A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elfogadás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elfogadás. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. december 28., kedd

Megmentés vagy valódi segítség

 

 Mostanában kaptam kéretlenül -és természetesen a legnagyobb jó szándékkal - „segítség, megmentés” záport. Megdöbbentő volt. Gondolom tükörként kaptam és azért most, mert már felfogom, hogy mi az üzenete… Jól meg is jegyeztem, nehogy újra kísértésbe essek, és "tukmáljak" bárkinek bármit.

  Volt, amikor én is arra vágytam, hogy megmentsenek. Aztán egyszerűen rá kellett jönnöm, hogy NEM HAGYOM, hogy bárki is megmentsen. Honnan tudhatná bárki rajtam kívül, hogy mit szeretnék valójában, mi lenne nekem a legjobb?

  Én is azt érzem igaznak, hogy a lelkünk dönt, hogy tovább lép -e, vagy sem.

  Eddigi tapasztalataim is azt erősítik, hogy mindenki képes önmaga megmentésére ha így dönt. A segítség - főleg ha kérjük - már ott is van.

  Ha úgy érzem, segíteni tudnék valamiben megkérdezem, miben tudnék segíteni? Majd hátra lépek és várom, hogy mikor szólítanak.

  Ha igen, készen állok a segítségre, de azt is tudom, hogy nem minden igényt tudok kielégíteni. Az Univerzumra bízom hát, hogy akkor és ott „vessen be”, ahol pont én és pont jól tudok segítséget nyújtani.

  Amit pedig bármikor megtehetek, tiszta szeretettel, elfogadó figyelemmel fordulni a másik felé. Bízni, hinni, hogy ráérez mi a jó számára és azt meg is tudja valósítani. Ez remek gyakorlás, mert magam felé is így szeretnék fordulni MINDENKOR!

BG 

Kapcsolódó cikk: Az igazi támogatásról

Kapcsolódó gondolatokat találsz itt!

2021. július 20., kedd

Az ártatlansághoz tudunk kapcsolódni

 


"Szeretlek és elfogadlak ezzel a szélsőséges véleménnyel együtt. 

Tudom, hogy a legbelső lényed neked is tiszta, ártatlan, szeretetteljes és együttérző. 

Arra törekszem, hogy amennyire lehet, ehhez a részedhez kapcsolódjam. "

Sarkadi Kriszta

2021. március 16., kedd

Harc vagy elfogadás

 Én tényleg hiszek abban, hogy a valódi változás és az igazi boldogság az elfogadásban rejlik. A testünk elfogadásában, annak elfogadásában, akik vagyunk, és annak a helyzetnek az elfogadásában, amiben vagyunk. Azoknak a bizonytalanságainknak a többsége, amikkel nap mint nap harcolunk, abból a gondolatból ered, hogy a dolgoknak máshogy kellene lenniük.

Rachel Brathen

2020. szeptember 22., kedd

Múltamat elfogadom?!

  "Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet.

Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz."

(Popper Péter)

 

2016. december 27., kedd

Ahhoz, hogy szeressünk másokat...

Szilárd meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy igazán szeressünk másokat, először meg kell tanulnunk önmagunkat szeretni. El kell kezdenünk keresni, hogy kik és mik vagyunk, és elfogadni, amit találunk.
Boris Vallejo

2015. július 29., szerda

A szeretet annak a képessége

...hogy megengedem azoknak, akik fontosak számomra, hogy olyanok legyenek, amilyenek lenni szeretnének, függetlenül attól, hogy az engem boldoggá tesz vagy sem.
Dr. Wayne W. Dyer
Szeretettel kapcsolatos további gondolatokat találsz itt!  
További kulcsfogalmakat itt találsz!

2015. július 9., csütörtök

Elfogadni a szeretet




"Mindegy hányan igyekeznek szeretni az embert, ha nem tudjuk, hogyan engedjük meg magunknak, hogy ezt fogadjuk, elfogadni sem tudjuk azt..."
Vianna Stibal

2014. október 24., péntek

Út a BÉKÉhez...

A legkisebb ellenállás útját keresni,
a legkisebb ellenállás mentén haladni
mindezt figyelmesen, szellemesen, humorral, türelemmel...
ez vezet el a békéhez
...először a belső békéhez -magunkkal való viszonyunkban...
aztán a másikkal való kapcsolatunkban !

Mindez maga az elfogadás.
Minél eredményesebb az elfogadás, annál közelibb a béke!  

BG
A szerző további írásait megtalálod itt!

2014. szeptember 11., csütörtök

Önmagad vagy?


Csodálatosnak lenni azt jelenti "légy önmagad!"
Nem kell, hogy mások elfogadjanak.
Te fogadd el önmagadat!

