Előfordult
már veled, hogy sem nem láttál, sem nem hallottál, mert valamely érzés tetőtől
talpig elöntötte minden porcikádat?
Ha "jó" érzésről van szó, hajlamosak
vagyunk azt hinni, hogy ez így rendben van, sőt kívánjuk, hogy bárcsak mindig
így lenne.
Pl. a
szerelem ilyen, nem látjuk, nem halljuk mert nem akarjuk érzékelni a másik
negatív oldalát, mert az adott pillanatban csak a jó oldala számít. Hosszú
távon azonban vajon kifizetődő az ilyen hozzáállás? Egyáltalán mennyi ideig
lehet fenntartani egy ilyen akarattal befolyásolt "vakságot"?
A
"negatív" érzésekkel is hasonló a helyzet, olyan mintha a fentiek inverzét,
fordítottját élnénk meg: hiába süt a nap, virágoznak a fák, néha annyira
elmerülünk saját fájdalmuk tengerében, hogy észre sem vesszük, sőt tagadjuk a
jó dolgok létezését.
Talán így
igyekszünk kompenzálni a "Jó" elvakultságot? Akár igen akár nem,
szélsőséges állapotban, amikor nem "látunk", nem érzékelünk nem
érdemes sokáig időznünk, mert elzárjuk magunkat a valóságtól, mely gazdagabb,
változatosabb és ezáltal izgalmasabb is mint
az "egypólusos" létezés.
Akár
"jó" akár "negatív" elvakultságban reked az ember érdemes
és szükséges mielőbb megnyitni magunkat a "való élet"
megtapasztalásai előtt.
Hogyan?
A válasz a
kérdésre egyszerű: "szelíd" szeretettel ~ JI CHING- ben ezt a "szelíden, mint a
szél" leírás alatt találjuk.
Az intenzív érzelmek segíthetnek kimozdulni
egy áldatlan állapotból, ám ha
elfojtjuk őket, mert túl intenzívek az adott helyzethez képest, saját erőnkkel
fojtjuk el a saját erőnket, és ez minket gyengít/rombol.
A
kérdések "szelíd szeretettel" való kezelése lehetővé teszi az adott
helyzet átgondolását, lassan, de biztosan formálja az élethelyzeteket és mindezt energiatakarékosan.
Persze a szeretet csak "szelíd"
lehet, ha nem az, akkor valamilyen birtoklási ügyet csomagolunk vékony
"szeretet sztaniolba"... mely a túlfűtött érzelmek esetén könnyen
kiszakad, és akkor óhatatlanul felszínre kerül, hogy amit szeretetnek nevezünk
vagy hiszünk, annak az elfojtott agressziónk az alapja és nem sok köze van sem
önmagunk sem mások szeretetéhez!
Nem ígérem, hogy azonnal megy majd, de a tudatos gyakorlás tartós és biztos
eredményeket hoz.
Tehát a jelszó: szelíd
szeretettel :)!
Kapcsolódó cikkeket találsz itt!
BG
További gondolatokat találsz itt!
