A csatározás egy kapcsolatban nem feltétlenül rossz.
Persze nem mindegy, hogyan zajlik, és mi a végkifejlet.
Ha a gyerekek azt látják, hogy a szülők veszekszenek ugyan,
de
aztán megoldódik a konfliktus, és jön a megegyezés, az nem
fog nekik megártani, sőt. Erősebbek, magabiztosabbak lesznek tőle, hiszen
megoldási stratégiákat tanulnak.
Vannak ellenben olyan helyzetek, amelyek tényleg
megbetegíthetik
őket.
-Például?
- Például ha mindig az egyik szülő enged. Mert az nem
megoldás, hanem hárítás.
- … a
kiabálás jó is lehet?
- Azért szerencsésebb, ha nem ordítoznak egymással a
felek, hiszen az nagyon ijesztő lehet a gyerekeknek. De ha
van egy heves vita, amely végül megoldáshoz vezet, és ezt a
gyerek; is látja, az nem okoz különösebb kárt a lelkében. Ám
ha az történik, hogy az üvöltözést követően apa vagy anya
egyszerűen rávágja az ajtót a másikra, és három napig haza
se megy, és nincs sem igazi beszélgetés, sem megoldás, akkor ez nyilván
feszültségekkel jár. .
- Vagyis akkor van baj, ha a gyerek nem látja, ahogy a
konfliktus megoldódik. Ha csak a feszültséget éli meg, a békülést, a
kiengesztelődést nem.
- Pontosan. Ha az egyik fél mindig behódol, és állandóan van
feszültség, ellenségeskedés a levegőben, az károsabb, mint egy robbanás, amely
után tiszta lappal kezdünk.
A gyerek nem érti, mi történik körülötte. Ö csak a feszültséget érzi, és emiatt
bizonytalan lesz, félni fog.
- Szóval a lényeg a konfliktus megoldása. A békülés.
- A szülők veszekedése tanulási lehetőség a gyerekeknek.
Életre szóló lecke. Hiszen folyamatosan ki vagyunk
téve konfliktusoknak. Nemcsak a partnereinkkel veszekszünk, hanem a
barátainkkal, a munkatársainkkal is. Ha már gyerekként megtanuljuk, hogyan kell
ezt jól csinálni,
az nagy segítség lesz a későbbi életünkben. És ezt a képességet legjobb otthon
elsajátítanunk, ahol a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat. A jó szülők
azt is megtanítják a gyereknek, hogyan kell egészségesen megoldani a konfliktusokat,
úgy, hogy mindkét fél meghallgatásra és megértésre
találjon. Ha ezt már kiskorunkban megtanuljuk, felnőttkent sokkal könnyebb
dolgunk lesz.
Sarah Morgan: Miért éppen New York?
