Mostanában kaptam kéretlenül -és természetesen a legnagyobb jó szándékkal - „segítség, megmentés” záport. Megdöbbentő volt. Gondolom tükörként kaptam és azért most, mert már felfogom, hogy mi az üzenete… Jól meg is jegyeztem, nehogy újra kísértésbe essek, és "tukmáljak" bárkinek bármit.
Volt, amikor én is arra vágytam, hogy megmentsenek. Aztán egyszerűen rá kellett jönnöm, hogy NEM HAGYOM, hogy bárki is megmentsen. Honnan tudhatná bárki rajtam kívül, hogy mit szeretnék valójában, mi lenne nekem a legjobb?
Én is azt érzem igaznak, hogy a lelkünk dönt, hogy tovább lép -e, vagy sem.
Eddigi tapasztalataim is azt erősítik, hogy mindenki képes önmaga megmentésére ha így dönt. A segítség - főleg ha kérjük - már ott is van.
Ha úgy érzem, segíteni tudnék valamiben megkérdezem, miben tudnék segíteni? Majd hátra lépek és várom, hogy mikor szólítanak.
Ha igen, készen állok a segítségre, de azt is tudom, hogy nem minden igényt tudok kielégíteni. Az Univerzumra bízom hát, hogy akkor és ott „vessen be”, ahol pont én és pont jól tudok segítséget nyújtani.
Amit pedig bármikor megtehetek, tiszta szeretettel, elfogadó figyelemmel fordulni a másik felé. Bízni, hinni, hogy ráérez mi a jó számára és azt meg is tudja valósítani. Ez remek gyakorlás, mert magam felé is így szeretnék fordulni MINDENKOR!
Kapcsolódó cikk: Az igazi támogatásról
Kapcsolódó gondolatokat találsz itt!
