Megszökött, és megkezdődött hosszú útja az őrületbe, amely Omszk külvárosában, a rendőr meggyilkolásával végződött, és azzal a felismeréssel, hogy nincs többé félelemérzete.
... Túlélését annak köszönheti, hogy a börtön, a kínzás, a kényszermunka, a Szibériából való hosszú, kegyetlen menekülés során egyre érzéketlenebbé vált. Önmagával se törődött: a félelem hiánya ebből eredt, mert az ember csak azt félti, amivel törődik.
...
Szibériában elveszítette a félelemérzetét. Most újra meglelte. Évek óta első
ízben érezte, hogy élni akar. Ismét emberi lény vagyok, gondolta.Az omnibusz ablakából Délkelet-London nyomorúságos utcáit nézte, s azon tűnődött, vajon ha ránéznek ezek a mocskos gyerekek és sápadt arcú asszonyok, észreveszik-e rajta, hogy újjászületett.
Kész katasztrófa. Lelassítja,
megbénítja, megzavarja. Félek, gondolta.
Élni akarok.
Újból látni akarom Charlotte-ot...
