmi pozícióban lévő személy vagy akár egy felelősségét el- vagy ránk hárító ”barát" hangja: te vagy a hibás!

És mivel szeretjük, tiszteljük őt, adunk a véleményére – elhisszük, vagy legalábbis foglalkoztat minket a kérdés „talán igaza van?” Még akkor is igy teszünk, ha érezzük, sőt legbelül tudjuk is, hogy ártatlanok és jók vagyunk.

Amit teszünk, azért tesszük, mert

- adott esetben az tűnik a legjobb megoldásnak,
- szükségleteink kielégítésére vágyunk- hiányzik nekünk valami, amiről úgy érezzük/hisszük, hogy a megszokott környezetünkben/emberek által nem kaphatjuk meg

- félünk a veszteségtől, a fájdalomtól

- vagy attól, hogy még több fájdalmat kell megélnünk!

- inkább mi támadunk előbb, bízva benne, hogy így nagyobb esélyünk van a túlélésre (vagy akár a győzelemre), és kevesebb fájdalom ér minket.

Amikor végre sikerül bebizonyítanunk magunknak és elhinnünk azt, amit belül mindig is tudtunk, vagyis hogy jók és szeretetre érdemesek vagyunk, eltűnik az addigi alkalmatlanság illúziója, végre gyengédek lehetünkmagunkhoz, a világ pedig  jobb hellyé válik.

Amikor tapintatos tisztelettel tudunk viszonyulni önmagunkhoz, tiszteletben tartjuk saját belső szabadságunkat megteremtjük az alapot, melynek segítségével felülírhatjuk, korszerűbbre cserélhetjük saját elavult programjainkat.

Élhetőbbé, örömtelivé, boldogabbá válik világunk, ráadásul új szemléletmódunk begyakorlásával  ehhez mi is hozzájárul(t)unk!

BG
További gondolatokat találsz itt!
 

Felnőttnek lenni…(Lisa Jewell)

Az édesanyja teljesen hagyományos anya volt, az a típus, aki mindenbe beleszól, az apja pedig kimért és kiszámít¬ható. Az öccse egy koravén kis szemétláda volt, aki bármit csinált is, az rossz nem lehetett, ővele pedig úgy bántak, mint egy szeszélyes libával, aki bármit csinált is, az jó nem lehetett. A lakásuk kicsi volt és régimódi, alig tudtak mozdulni benne a nagypapától örökölt sötét, komor bútordaraboktól, és a családban mindenki valahogy túlságosan komolyan vette ezt a "katolikus vallás" dolgot.
Viszont, állapította meg Nadine, miután egy megrázó pillanatig tanúja lehetett Delilah iskolán kívüli életének, én legalább kapok szeretetet. Legalább kapok gyengédséget. Az én családom legalább törődik velem, még ha időn¬ként az agyamra megy is a sok törődés. Engem legalább nem kényszerítenek rá, hogy felnőtt legyek, amikor még messze nem, vagyok az. Inkább legyen a helyzet az, hogy én akarok felnőtt lenni, és nem hagynak, mint az, hogy ha tetszik, ha nem, felnőttként kezelnek.
Lisa Jewell: Harmincasok és utána semmi?
Lisa Jewell további könyveinek listáját megtalálod itt!

Gyász

"Ha kimondod egy halott nevét, azzal életre kelted" (egyiptomi mondás)

Hogyan lehet a gyászról mosolyogva beszélni?
Nehezen vagy inkább sehogy!
Ha nem vagyunk érintve a kérdésben persze képesek vagyunk relatíve könnyen kezelni a kérdést.
Érintettség esetén azonban olyan mélységekbe látunk bele, melyekbe való betekintést normál körülmények között igyekszünk elkerülni.
Általában ez rendben is van így, hiszen arra fókuszálunk, amit szeretnénk (a helyett, hogy "felfújnánk" az aggodalmainkat "kié lesz a ködmönke") .
Október 30 és November 1 azonban az a nap, amikor elvesztett szeretteinkre emlékszünk és célunk, hogy ezt minél kíméletesebben, elfogadással tegyük meg.