2014. július 23., szerda

Hamis elfogadás


"Tegyük fel, hogy az anyát zavarja, hogy ötéves gyereke sokáig fenn van este.
Másra lenne igénye, mondjuk, olvasni akar. Szíve szerint ezt tenné, és nem a
gyerekkel töltené már az időt. Talán az is zavarja, hogy így rövid lesz az éjszaka
a gyereknek, és másnap várhatóan nyűgös lesz. Esetleg attól is tart, hogy megfázik
a gyerek. Mégis, engedékeny elveit követve, ez az anya nem szívesen szembesíti
gyerekét követeléseivel. És az ilyen szülő nem tehet mást, mint hogy hamis
elfogadást színlel. Megpróbál úgy viselkedni, mint aki elfogadó a gyerek
késői fennlétével, holott valójában egyáltalán nem az. Talán idegesíti, talán dühös,
de mindenképpen kudarcot él át, mivel saját igényeit nem elégítheti ki.
Hogyan hat a gyerekre a hamis szülői elfogadás? Mint azt mindnyájan tudjuk,
a gyerekek bámulatosan érzékenyek a felnőttek viselkedésére. Már-már
misztikusnak tűnik, mennyire megérzik szüleik valódi érzéseit: olyan nem szóbeli
üzeneteket fognak fel a viselkedésből, melyekből következtetni tudnak -
tudatosan vagy tudattalanul. Az a szülő például, aki valójában ingerült és dühös,
önkéntelenül küld erről „küszöb alatti" jelzéseket: talán egy fintort, a
szemöldök felhúzását, egy sajátos hanghordozást, bizonyos testtartást, valamely
arcizom feszességét veheti észre a gyerek. Ezeket a jelzéseket a gyerekek
már egészen kis korban felfogják, mivel a tapasztalat arra tanította őket, hogy a
mama ilyenkor nem egészen elfogadó azzal, amit éppen csinálnak. Érzik a roszszallást
- és abban a pillanatban úgy élik meg, hogy a szülő nem szereti őket."
Dr.Thomas Gordon

2014. július 10., csütörtök

Egyformán elfogadónak lenni?


"Az a gondolat, mely sok, szülőknek szánt könyvben megtalálható, és amely
szerint a szülőnek egyformán elfogadónak kell lennie mindegyik gyerekével
szemben, nemcsak hamis, de erős bűntudatot is ébreszt azokban, akik nem egyformán
éreznek gyerekeik iránt. A legtöbb ember készségesen elismeri, hogy
elfogadása nem egyforma a különböző felnőttekkel szemben. Miért lenne ez másképp
a gyerekeinkkel?

Amikor a szülő éppen erőteljesnek, egészségesnek és boldognak érzi magát,
valószínűleg könnyen érez elfogadást gyereke viselkedésével szemben. Vagyis,
ha a szülő jól érzi magát, jóban van magával, akkor kevesebb dolog zavarja majd
abból, amit a gyerek épp csinál.

De ha a szülő halálosan fáradt, kialvatlan, fáj a feje, vagy dühös magára, akkor
nagyon sok minden zavarja majd abból, amit a gyerek körülötte tesz..."
Dr.Thomas Gordon

2014. július 3., csütörtök

Elfogadó és nem elfogadó szülők

 "Hogy egy szülő mennyire elfogadó egy gyerekkel szemben, az részben a szülő
személyiségétől függ. Vannak szülők, akik pusztán természetükből adódóan,
könnyedén elfogadóak a gyerekek iránt. Az ilyen szülők érdekes módon általában
is elfogadóak az emberek iránt. Vagyis az elfogadás: személyiségjegyük.
Jelzi belső biztonságukat, magas toleranciaszintjüket, azt a tényt, hogy szeretik
önmagukat is, és hogy önmaguk iránti érzéseik eléggé függetlenek mindattól,
ami körülöttük történik.
Mindannyian találkoztunk már ilyen emberekkel. És
ha nem is mindig értjük, mitől lettek ilyenek, az biztos, hogy „elfogadó" embereknek
tartjuk őket. Jó velük lenni, az ember könnyen megnyílik előttük, elengedheti
magát, önmaga lehet
.
Más szülők viszont - mint hétköznapi emberek is - eléggé el nem fogadóak
másokkal szemben. Valahogyan nem tudják elviselni a legtöbb viselkedésmódot,
amivel találkoznak. Amikor például szülői működésüket figyeljük, gyakran
nem is értjük, hogyan lehet ennyi - számunkra minden további nélkül elfogadható
- viselkedést nem elfogadni. Magunkban talán azt mondjuk: „Ugyan
már, hagyja békén a gyerekeket, hiszen nem zavarnak senkit!"
Többnyire ezek azok az emberek, akiknek szigorú, merev elképzeléseik vannak
arról, hogyan illik viselkedni, mi a helyes, és mi a helytelen - és nemcsak a
gyerekek kapcsán, hanem bárkire vonatkozóan. Az ilyen emberek társaságában
valószínűleg feszengünk - talán mert kétségeket ébresztenek bennünk, vajon
elfogadnak-e."
Dr.Thomas Gordon

2013. november 1., péntek

Gyász


"Ha kimondod egy halott nevét, azzal életre kelted" (egyiptomi mondás)
Hogyan lehet a gyászról mosolyogva beszélni?
Nehezen vagy inkább sehogy!
Ha nem vagyunk érintve a kérdésben persze képesek vagyunk relatíve könnyen kezelni a kérdést.
Érintettség esetén azonban olyan mélységekbe látunk bele, melyekbe való betekintést normál körülmények között igyekszünk elkerülni.
Általában ez rendben is van így, hiszen arra fókuszálunk, amit szeretnénk (a helyett, hogy "felfújnánk" az aggodalmainkat "kié lesz a ködmönke") .
Október 30 és November 1 azonban az a nap, amikor elvesztett szeretteinkre emlékszünk és célunk, hogy ezt minél kíméletesebben, elfogadással tegyük meg.

Friss vagy korábban fel nem dolgozott gyász esetén gyengéd segítséget nyújthat a gyászmunkában:

1/ Családállítás - amennyiben megérint valakit, ott egészen jól meg lehet érezni, hogy a halott akkor tud „jól lenni” ha a szerettei jól vannak.

Vásáry Tamás felesége halála után jó ideig járt valakihez, akin keresztül beszélgetni tudott a feleségével. Aztán egyszer a felesége azt üzente neki: "kérlek most már ne keress többé, hagyj elmenni, másutt van dolgom."

Depresszió -rágódás régi sérelmeken-, vagy ha a beteg nem tud feldolgozni egy halálesetet, hozzátartozója elvesztését 3x1 tbl Natrium chloratum D12 naponta

3/ „Racionális” megközelítés híveinek KM összeállításában a következőket ajánljuk:
a/Singer Magdi gyásztanácsadó oldalát, melyen mindenféle téma van  a gyásszal kapcsolatban, és sok az olvasói beírás is. 
KM:" Jártam a babás gyászcsoportjába, meleg szívvel tudom őt magát is ajánlani. Hiteles személyiség, nem tukmál, abszolút támogat. Évekig dolgozott önkéntesként hospice-ban. A rák jegyében című könyve pedig a saját naplója a saját rákbetegségéről. És ő felgyógyult.":
b/ Napfogyatkozás Egyesület oldala. Ők a gyásszal foglalkoznak, a téma abszolút szakértői dolgoznak az egyesületben. Szoktak kiírni gyászcsoportokat, sok köztük az ingyenes. 
KM:"Hihetetlen, de nagyon sokat tud segíteni, ha sorstársakkal találkozik valaki. Ott kiderül, h. az esetleges és nagyon megdöbbentő negatív érzések mennyire gyakran előfordulnak másoknál is, és h. ez természetes, a gyászfolyamat része. Ott teljesen hétköznapi emberek mondják el a tapasztalataikat, érzéseiket. Kicsit olyan, mint a családállítás: a fene se érti, miért, de egyszer csak elkezd működni a dolog, és vadidegen emberek fantasztikusan sokat képesek adni egymásnak azáltal, h. ott vannak. És megtartják egymást. A csoportot a gyásznak arra a szakaszára ajánlanám, amikor a gyászoló körül élő emberek nem bírják a szenvedését nézni, mert úgy érzik, nem tudnak tevőlegesen segíteni. 
Az oldal, lehet, h. első pillantásra kicsit ijesztően túl bőséges, és talán első olvasatra túl életteli, de nekik ez természetes közegük, és azon vannak, h. megmutassák, h. a gyász mellett is van élet.  A honlaptérkép alapján mindenki könnyedén meg tudja találni, amit keres:
 c/Ajánlom még Polcz Alaine munkáit
 d/ vannak az interneten gyászoló csoportok, érdemes keresni, és biztosan találnak olyat, amelyik rákos betegségben elhunyt családtagokat gyászol.
KM:" Nekem nagyon segít. Itt nem kell az állandó jelenlét, elég ha időnként ellátogat valaki az oldalra. És olyan emberek írnak be, akik hasonló dolgokon mennek keresztül, sokat segít, ha beírják, h. igen, így van, nálunk is ez volt. Általában elfogadóak és akkor is támogatnak, amikor a gyászoló szerettei már "nem bírják cérnával". 
e/ Bálint Magdi, aki kiképzett mentálhigiénés szakember, a gyász a szakterülete, nagyon kedves, támogató ember, sokat tapasztalt az életében és hiteles. A száma: 30/709-25-23.
 f/KM:" legeslegvégül azt ajánlanám a gyászolónak, h. amikor már kicsit jobban van, akkor a személyes tapasztalatait ne hagyja veszendőbe menni, hanem segítsen tovább más gyászolóknak, ez az egyik legjobb gyógyír. Akár a munkájában, akár máshogy. 

Az elveszített szerettünket sajnos, senki nem adhatja vissza, ám a fentiek remélhetőleg segítenek.

 Kapcsolódó cikkeket találsz itt!
Kapcsolódó film: És az Élet Megy Tovább (E a Vida Continua)