Mokka

… Burton (a kor ismert utazója - 19.század) mesélt nekem egy csodálatos, fallal körbekerített városról, amelyre Kelet-Afrikának egy buja, mérsékelt klímájú szegletében bukkant. Kávétermesztő vidék. Elmondása szerint arrafelé csak úgy magától nő a kávé. Nem is termesztik. A cserjék vadon nőnek, magról szaporodnak. A kávékereskedőket a gazdaság annyira fontos szereplőinek tekintik, hogy halálbüntetés terhe mellett tiltják nekik a város elhagyását is.

Állítólag hatalmas vagyonok halmozódtak ott föl. Burton elefántcsontról, drágakövekről, aranyról beszélt. Meg, ahogy ő mondta, valami "sötétebb" üzletről. .. Feltételezhetően a rabszolgatartásra gondolt.

Annyira zárt az a város, hogy az ottani kereskedők még egy saját dialektust is kialakítottak, amely teljesen eltér a környező vidék nyelvétől.

De az ottani kávé, mondta Burton, a legjobb, amit hosszú vándorévei alatt kóstolt. S nekem az ragadt meg az emlékezetemben, hogy azt is hozzátette: illatos volt, mint a lonc virága.

- Mint az a mokka?

- Pontosan.

- És volt még valami, amit érdekesnek találtam. A várost úgy hívják,

Harár, de magának a területnek a neve helyi nyelven Kaffa.

- Vagyis, tulajdonképpen, "kávé"?

- Burton szerint egészen biztosan azonos a két szó gyökere.

- Szóval azt a kávét, ami vadon nő Kaffában ...

- A harári kalmárok eladják az utazó kereskedőknek, akik azt eljuttatják Al-Makkába. Onnan aztán tovább küldik a világ többi tájára. Egy velencei vagy konstantinápolyi kereskedő simán címkézheti a kávéit a vásárlási hely, és nem a tényleges termesztési hely szerint. Ismerve az arabok

titkolózási mániáját, még az is lehetséges, hogy meg sem mondják, melyik országból való egy-egy szállítmány. Így aztán mindent, ami Al- Makkán keresztül érkezett, "mokkának" neveztek el, ugyanúgy, ahogy manapság minden dél-amerikait "santo" -nak hívnak.

Anthony Capella: A kávék költője