Sokan azért futnak ultramaratont, amiért mások hangulatjavító
szereket vesznek magukhoz. Eszemben sincs kisebbíteni mindazt -
barátságokat, teljesítményt, a természet lélekemelő
közelségét
-, amivel pályám megajándékozott. De minél messzebbre és hosszabban
futottam, annál nyilvánvalóbb lett, hogy leginkább
egy lelkiállapotot
kergetek - egy lelki helyet, ahol korábban óriásinak látszó gondjaim
semmivé olvadnak, ahol egészen tisztán, élesen látom a világegyetem és a
jelen pillanat időtlen szépségét. Persze nem azért kezd el futni az
ember, hogy ezt a látomásos állapotot előidézze. Én biztosan nem ezért
kezdtem. De aki rendszeresen fut ultra távokat, elkerülhetetlenül
belekerül. Azt kell megtanulni, hogy az ember felismerje a pillanatot,
amikor tulajdon látomásának bűvöletébe kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése