… Burton (a
kor ismert utazója - 19.század) mesélt nekem egy csodálatos, fallal körbekerített városról,
amelyre Kelet-Afrikának egy buja, mérsékelt klímájú szegletében bukkant.
Kávétermesztő vidék. Elmondása szerint arrafelé csak úgy magától nő a kávé. Nem
is termesztik. A cserjék vadon nőnek, magról szaporodnak. A kávékereskedőket a
gazdaság annyira fontos szereplőinek tekintik, hogy halálbüntetés terhe mellett
tiltják nekik a város elhagyását is.
Állítólag
hatalmas vagyonok halmozódtak ott föl. Burton elefántcsontról, drágakövekről,
aranyról beszélt. Meg, ahogy ő mondta, valami "sötétebb" üzletről. ..
Feltételezhetően a rabszolgatartásra gondolt.
Annyira zárt
az a város, hogy az ottani kereskedők még egy saját dialektust is
kialakítottak, amely teljesen eltér a környező vidék nyelvétől.
De az ottani
kávé, mondta Burton, a legjobb, amit hosszú vándorévei alatt kóstolt. S nekem
az ragadt meg az emlékezetemben, hogy azt is hozzátette: illatos volt, mint a
lonc virága.
- Mint az a
mokka?
- Pontosan.
- És volt
még valami, amit érdekesnek találtam. A várost úgy hívják,
Harár, de
magának a területnek a neve helyi nyelven Kaffa.
- Vagyis,
tulajdonképpen, "kávé"?
- Burton
szerint egészen biztosan azonos a két szó gyökere.
- Szóval azt
a kávét, ami vadon nő Kaffában ...
- A harári
kalmárok eladják az utazó kereskedőknek, akik azt eljuttatják Al-Makkába. Onnan
aztán tovább küldik a világ többi tájára. Egy velencei vagy konstantinápolyi
kereskedő simán címkézheti a kávéit a vásárlási hely, és nem a tényleges
termesztési hely szerint. Ismerve az arabok
titkolózási mániáját,
még az is lehetséges, hogy meg sem mondják, melyik országból való egy-egy
szállítmány. Így aztán mindent, ami Al- Makkán keresztül érkezett,
"mokkának" neveztek el, ugyanúgy, ahogy manapság minden dél-amerikait
"santo" -nak hívnak.
Anthony Capella: A kávék költője
