A BÉKE FELÉ VEZETŐ ÚTON (Háborúskodás, vádaskodás, panaszkodás, szörnyűködés, helyett)

 Az elkülönült részünk igazát bizonygatja és közben a teljességre vágyik.

A teljesség IGAZ önvalónkban rejlik, mely EGY minden testvére IGAZ önvalójával.

A bennünk Élő Fény által egyek vagyunk. Amikor a másikat bántjuk, magunkat bántjuk.

(Gondoljunk a -szerencsés esetben könyvekből és filmekből ismert - háborúból hazatért katonákra. És ez a tapasztalat még évek után is képes volt kisérteni* őket. Testvéreikkel a szörnyűségen osztoztak, nem a Szereteten. Az elkülönülést kényszerültek működtetni és arról is megfeledkeztek, hogy az  Egységre vágytak.)

A múlt fájdalmai akkor halványulnak el, ha tanultunk belőlük.

Ne várjuk, hogy más mondja meg, mit tegyünk. Tegyük, amiről Tudjuk, zsigerileg érezzük, hogy az JÓ.

A mindenkiben benne lévő békét és a szeretetet erősítsük.

Hogyan?

Találjuk meg MAGunkban - békét és a szeretetet - és fókuszunkat ezen tartsuk.

Ha a kívülről bekiabáló hírek elmozdítanak onnan, rendben van.

Tegyük meg, amit meg kell tennünk és -amint lehetséges- FÓKUSZÁLJUNK újra arra, ami erősít, éltet minket ahogy a VILÁGOT is, amelyben élünk!

Tipp: Figyeld meg a tavaszi természetet!

Minden teszi a dolgát.

Tegyük mi is azt!

(*a KISÉRTet addig kisér, míg meg nem értjük az üzenetét ;) 

BG

További írásokat találsz itt!

 

A tanult találékonyság ereje

 

A tehetetlenségtől a kezdeményezésig vagyis

az azonnali kielégülés keresésétől a

belső biztonság felépítéséig 

   Az olyan érzelmi élmények, mint a szorongás, a kényszeres gondolatok, stressz és az érzelmi függőségek mindig abból a feltételezésből keletkeznek, hogy nem vagyunk elégségesek, hogy az erőforrásaink nem elegendők ahhoz, hogy biztonságot és kielégülést biztosítsanak számunkra.
   Tehát egy negatív önértékelésből indulnak ki.
   Gyakran felnőttként is úgy reagálunk a külső eseményekre, mintha még mindig passzív és védtelen gyerekek lennénk, akik egyfajta tehetetlenséget hurcolnak magukkal.
   Gyermekkori tapasztalataink megtanítottak bennünket arra, hogy a körülöttünk lévő valóság legyűrhet bennünket, néhányan átadjuk magunkat a passzivitásnak és frusztrációnak, és a világban bolyongva azonnali kielégülést keressük.
  Hiába várjuk hogy jön majd valaki, aki megment minket, kiegészít minket, aki végre véget vet a nyomasztó bizonytalanságoknak.
   A megerősítést és a biztonságot belül kell felépítenünk, és nem önmagunkon kívül, nem a külvilágban, a kapcsolatokban vagy az átmeneti beteljesülésekben kell keresnünk.
   A megerősítést és a biztonságot a tanult találékonysággal tudjuk felépítenünk magunkban.
 

BG

(Anna de Simone & Ana Maria Sepe: Miért ​ne lennél te a saját életed szerzője? könyve alapján TÉM20260302)

#azonnali kielégülés keresése, # bizonytalanság, #belső biztonság felépítése, # tanult találékonyság

Az önbeteljesítő jóslatok

Az önbeteljesítő jóslat olyan jóslat, amely közvetlenül vagy közvetve valóra váltja önmagát a hatásain keresztül. (forrás: Wikipedia)  

Mit teszel bele?

Ahogy a referencia a személyek értékeléseikkel és ítéleteikkel befolyásolták fejlődésüket, ugyanígy igaz az is, hogy mi is alakítjuk a bennünket körülvevő valóságot az értékítéleteinkkel, fantáziánkkal és a hiedelmeinkkel.
   Olyan hatalmat gyakorlunk a körülöttünk lévő világ felett, amelynek nem vagyunk tudatában, és ez a hatalom gyakran visszahat ránk is,, mindannyiszor, amikor efféle  nyers kijelentéseket teszünk: " Tudtam, hogy ennek ez lesz a vége!", vagy " Mondtam, hogy ezt felejtsd el!"
   A tapasztalataid révén bizonyítékot szerzel arra, hogy a korábbi feltételezésed megalapozott volt.
   Miközben valójában ez a korábbi feltételezés határozta meg a viselkedésedet és a többiek reakcióit, és magyarázza meg a tapasztalataidat, a saját magadról és a világról alkotott értékelés határozza meg a gondolataidat és generál láncreakciókat.
   Ahelyett, hogy lebeszélnéd magad a kihívás teljesítéséről, inkább nyugtasd magad egy jól megfogalmazott motiváló mondattal:
" képes vagyok megbirkózni a helyzettel, itt az alkalom, hogy megmutassam a képességeimet.
Minden rendben lesz, meg tudom csinálni!"
   Az értékeléseinknek szinergikus* hatása van a saját magunkról való gondolkodásra és a saját magunkhoz intézet szavakra. Ezért kell kiküszöbölnünk a belső párbeszédünkből minden olyan kifejezést, amely negatívan határozd meg bennünket, és ezért kell rendet tennünk az elménkben.
   Aki azt mondja: " nem vagyok erre képes, tudom hogy hülyét csinálok magamból, alig várom hogy az egésznek vége legyen!", azon az érzelmi szabályozás hiánya miatt elhatalmasodott a kudarctól való félelem, és mivel negatív énképet internalizált erős tehetetlenségérzettel együtt, valamint alig várta, hogy véget érjen az esemény, lemaradt arról a lehetőségről, hogy a növekedés élményét megtapasztalja. A nyilvános beszéd nem tanította meg semmire, nem tette lehetővé számára a fejlődést.

   Tanulhatunk a hibáinkból, de csak akkor, ha feldolgozzuk őket, és nem akkor, ha hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk.
   Amint a tanul tehetetlenség és a kívülről internalizált negatív hiedelmek lépnek játékba, megváltoztatjuk az érzékeléseinket és a cselekedeteinket, azaz pont azt a rosszat okozzuk, amitől félünk, és ekkor jön létre a negatív önbeteljesítő jóslat. Ennek ellentételeként pedig a pozitív!
 Mit tehetünk a pozitív önbeteljesítő jóslatok megélésének érdekében?

 Alkalmazzuk a pozitív gondolatok, megerősítések, mondatok erejét vagy a vágyott jövőképek vizualizációját. 

 BG

(Anna de Simone & Ana Maria Sepe: Miért ​ne lennél te a saját életed szerzője? könyve alapján)

*A szinergikus hatás egy olyan jelenség, amely során a különböző elemek, folyamatok vagy erőforrások kölcsönhatásba lépnek egymással, és ennek következtében együttesen erősebb vagy hatékonyabb eredményt produkálnak, mint amit az egyes elemek önállóan elérhetnének. A szinergizmus fogalma a görög "synergia" szóból ered, amely együttműködést jelent.