Lényeges Igazság

Fotó: https://www.brendon.hu

Egom csak egot
tud bántani. A Lényeg
Támadhatatlan! ( Veitné Molnár Anikó)

Hol a figyelmem?

 

Fotó:Babaszoba

A jóra, örömtelire fókuszálok, a többi lényegtelen?!

BG
További gondolatokat találsz itt!

 

Roberto Assagioli: Ki vagyok én?

I.
Van testem, de én nem a testem vagyok.
A testem lehet éppen az egészség vagy a betegség
Különböző állapotaiban, lehet pihent vagy fáradt,
De semmiképpen nem a valós ÉN-em.
A testem a megtapasztalás értékes eszköze;
Gondozom, jó egészségben tartom,
De mégsem én magam vagyok a testem.
Van testem, de én nem a testem vagyok.
II.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Végtelen sok, egymásnak ellentmondó, változó
Érzésem van, de mégis tudom, hogy én mindig ÉN maradok.
Én magam, a remény és kétségbeesés idején is, örömben
Vagy fájdalomban, ingerültségben vagy nyugalomban.
Minthogy képes vagyok megfigyelni, megérteni vagy
Megitélni az érzéseimet, és aztán egyre inkább
Uralni, irányítani és használni őket, az is
Nyilvánvaló, hogy érzelmeim nem én vagyok.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
Ők is változóak, és egymásnak ellentmondóak
A vonzódás és taszítás váltakozásában.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
III.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
Az intellektusom többé-kevésbé fejlett és aktív;
Fegyelmezetlen, de tanulékony; ez az a szervem, amellyel
Megismerhetem mind a külvilágot, mind a saját
Belsö világomat, de ez sem én vagyok.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
IV.
Én vagyok a központja a tiszta öntudatnak,
Képes vagyok arra, hogy
Mestere, irányítója, használója legyek mind
A lelki folyamataimnak, mind a fizikai testemnek.
Én az állandó, változatlan ÉN vagyok.
*

Tehát a testem, a vágyaim, az érzelmeim, az értelmem és a gondolataim csupán eszközök számomra a fizikai létben.

De akkor ki vagyok ÉN tulajdonképpen? Mi marad, ha önidentitásomat, személyiségem fizikai, érzelmi, gondolati énjét elveszem?

ÉN maradok. A Lényem marad. A gondolatok, érzelmek és vágyak  előítélet-mentes ** Szemtanúja. Az öntudatom és önmegvalósulásom centruma. Ez életem folyásának faktora. Felismerem, és igazolva látom, hogy ÉN egy tiszta öntudat és akarat centruma vagyok. Felismerem, hogy ez a centrum nem egy statikus öntudat, hanem egy dinamikus erő. Képes minden gondolati és érzelmi folyamtatot és a fizikai testet megfigyelni, uralni, azon lendíteni és azt bevetni.

Én tudatcentrum és erő vagyok. Egy erő, amely halhatatlan.”

(**nyitott, tárgyilagos, semleges, előítélet-mentes, elfogulatlan, objektív, pártatlan, eredeti fordítása: közömbös)

 

 – Roberto Assagioli

(Dr. Roberto Assagioli (1888 -1974) olasz neurológus-pszichiáter.

Orvostudományt tanult Firenzében,  neurológus és pszichiáter szakorvos lett. Ezekben az években végzett pszichológiai és filozófiai tanulmányaival is. Miután különböző pszichoterápiákkal praktizált az ember új és átfogó rétegét fejlesztette ki, melyet pszichoszintézisnek nevezett. Központi helyen áll a pszichoszintézisben az a felismerés, hogy  a magasabbrendű ÉN, mint rendező centrum játszik szerepet. A normális körülmények között az emberi lélek egymástól különlévő és önállóan funkcionáló elemei a pszichoszintézis folyamata által a magasabbrendű én irányába fordítódnak. Ez lehetőséget ad az embernek arra, hogy tudatosan az emberi személyiség elemeit új rendbe állítsa.) 

Kapcsolódó cikkek:

A morfogenetikus mező
Ki vagyok? (Joseph Murphy)

Lényeges dolgokról (Popper Péter)

 

"A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják,
hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból.
Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden,
emlékeztető szavakban.
Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat,
mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az,
aminek már nincs jelentősége számukra.
Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember,
hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát.
Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs.
Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok."

 Popper Péter: Lélekrágcsálók

Kapcsolódó cikkeket találsz itt:

A lényegről (Rumi)

További kulcsfogalmakat találhatsz itt!

Beküldte: KP 

Maradandó részünkről (Márai Sándor)

 Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz."
 De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak. (...) A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.
Márai Sándor

A szerző további gondolatai:
Építs minden nap valamit

További kulcsfogalmakat találsz itt!

A lényegről (Rumi)

Fotó: Rumi FB

"Ha túlságosan  a formára figyelsz, lemaradhatsz a lényegről..." Rumi

Kapcsolodó cikkek:

Maradandó részünkről (Márai Sándor)

Lényeges dolgokról (Popper Péter)

 

További kulcsfogalmakat találhatsz itt!

Milyen világ él benned?

Nem az a lényeg, hogy milyen világban élsz,
hanem, hogy milyen világ él Benned.
www.mosoly100.hu

A hírnévről (Abraham Lincoln)

"A jellem olyan, mint a fa, a hírnév, pedig mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg." (Abraham Lincoln)
Forrás: Phoenix Stúdió
www.mosoly100.hu

A "kis dolgok" adta boldogságról (Böjte Csaba)

"Lelkipásztorként többször meglátogattam egy, azóta már elhunyt asszonyt a betegágyánál. Egyszer azt mondta nekem: 'Csaba testvér, van egy hároméves lányom, és sokszor arra gondolok, hogy sétálunk a parkban, a kellemes szellőben, és fogom a kezét. Érzem azt a puha, meleg gyerekkacsót a tenyeremben, és megszorítom. Odaadnám mindenemet, csak egy ilyen délutánom lenne! Néha idehozzák a gyerekemet, és beleteszik a kezét a tenyerembe, de nem érzem, mert le vannak bénulva a végtagjaim.' Az édesanyja délelőttönként dolgozott, és ilyenkor ott hagyott neki az asztalon egy pohár vizet, benne hosszú szívószállal - így tudott inni. A betegség előrehaladtával azt mondta: 'Oda jutottam, hogy csak egy kicsit kellene megemelnem a fejemet, hogy a szívószál a számba kerüljön, de nem vagyok rá képes. Tegnap közel negyven fokos meleg volt, tűzött kint a nap, mellettem meg ott gyöngyözött a finom, citromos víz, és nem tudtam megemelni a fejemet, hogy igyak belőle. A szám kicserepesedett, úgy éreztem, hogy meghalok, és csak sírtam, sírtam.' Milyen kis dolog megfogni valakinek a kezét, és a szép tavaszba elvinni őt sétálni, nem? Milyen kis dolog megfogni egy pohár hűvös vizet, a szádhoz emelni, és érezni, ahogy felfrissíti a testedet... Vajon tudsz-e örvendeni ezeknek a kis dolgoknak?"
Böjte Csaba - részlet a hamarosan megjelenő 'Veszteségből nyereség, vereségből győzelem' című könyvből
www.mosoly100.hu