Friss vagy korábban fel nem dolgozott gyász esetén gyengéd segítséget nyújthat a gyászmunkában:

1/ Családállítás - amennyiben megérint valakit, ott egészen jól meg lehet érezni, hogy a halott akkor tud „jól lenni” ha a szerettei jól vannak.

Vásáry Tamás felesége halála után jó ideig járt valakihez, akin keresztül beszélgetni tudott a feleségével. Aztán egyszer a felesége azt üzente neki: "kérlek most már ne keress többé, hagyj elmenni, másutt van dolgom."

2/Shüssler só:

Depresszió -rágódás régi sérelmeken-, vagy ha a beteg nem tud feldolgozni egy halálesetet, hozzátartozója elvesztését 3x1 tbl Natrium chloratum D12 naponta

3/ „Racionális” megközelítés híveinek KM összeállításában a következőket ajánljuk:

a/Singer Magdi gyásztanácsadó oldalát, melyen mindenféle téma van  a gyásszal kapcsolatban, és sok az olvasói beírás is. 

KM:" Jártam a babás gyászcsoportjába, meleg szívvel tudom őt magát is ajánlani. Hiteles személyiség, nem tukmál, abszolút támogat. Évekig dolgozott önkéntesként hospice-ban. A rák jegyében című könyve pedig a saját naplója a saját rákbetegségéről. És ő felgyógyult.":

http://singer.hu/

b/ Napfogyatkozás Egyesület oldala. Ők a gyásszal foglalkoznak, a téma abszolút szakértői dolgoznak az egyesületben. Szoktak kiírni gyászcsoportokat, sok köztük az ingyenes. 

KM:"Hihetetlen, de nagyon sokat tud segíteni, ha sorstársakkal találkozik valaki. Ott kiderül, h. az esetleges és nagyon megdöbbentő negatív érzések mennyire gyakran előfordulnak másoknál is, és h. ez természetes, a gyászfolyamat része. Ott teljesen hétköznapi emberek mondják el a tapasztalataikat, érzéseiket. Kicsit olyan, mint a családállítás: a fene se érti, miért, de egyszer csak elkezd működni a dolog, és vadidegen emberek fantasztikusan sokat képesek adni egymásnak azáltal, h. ott vannak. És megtartják egymást. A csoportot a gyásznak arra a szakaszára ajánlanám, amikor a gyászoló körül élő emberek nem bírják a szenvedését nézni, mert úgy érzik, nem tudnak tevőlegesen segíteni. 

Az oldal, lehet, h. első pillantásra kicsit ijesztően túl bőséges, és talán első olvasatra túl életteli, de nekik ez természetes közegük, és azon vannak, h. megmutassák, h. a gyász mellett is van élet.  A honlaptérkép alapján mindenki könnyedén meg tudja találni, amit keres:

 http://www.gyaszportal.hu/

 c/Ajánlom még Polcz Alaine munkáit

 d/ vannak az interneten gyászoló csoportok, érdemes keresni, és biztosan találnak olyat, amelyik rákos betegségben elhunyt családtagokat gyászol.

KM:" Nekem nagyon segít. Itt nem kell az állandó jelenlét, elég ha időnként ellátogat valaki az oldalra. És olyan emberek írnak be, akik hasonló dolgokon mennek keresztül, sokat segít, ha beírják, h. igen, így van, nálunk is ez volt. Általában elfogadóak és akkor is támogatnak, amikor a gyászoló szerettei már "nem bírják cérnával". 

e/ Bálint Magdi, aki kiképzett mentálhigiénés szakember, a gyász a szakterülete, nagyon kedves, támogató ember, sokat tapasztalt az életében és hiteles. A száma: 30/709-25-23.

 f/KM:" legeslegvégül azt ajánlanám a gyászolónak, h. amikor már kicsit jobban van, akkor a személyes tapasztalatait ne hagyja veszendőbe menni, hanem segítsen tovább más gyászolóknak, ez az egyik legjobb gyógyír. Akár a munkájában, akár máshogy. 

Az elveszített szerettünket sajnos, senki nem adhatja vissza, ám a fentiek remélhetőleg segítenek.

 Kapcsolódó cikkeket találsz itt!
Kapcsolódó film: És az Élet Megy Tovább (E a Vida Continua)