További írásokat találsz itt!
Az elkülönült részünk igazát bizonygatja és közben a teljességre vágyik.
A teljesség IGAZ önvalónkban rejlik, mely EGY minden testvére IGAZ önvalójával.
A bennünk Élő Fény által egyek vagyunk. Amikor a másikat bántjuk, magunkat bántjuk.
(Gondoljunk a -szerencsés esetben könyvekből és filmekből ismert - háborúból hazatért katonákra. És ez a tapasztalat még évek után is képes volt kisérteni* őket. Testvéreikkel a szörnyűségen osztoztak, nem a Szereteten. Az elkülönülést kényszerültek működtetni és arról is megfeledkeztek, hogy az Egységre vágytak.)
A múlt fájdalmai akkor halványulnak el, ha tanultunk belőlük.
Ne várjuk, hogy más mondja meg, mit tegyünk. Tegyük, amiről Tudjuk, zsigerileg érezzük, hogy az JÓ.
A mindenkiben benne lévő békét és a szeretetet erősítsük.
Hogyan?
Találjuk meg MAGunkban - békét és a szeretetet - és fókuszunkat ezen tartsuk.
Ha a kívülről bekiabáló hírek elmozdítanak onnan, rendben van.
Tegyük meg, amit meg kell tennünk és
-amint lehetséges- FÓKUSZÁLJUNK újra arra, ami erősít, éltet
minket ahogy a VILÁGOT is, amelyben élünk!
Tipp: Figyeld meg a tavaszi természetet!
Minden teszi a dolgát.
Tegyük mi is azt!
(*a KISÉRTet addig kisér, míg meg nem értjük az üzenetét ;)
További írásokat találsz itt!
A tehetetlenségtől a kezdeményezésig vagyis
az azonnali kielégülés keresésétől a
belső biztonság felépítéséig
Az olyan érzelmi élmények, mint a szorongás,
a kényszeres gondolatok, stressz és az
érzelmi függőségek mindig abból a feltételezésből keletkeznek, hogy nem vagyunk elégségesek, hogy az
erőforrásaink nem elegendők ahhoz, hogy biztonságot
és kielégülést biztosítsanak számunkra.
Tehát egy negatív
önértékelésből indulnak ki.
Gyakran felnőttként is úgy reagálunk a külső eseményekre, mintha
még mindig passzív és
védtelen gyerekek lennénk, akik egyfajta tehetetlenséget hurcolnak magukkal.
Gyermekkori tapasztalataink megtanítottak bennünket arra, hogy a
körülöttünk lévő valóság legyűrhet bennünket, néhányan átadjuk
magunkat a passzivitásnak és frusztrációnak, és a világban bolyongva azonnali kielégülést keressük.
Hiába várjuk hogy jön majd valaki, aki megment minket, kiegészít
minket, aki végre véget vet a nyomasztó bizonytalanságoknak.
A megerősítést és a biztonságot belül kell felépítenünk, és nem
önmagunkon kívül, nem a külvilágban, a kapcsolatokban vagy az átmeneti
beteljesülésekben kell keresnünk.
A megerősítést és a
biztonságot a tanult találékonysággal tudjuk felépítenünk magunkban.
(Anna de Simone & Ana Maria Sepe: Miért ne lennél te a saját életed szerzője? könyve alapján TÉM20260302)
#azonnali kielégülés keresése, # bizonytalanság, #belső biztonság felépítése, # tanult találékonyság