Grafika: Andor Andrés |
Hova tűnt az
energiám?
A félelmeim,
aggodalmaim, fájdalmaim, belső sérüléseim harcra és ellenállásra késztetnek
engem.
Ahelyett,
hogy energiáimat a nehézségeim eredetének megtalálására fordítanám, elfecsérlem
őket azzal, hogy egyszerre több irányba akarok „menni".
A megoldás
megtalálása is reménytelennek tűnik számomra. Kimerültséget, kiégettséget, belső
fáradtságot érzek, mivel állandóan harcolnom kell azért, hogy előre
haladhassak. Talán depressziós is vagyok. Érdektelen vagyok, ez pedig utam
elvesztését jelenti.
Lehetséges
megerősítések:
Újra rálelek
belső örömeimre,
megtanulnom az életemet megint
szeretni.
Megállok,
hogy megpihenhessek, hogy összegezhessem a dolgokat, és feltöltöm energiakészleteimet.
Abbahagyom a
múlthoz való ragaszkodást,
elfogadom és megélem a jelen
pillanatot.
Így minden valóban megélt percből új
energiát gyűjthetek, amelyre most nagy szükségem van.
A szerző további írásait megtalálod itt!
Kapcsolódó cikket találsz itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése